Horváth Jázmin

Régen írtam már ide, sok víz lefolyt azóta a Dunán, velünk is fordult egy nagyot a világ. Újra munkába álltam, ami mindannyiunknak sokat változtatott az életén. Teljesen mást csinálok, mint a Jázmin születése előtt, a munkám új és érdekes. Persze közben nem könnyű beosztani az időt, hogy mindenre jusson, ja és a gyereket se felejtse senki a bölcsiben... :)  Ott aztán nagyban megy a baci-csere, ha egy hétfőn végre egészségesen viszem be a csajt, tuti, hogy kedden már betegen hozom haza. De a közösség ezzel jár, erősödik az immunrendszere és különben sem olyan gyerek, akit megvisel egy kis hapci. :) Sajnos, a múlt héten már egy kicsit több baja volt holmi tüsszögésnél, Apa el is vitte a dokihoz. Nem ment bölcsibe sem, Apával és a mamival töltötte a napjait, állandó telefonkapcsolatban velem. Az orrszívó-porszívóhoz is vissza kellett térni, mert képtelen volt olyan erősen orrot fújni, hogy legyen értelme kínlódni vele. Amikor már nagyon köhögött, azt mondta, hogy el akar menni a doktor bácsihoz, kér vitamint, antibiotikumot! Arany, okos kis feje!!!!!!!!!   :)

Kiscsillagunk ma 2 éves! :))) Igazi kis vadmacska, akiben váltakozik az apukája nyugodt, kiegyensúlyozott természete és az anyukája tempermentuma. Utóbbi akkor jellemzi inkább, amikor nem az történik, amit ő szeretne. Persze egy ilyen régóta várt kis tündér életében viszonylag ritkán történik olyan, hogy nem az van, mit ő akar... :) Mi természetesen imádjuk, a rabszolgái vagyunk, de a bölcsiben sem hallunk rá panaszt! Ha rákérdezünk, milyen volt bent, a válasz: "természetesen tündéri, mint mindig!" :) Élete első két éve boldogságban és szeretetben telt és mi hárman továbbra is mindent megteszünk, hogy ez így maradjon és boldog babából még boldogabb kisgyermek, majd felnőtt legyen! Okos, szép, számunkra a világ közepe! Nagyon szeretünk édes Jázmin! Boldog 2. szülinapot!!! :)))

Csajszi mostanában bekeményített, ilyen szövegei vannak:

" Kéjek pogácsát... de gyojsan!"

"Apa, kéjek szépen teát...azonnal!"

Úgy érzem, hogy nagyon tökös kiscsávók veszik körül a csoportban... :) Tanul tőlük a pici lány, de remélem, hogy hamarosan rajtuk fogja próbálgatni a "karmait"...hiszen az én lányom! :)))

Mostanában eléggé megváltozott a kicsilány viselkedése, ami valószínűleg életkori sajátosság. Az eddig könnyen kezelhető, csupamosoly csajszi elérkezett a dac-korszakához, ami eléggé megviseli a családot. Gondolom, sehol sem megy könnyen, ha a gyerek hisztizik és akaratoskodik és azért sem azt csinálja, amit kérnek tőle. Nálunk is nehéz átállni, de segített, hogy Jázmin bölcsis gondozója előre szólt, hogy kezdődik ez a szakasz, most türelmesebbnek kell lenni, ez a korszak is el fog múlni...aztán majd jön másik! :) Más szóval az eddig vakációnak is beillő gyereknevelés most átfordul kemény munkába, de hát ezért vagyunk! :) A különböző tanulmányok szerint nem tart sokáig ez az állapot és hamarosan újra többségben lesz a mosolygós órák száma! :)))

Esténként a szokásos ceremóniák között a tv csak úgy háttérzajnak megy, de tegnap a Jázmin bebizonyította, hogy azért ő figyel! Egyik reklámból ki, a másikba be, csajszi megszólal: "x faktol, x faktol! Én vagyok az x faktol!" :)))))

Nos, igen, az tuti, hogy van benne plussz! Nem egy hétköznapi emberke lesz belőle! :)))

Tegnap reggel ( szombat lévén ) úgy gondoltam, sokáig fogunk lustizni, de Jázmin - mintha csak vekkerre kelne -, a hétköznapokon megszokott időben felébredt. :( Már hallottam, hogy mocorog, de mivel nem szólt ( szia anya! ), gondoltam, hogy talán visszaalszik...hát nem! Egyszer csak apró talpak csattogása hallatszott a nappaliból, aztán a szobánkban és már bújt is be mellém, Apa helyére. :) A következő pár percben a beszélgetésünk:

Jázmin:- Nem szejetnék aludni, megyünk a bölcsibe!

Anya: - Mmmmm

Jázmin: - Felkelsz!

Anya: - Ühüm

Jázmin: - Nem ühüm, hanem igen!

Egyből kinyíltak a szemeim és majd' leestem az ágyról! :))))))))))) Azt hittem, ott helyben megzabálom a csajt, neki is estem és egy jót birkóztunk! Ilyen jópofa szöveggel indult a szombatunk! :)

Ez egy olyan ritka állapot, hogy nem is igazán tudok vele mit kezdeni! Tegnapra virradóan nagyon vacakul lettem! Reggel elvittem a csajt a bölcsibe, aztán kipakoltam a szobáját, hogy amikor Apa délben felébred ( éjszakás volt ), akkor el is kezdhesse a munkát. Újra lesz festve a ház és a csajszinál kezdjük. Már a rakodásnál szédelegtem, fájt a mellkasom és olyan érzésem volt, mintha valaki ülne a hátamon!!! Különböző - ennél durvább - jelek után úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha megismerkedek a háziorvosommal ( még sosem látott ). Elmentem a rendelőbe, ahol a bemutatkozás és a vizsgálat után rögtön egy antibiotikum kúrát írt elő nekem, friss ismeretségünket megünneplendő... Emellett még olyan szörnyűségek is elhagyták a száját, mint pl. az ágynyugalom, sok fekvés, pihenés, napi 3-4-5 liter folyadék!!! Itthon becsületesen elmondtam Apának, hogy mit mondott a doki, de bár ne tettem volna! :) Azóta szinte egy poharat sem tehetek arrébb, mindent megcsinálnak helyettem, úgy bánnak velem, mintha porcelánból lennék! Erika is folyton kérdezgeti, hogy ittam-e eleget, pihenek-e, ugye nem erőltetem meg magamat? Kicsi fia pedig nagyon szigorúan betartatja velem az orvosi utasításokat. Bence is aggódott értem és azt akarta, hogy ágyban feküdve pihenjek! Én! Jól esik, hogy ennyire gondoskodóak, de én nem bírok feküdni!!! Főleg ekkora munkák kellős közepén!!! Este Erika feldobta azt az ötletet, hogy elvinné a Jázmint, aludhatna náluk, aztán reggel ő vinné bölcsibe, délben hoz fincsi ebédet, én pedig feküdjek egész nap. Nos, mit tagadjam, legörbült a szám, de Apáé is - Jázmin még soha nem aludt senkinél, csak velünk! Aztán amikor végiggondoltam, igazat adtam neki, hiszen most tényleg dühítően gyenge vagyok és pihennem kell. De olyan rossz volt este, hogy csak egy gyerkőc alszik itthon.. Reggel magamtól felébredtem akkor, amikor a Jázmin szokott, elindítottam a Bencét a suliba, de aztán már nem tudtam visszaaludni. Amikor meghallottam, hogy megjött az Erika, már szaladtam is elé. Már mondta is, kérdeznem sem kellett: természetesen minden rendben ment a csajszival, este ügyesen megfürdött ( azt akarta, hogy a mami is pacsáljon vele!:) ), aztán vacsizott és szépen ment aludni, egy hang nélkül, elég korán! ( Így történhetett, hogy amikor én este telefonáltam, már szundizott! :( )Reggel a szokott időben felébredt, még bemászott a papához puszit adni és rövid készülődés után indultak is a mamával a bölcsibe. Jázmin szófogadó volt és nyugodt, mint mindig. Nem hisztizett ( miért is tette volna? ) és bár kérdezte, hogy hol vagyok, nem esett kétségbe attól, hogy a mamival kell lennie. Igényli, hogy elmagyarázzák neki, mi miért történik és nagyon örülök annak, hogy ennyire könnyen alkalmazkodik az éppen aktuális helyzethez! Okos egy csajunk van, na! :)))

Azért mindennél jobban várom, hogy újra itt legyen velünk és körbepuszilgathassam!!! :)

Széncinkék egész kis csapata vette birtokba a ház előtti kiskertet. KB 15-20 madárka ugrált, repdesett a diófákon, az orgonabokrokon és a kerítésen. Hálásan néztem, ahogyan kicsipegetik a bogarakat, pókokat a kerítés bordái közül és rögtön el is határoztam, hogy készítünk majd ki nekik madáretetőt sok-sok finomsággal. Jól meg tudtam őket figyelni, mert én már az ablakban álltam, mikor megérkeztek, így nem ijesztettem el őket. Az autó melletti pocsolyában egyszerre 6-8 kis tollgombóc pacsált, nem zavarta őket, hogy hideg és koszos a víz. A többi kedvére repdesett ide-oda, alig tudtam őket követni a szememmel. Nem sokkal később egy galambpár is csatlakozott a fürdőzőkhöz, a cinkék lazán bevették őket is a buliba, pedig én azt hittem, hogy majd elijednek a náluknál legalább kétszer nagyobb galamboktól ( ebből is látszik, hogy nem értek én  lovakhoz... ). Az állam akkor esett le, amikor az "idill" közepén egy fakopáncs érkezett a diófára! Mi van itt? Madártalálkozó? Milyen kár, hogy a gyerekek nincsenek itt! Mit keres ennyi kis tollas egyszerre a házunk előtt?! Vagy eddig is itt voltak csak én nem vettem észre őket? Lehet, hogy már számtalanszor rendeztek bulit az ablakunk alatt, de nem foglalkoztunk velük... Jó volt figyelni őket, pedig gyerekkorom óta tartok minden csőrös lénytől ( az a fránya, öreg kakas... ), de most olyan jól esett mozdulatlanul állni az ablakban és nézni a kis tollasokat, ahogyan cikáznak a fák, a kerítés és a víz között. Egyszer azért megijedtem, mert az egyik cinkét becsaphatta az ablakra festett őszi fa és nekirepült az üvegnek. Nekem egy pillanatra megállt a szívem, neki meg jól megfájdulhatott a feje, de repült tovább, mintha semmi nem történt volna. Gyors tempóban elhúzott egy autó a ház előtt, azt hittem, hogy szétrebbenti a csapatot, de a madárkák ugyanúgy repkedtek, csipegettek és pacsáltak tovább, mint addig. Mintha az előkertünk egy nagy játszótér lenne nekik, ki tudja, talán az is... :) Nekem már mennem kellett volna vissza a konyhába, szinte hallottam, hogy az ebéd kiabál utánam -" leégek, leégek" - , de nem akartam mozdulni az ablaktól! Újdonsült, kis barátaim megoldották a problémámat, amilyen váratlanul érkeztek, úgy is mentek el. Egy pillanat alatt elhagyták a kiskertet, talán új játszóteret kerestek. :) Visszamentem a konyhába, befejeztem a dolgaimat, aztán leültem megírni ezt a kedves találkozót a széncinkékkel, amíg friss az élmény. Most, hogy írom, hallom, hogy a fakopáncs visszajött...

Új haverja van a csajnak, mostanában Pom-Pommal barátkozik. Hogy kicsoda Pom-pom? Hogy nem ismeritek...? :) Hányszor hallgattam én is és most a kislányom ismerkedik a meséivel. A könyvből Gombóc Artúr az abszolút kedvenc és Hapci Benő, de a többit is élvezettel nézegeti. Közben persze megy a kommentálás:

"Végiglapozom a könyvet"; "Megkejesem a Gombóc Ajtújt"; "Veszekednek a cipők, a kis buták!"; "Egyedül olvasom a Gombóc Ajtújt"; "Hapci Benő lefestette a házakat, de éjdekes!"; Sok sok madajak jepülnek Afjikába"; Ott megy a sihu vonat a síneken, jajta ücsörög a Gombóc Ajtúj"...stb. Én nem is kellenék mellé a fotelba, bár azért igényli, hogy a történetet is hallja a képekhez, csak esélyt nem ad arra, hogy elolvassam, mert közben ő lapoz! Így nekem fejből kell összeraknom a kalandokat és nem mindig az jut eszembe, ami a könyvben eredetileg áll... :) De sebaj, így izgalmasabb...főleg nekem! :) Ha megunta az improvizálásomat, egyszerűen kimászik a fotelből és már ott sincs: "Ölelem a könyvet és viszem Apucinak"! Innentől kezdve pedig Apuci próbálja meg a szemével két másodperc alatt lekövetni az oldalakat és úgy olvasni a mesét a kicsi lányának! :)))

Az lehetett az oka, hogy több dologra is figyeltem egyszerre ( bár a legtöbb esetben ez nem szokott probléma lenni ), de most eltévesztettem és amikor megpuszilgattam a csajomat, ezt mondtam: " Anya kicsi szerelme!"

Kaptam is rögtön a kiigazítást tőle, hogy "Neeem! Anya szeme fénye vagyok! Apa szerelme! " Bocsiii! Van ez így, hogy téveszt az ember lánya, na! :)

A hivatalos verzió:

Kié vagy? - Mamáé

Mije vagy apának? - Szerelme

Anyának? - Szeme fénye

Bencének - Hugicája

Papának - Kincse

Bettusnak - Cica-micája

:)))))))))))))

" Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt, amiélyen éppen abban a percben eszébe jutott.

Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét.

Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogy ő élt.

Mert ő volt! Ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga. "

Emlékszik erre még valaki? Amikor hosszú évek múltán újra elolvastam ezt a pár sort, mintha az időben repültem volna vissza. A Varjúdombi mesék-et kezdte így Bánffy Gyuri bácsi, jellegzetes hangja itt cseng a fülemben! Ennek a mesének a grafikája borzalmas volt ( legalábbis nekem, de tutira akadnak olyan elvont fazonok, akiknek tetszett.. ), a történetek azonban tanulságosak és kedvesek voltak. Ezen kívül csupán két mesélőt szerettem még, Szabó Gyulát a magyar népmesékkel és Helyey Lászlót a Mátyás király mesékkel. Mind a két kölyök szereti ezeket a sorozatokat, bár már csak dvd-n nézik...sőt Bence már ott sem. Azért vannak régi, igazi anti-mesék is, amiket nagyon utáltam és élve szülői jogommal nem is engedem a gyerekeim közelébe, ilyenek a "biga csiga és batka manó", "mazsola és tádé"...vagy az összes új mese! Alig találni köztük kedves, agresszivitástól mentes, tanító jellegűt, amitől nem lesznek a gyereknek rémálmai és nem befolyásolja negatívan a fejlődését. Ezért inkább könyveket nézegetünk, és mesekönyveket olvasgatunk. :)

Egyik este Apa úgy megkívánta a palacsintát, hogy rövid időn belül már ott állt a tűzhely mellett és hamarosan szép nagy kupac várta, hogy megtöltsük és eltüntessük a tányérról. Isteni finom volt, dehát nem hiába ő a palacsintasütő! Én neki is sem állok, hiszen százszor finomabb, amit Apa készít! Jázminnak nem tetszett a túrós töltelék, de a kakaósból sokat befalt! Bencét sem kellett félteni, az egyik barátjával közösen nekiestek a halomnak és jóízűen falatoztak a finomságból. :)

A szövegelés Jázmin egyik kedvenc elfoglaltsága, be nem áll a szája, mindent kommentálnia kell. Hm, nem is tudom, ezt vajon honnan örökölhette... :) Persze, ez egy klassz dolog, hiszen ennek köszönhetően nagyon fejlett a kommunikációja, hónapok óta összetett mondatokban is beszél már. A szleng is állandósult, beszólogat ( kedvesen ) mindegyikünknek. :)) Ébredéstől egy napunk így kezdődik, ( csupán töredék! ) Jázmin módra:"szia anya, felébredt a Jázmin" , "Kiszállok, egyedül", "Csá, Bence! Mizu?", "felébjesztem apát", "anya főzzünk apucinak kávét", "anya felöltözteti a Jázmint szép juhába", "nem ezt a szép juhát kéjem, a másikat", "kéjek szépen kakajót" "Ez finom, szejintem", "nem kéjem, köszönöm", "segítek anyának, felveszem a cipőmet", "szojítom a pulcsi ujját", "elvisszük buci babát is a bölcsibe", "hol a Jázmin autója? Itt a sajokban", "egyedül szállok be az autóba","itt szoktak mászkálni az autók", Szia sihu vonat", "Szia bölcsi, megéjkeztünk", "jugdalom a leveleket", "Szia Szilvike, megmosom a kezemet most" , "Szia anya, vidázz magadja"... itt jön egy nagy csend délután háromig :( ... aztán újra a dumafolyam! :))) Imádom, hogy ennyire cserfes, nem is tudom elképzelni, milyen lenne egy csendes, visszahúzódó csajként. :)))

Azóta hallottam tőle:

"Elengedheted" / Adtam neki egy pohár kakaót és én is fogtam még a poharát /

"Amikor kicsi voltam" (!) :)) /ez csak úgy jött... /

"Leveszem ezt a pulcsit, mejt melegem van" / a kis önálló /

"Együtt leszünk jóban, josszban" / a szöveg már megy, de a dallamot még nem sikerült eltalálnia :) /

"Itt a folyosón hűvös van, menjünk inkább be a szobába" / Parancs, értettem! :) /

"Nem tudok szejelni, mert nem találom a csavajhúzómat és a kalapácsomat" / no comment /

Jázmin most mindent egyedül akar csinálni, lett légyen az bármilyen apró vagy esetleg komoly feladat! :) Reggel nem engedi, hogy segítsek kimászni az ágyából - pedig jó magas -, a sámliját is maga készíti elő a konyhában, hogy azon ülve megigya a kakaóját. Ha már elég, egyedül emeli fel a pultra, "nem kéjem, köszönöm" szöveggel. Egyedül választja ki, mibe öltöztessem - azért van annyi eszem, hogy csak olyanokat készítek ki, amik okésak - és a cipőjét is egyedül veszi fel. Ha nem stimmel az összhatás, jön a "szejintem ez nem lesz jó"! Az ő feladata a bejárati ajtót kinyitni és közben a slusszkulcs is nála van. Buci babát hozhatom én is, bár néha még azt is ő akarja cipelni. :) Egymaga fésülködik, de azért nagy kegyesen megengedi, hogy összefogjam a haját. :) A bölcsinél az ő dolga becsukni a kocsiajtókat - még jó, hogy apa nem hallja ilyenkor :) - és a csoportszobáig az összes ajtót, kaput ő kezeli. A benti átöltözésnél enged kibontakozni, de valószínűleg csak azért, hogy hamarabb a csoportban lehessen. :) Előtte még ott a kézmosás, törölközés, ebbe nem szólhatok bele, de nem is kell, elintézi és már szalad is a többiekhez. Három puszival búcsúzik, kettő az arcomra, egy a nózimra és már ott sincs! :)) Napközben is csak akkor kér segítséget, ha nagyon muszáj, játékban, evéskor, alváskor, délután pedig megyek érte. Akkor is enyém az öltöztetés, de onnantól fogva újra a Jázmin irányít. Az utcán mindig örömmel rugdossa a leveleket a bölcsi kerítése mellett, ezt a Zsuzska mutatta neki... :) Kiérve az úthoz pedig el nem maradhat a kérdése: "hol a Jázmin autója?" :)) Örülök, hogy ilyen kis önálló akar lenni, de azért én mindig ott vagyok a háttérben, ha esetleg nem úgy sülnek el a dolog, mint ahogyan várta. Nagyon élvezi, hogy a legtöbb dolgot már egyedül is meg tudja oldani, hatalmas sikerélményei vannak! Mi pedig támogatjuk, természetesen! :)

A mi drága kincseink!!! :))) Olyan jó rájuk nézni! Imádjuk őket!!! :)))

Amikor jó az idő, át szoktunk menni lovagolni a tesómhoz vagy ő jön ide. Jázmin nagyon szereti a pacikat, egyáltalán nem fél attól a hatalmas állattól és vígan elvan a hátán, úgy kell lekönyörögni onnan. Ha eszik a paci, akkor várárkot lehetne körülötte ásni, annyira nem mozdul semerre, ilyenkor egyedül is fel engedem ülni a csajszit. Nagyon tetszik neki és feszít odafent, a tesóm meg örül, hogy a Jázmint is megfertőzte már a ló-imádattal! :))) Végül is csak fejleszti a mozgását és az izmait, így ha állandó elfoglaltsággá növi ki magát a lovagolás, én azt sem bánom! :))

Amikor kiderült, hogy kislányunk lesz, az egyik első gondolatom volt, hogy az én lányomnak egy darab rózsaszínű holmija sem lesz! Semmi habos-babos, csili-vili ruhák, laza, vagány csajunk lesz! :) De aztán szépen lassan egy-egy darab mégiscsak becsúszott a ruhatárába, egy nap pedig induláskor vettem észre, hogy sikerült tetőtől a talpáig rózsaszínbe öltöztetni a kis drágámat! Mégsem vettem le róla, mert olyan zabálnivaló volt a pink szerelésben, mint egy vattacukor! :)))

Ma kreatívkodtunk, ezt is kell néha! :) Az alapötlet már régóta készen állt, le is rajzoltam ( vagy ötvenszer át is szerkesztettem ), a barátnőm tanácsát is meghallgattam ( és meg is fogadtam ), reggel pedig nekiálltam ... és összefirkáltam a Jázmin ablakát! :)) Ősz lévén kopár fát, hulló falevelekkel, holdat, tököt, denevért és pókhálót festettem, nagyon klassz lett! Egész nap dolgoztam rajta, a csajszi pedig végig kommentálta a munkát. A színeket is gyakoroltuk és még vitatkoztunk is viccesen, mert mindenáron akart egy boszit, seprűn lovagolva a hold előtt!! Szerencsére kiegyeztünk egy denevérben, de még lógok neki egy csigával vagy sünivel. :) Mivel a tempera és az alkoholos filc nagyon beváltak, a karácsonyi dekorációt is ezekkel készítem majd az ablakokra. Közben Jázmin saját magát dekorálta ki, így a nap végére nem csak az ablak pompázott az ősz színeiben, hanem a lányom is! :)

Végre rászántam magam és még a fagyok előtt felszedtem a sárgarépát a kertből. Nem kellett egyedül dolgoznom, Jázmin jött velem és segített pakolni. Mint egy kis szorgos hangyóca, úgy hordta fáradhatatlanul a vödörbe a répákat, közben pedig be nem állt a szája: "Jázmin segít anyának", "Jázmin dolgozik"! :) Meg kellett zabálni! Később is szeretett volna még aktívan részt venni a munkában, de ott már nem engedtem, mert féltettem a forró víztől. Bence közben bicót szerelt ( mi mást.. ), mindenkinek volt valami dolga, így ketten maradtunk a munkára, csak így csajok. :) 8,1 kiló sárgarépát tettünk el télire, ami nálunk nem sokáig fog kitartani, mert mindenki imádja. Kicsilányt jól megpuszilgattam Amikor pedig megkérdeztem, hogy mit szeretne jutalomként a segítségéért, csak ennyit mondott: "almát kéjek szépen"! :)))

Hetek óta járunk már a bölcsibe és az első "rózsaszínű" időszak még mindig tart! :) A helyzet változatlanul tökéletes, Jázmin reggelente magától ébred, majd vidáman indulunk a Szilvikéhez és úgy is jövünk haza. Nem tudom elmondani/leírni, mennyire megnyugtató, hogy ilyen könnyen beilleszkedett, hogy ennyire jól érzi magát egy teljesen új környezetben, idegen emberek között. Egy szomorú perc, egy könnycsepp sem volt és azóta sincsen, ez pedig valami isteni dolog! Mindig örömmel csatlakozik a csoporthoz reggel, szépen megeszik mindent, zöldségből, gyümölcsből mindig repetázik. A Szilvikét nagyon megszerette, két napos távolléte után átölelte és azt mondta neki, hogy: "hiányoztál"!! :))) Nekem ez többet mond mindennél, hiszen a gyerekek őszinték és remek emberismerők! A füzetébe naponta csupa jót írnak és mindenki imádja...természetesen! :) Érkezett végre még egy kislány a csoportba, Leila, vele már össze is haverkodtak, ölelgetik és puszilgatják egymást! :) Egyszóval a bölcsi egy telitalálat lett, én pedig nyugodtan készülhetek a decemberi munkakezdésre! :)

Éééééés sikerült!!! Az első "ottalvós" napunk volt ma és azt kívánom, hogy mind ilyen legyen! Reggel csak bekísértem a csoportba és már mennem is kellett, aztán délre visszaérnem. Mikor bemehettem ebéd után a pavilonba, a fiúk már mind elhelyezkedtek a kis vackaikon és Jázmin is a saját ágyán ücsörgött, éppen a benti cipőjét vette le. Buci baba már oda volt készítve, kicsilány pedig szépen bebújt mellé. Egy darabig mellette voltam, cirógattam, énekeltem, de semmi. A többiek már mind aludtak, amikor Szilvike azt tanácsolta, hogy mivel otthon is egyedül alszik, próbáljuk meg itt is ezt a módszert. Így aztán rögtön első alkalomkor otthagytam Jázmint az ágyán, hogy aludjon el szépen egymaga...és bevált! :))) Két teljes órán át szundított, az sem zavarta, hogy a többiek - oké, nem sokkal, de előtte - felébredtek, uzsonnáztak, játszottak körülötte. Ébredéskor szinte kipattant az ágyból és bár az uzsonnájához nem nyúlt, a karamellás italt megitta. Mellesleg nem csodálkozom, hogy nem volt éhes, mert az összes ebédjét megette, természetesen a gyümölcsöt is és még tortát is kaptak. / Minden alkalommal, amikor egy kis manónak szülinapja van, a konyhás néni süt neki egy tortát, amivel megvendégeli a többi gyerkőcöt! :) / Vidáman indultunk haza, itthon pedig mindenkinek elújságoltuk, milyen ügyes volt a nagylány! Szilvikével meg is beszéltük, hogy holnap már csak "beadom" reggel, mint a többi szülő és csak uzsonna után megyek érte! Magyarán szólva, vége a beszoktatásnak! Összesen tartott 5 napig és zökkenőmentes volt! Remélem, hogy ezután sem lesznek gondok, bár a nevelők véleménye egybehangzóan az, hogy Jázmin egy nyugodt, kiegyensúlyzott kislány, aki remekül érzi magát a bölcsiben, megkedvelte a gondozókat, élvezi az új környezetet, nem tart a gyerekektől. Eddig példásan viselte a beszoktatást, úgyhogy nem várható negatív változás a viselkedésében. :) Húú, de hivatalosan hangzik! :))) A lényeg, hogy tökéletesen beilleszkedett, semmi trauma nem érte és örömmel megy ( mit megy, szárnyal ) reggelenként a bölcsibe. Nekünk pedig nincsen az ő öröménél fontosabb! :)))

A mai reggel egy nagy meglepetéssel indult! Miután ugyanis bevittem Jázmint a bölcsibe, - végignéztem, ahogyan megterít magának és megreggelizik -, Szilvike azt mondta, hogy most nyugodtan hazamehetek és majd csak az ebéd után menjek vissza!! Még jó, hogy váratlanul ért, mert így nem volt időm rágörcsölni, kaptam a kicsi lányomtól két puszit és pár perc múlva már hazafelé vezettem. Itthon nem igazán voltam használható, fel nem tudnám sorolni, mit is csináltam azalatt a pár óra alatt, de tutira semmi hasznosat. Az eszem a bölcsiben maradt, a gondolataim csak a hercegnőnk körül jártak: vajon most mit csinálhat, remélem, nem sír...a telefonom folyamatosan a kezemben volt, hátha hívnak, hogy gond van. De szerencsére nem csörgött a mobil és amikor visszamentem, egy mosolygós, nyugodt csajszi várt. Jázminnak a távozásom után sem jutott eszébe az egereket itatni, tetszett neki a sószoba, boldogan játszott a fiúkkal a pavilonban - még tornyot is épített -, majd kint járta végig az összes mászókát, csúszdát, közben pedig mondókázott! :) Háromszor repetázott a tízóraiból és az ebédjét is szépen megette, majd elpakolt maga után. Éppen babázott, amikor megjelentem, a Szilvikének szót fogadva kijött a pavilonból, mert a fiúk már feküdtek le aludni. Jázmin ágya is oda volt már készítve, hogy szokja a gondolatot, de majd csak holnap fogjuk megmutatni neki és felkínálni a lehetőséget, hogy a többiekkel aludhasson. Hazafelé még elmesélte, kikkel játszott, mit rajzolt, itthon pedig nagyot aludt a sok élmény után. Hihetetlenül megnyugtató, hogy ilyen remekül veszi ezt az akadályt, hogy ilyen könnyen beilleszkedik és tudja, hogy pontosan ott leszek akkorra, amikorra mondtam. A neheze azonban még csak most jön..az alvás! De remélem, hogy azzal sem lesznek gondok. :) 

A márciusi lézeres kezelés után pénteken újabbra mentünk a Kelen-be. Jázmin nem aggódott, semmi gondja a fehér köpenyes bácsikkal, nénikkel. Az ottaniakkal főleg nincsen, hiszen kedvesek, közvetlenek vele, nem adnak okot arra, hogy féljen tőlük. Az egész épületben semmi nem emlékeztet arra, hogy ez egy kórház, csakis a fehér köpenyek. Sokféle játékot készítettek ki a játszósarokba a kicsiknek és mindenki nagyon barátságos, mosolygós. Most Apa vállalkozott arra, hogy beviszi csöpp lányát a műtőbe és addig vele marad, amíg hatni nem kezd az altató. Nem részletezem, milyen állapotban jött ki... A kezelés megint csupán 10 percig tartott, Jázmin nyugodtan aludt, amikor kihozták és a szobájába vitték. Majd' negyed óráig aludt még, aztán jött az anesztes doki és addig simogatta a kis lábát, amíg magához nem tért. Egy kis harc volt, mert nem akarta, hogy a hideg zselé hozzáérjen az arcához, de aztán kiderült, hogy már nem is kell, így hamarosan már újra vidáman futkosott a folyosókon és a társalgóban, haverkodott más gyerekekkel. Amíg a kicsik együtt játszottak, mi a szüleikkel beszélgettünk és bizony ilyenkor jön rá az ember, hogy micsoda harcokat vívnak mások és mi még a szerencsések közé tartozunk. Persze, minden gyerkőc más és mi sem tudhatjuk, hányszor megyünk még a Tanár úrhoz, de most komoly megerősítést kaptunk, hogy folytassuk a kezeléseket, mert érdemes. A finom tea-keksz-kindertojás kombináció minden apró kellemetlenséget feledtetett a kicsilánnyal és amikor elindulhattunk haza, vidáman szórta a puszikat és mindenkinek külön köszönt! :)) Most sem rossz élményként élte meg, mi is figyeltünk erre és a személyzet is mindent megtett, hogy Jázmin jól érezze magát. Legközelebb tavasszal megyünk! :)

Ezen a héten utoljára mentünk bölcsibe, mert a péntek megint Budapesté. Ma már a hivatalos időre érkeztünk, fél 8-ra kellett menni, hogy a reggelit együtt költsék el a gyerekek és a kinti játék előtt legyen egy kis idejük a csoportban is játszani. Noha újabban magától ébred 6:15 vagy 6:30 körül, egy picit sem volt fáradt, boldogan ment a fiúk közé. Én már nem mozdultam az anyuka-székről, még akkor sem, ha hívott ( ez volt a legnehezebb ), mert meg kell tanulnia, hogy a Szilvikét kérje, ha segítségre van szüksége. Gyakran odajött hozzám, néha csak azért, hogy megsimogasson vagy adjon egy puszit. :) Amióta bölcsizünk, sokkal többet bújik hozzám, ölelget, csókolgat. Mint azt megtudtam, ez egy természetes, normális reakciója a kicsinek a megváltozott helyzetre. Én mindenesetre nagyon élvezem! :) Amikor eljött az udvari játék ideje, Szilvike egyesével felöltöztette és engedte ki a gyerekeket, utoljára hagyva Jázmint. Én is kimentem velük, de nem maradtam sokáig, megint elköszöntem tőle és mondtam neki, hogy az ebéd idejére visszajövök. De most sem mentem messzire, a bölcsi igazgatónőjével beszélgettem végig. Nagyon sok témát érintettünk és rengeteg kérdésemet megválaszolta. Ebédidőre visszamentem a csoporthoz és újra az anyuka-székből néztem, ahogyan a pici lányom megterít magának ( ahogyan a nagyoktól látta ), majd egyedül megebédel. A többiek szépen lefeküdtek aludni, mi pedig elköszöntünk és jöttünk haza. De előtte meg kellett ígérnem, hogy hétfőn újra bölcsibe megyünk! :)) Azt hiszem, hogy egy tökéletes helyet sikerült találni a kislányunknak! :)))

A második napunk is ugyanolyan jókedvvel telt, mint az első! Mivel még nem reggelire mentünk, egyből az udvart céloztuk meg, ahol a rengeteg motor, bicaj, mini-fűnyíró, talicska, seprű mellett a sok mászóka, csúszda és hinta órákra leköti és kreatív játékra ösztönzi a gyerekeket. A tízórait is kint kapták meg, Jázmin is ment a többiek után a finomságért. Amikor éppen a nagy csúszdán játszott, Szilvike megkért, hogy köszönjek el egy órácskára, de maradjak házon belül, hátha nem jól sül el a próba. Jázmin egy nagy cuppanós puszival engedett utamra, miután elmagyaráztam neki, hogy nemsokára visszajövök, de most dolgom van. Egy cseppet sem aggódott, hiszen soha nem vertem át, ha azt mondtam, hogy visszajövök, akkor tuti, hogy így is lesz. Az ebédlőben töltöttem a megbeszélt időt, úgyis ki kellett töltenem az üzenőfüzetét az adataival, a jellemzésével és egy napunk leírásával. Mindez majd a gondozónőknek fog segítséget nyújtani abban, hogy tökéletesebben megismerjék a csajszit és mindig tudják majd, hogyan tegyék felhőtlenné a napjait vagy esetleg hogyan vigasztalják meg. Amikor már készülődtek a kicsik ebédelni, kimentem a lányomhoz és vele maradtam, amíg a többieket bevitték és átöltöztették. Akkor mehettünk mi is be és az átöltözés, kézmosás után Jázmin is csatlakozhatott az ebédelő srácokhoz. Ez új élmény volt neki, hívott is maga mellé, de az evést egyedül oldotta meg. Ahogy ott ücsörögtem mellette, néha megcirógatta a lábamat vagy adott egy-egy puszit, egyszer pedig odafordult hozzám és ennyit kérdezett:"mizu?" A Szilvikével nagyot jót nevettünk ezen, olyan mókás szitu volt! :)) Ebéd után a manók egyesével mentek a kis ágyaikba szundizni, mi pedig elköszöntünk mindenkitől és hazajöttünk. Az, hogy úgy kellett elcsalogatni a bölcsiből, minden szónál jobban mondja el a csajszi véleményét! :)

Új időszámítás kezdődött ma, az első igazi bölcsis látogatásunkkal. Mivel a beszoktatás alapja a fokozatosság, reggel 9-10-ig voltunk hivatalosak a csoportba...vagyis három kisfiú mellé...ők mind a csoport! :)) Vittük a felszerelés felét ( a másik felét holnap ) és egy hatalmas adag lelkesedést, ami a korábbi játszóházas látogatásoknak köszönhető. Jázmin cseppet sem volt félénk, alig tudtam levenni róla a sportcipőjét, már ment is a többiek közé! :)) Az volt a terv, hogy játszik bent egy órát, aztán indulás haza...nos, ezt simán keresztülhúzta, ugyanis esze ágában nem volt otthagyni azt a csomó új, érdekes játékot! A srácok kimentek az udvarra, de Jázmin továbbra is bent akart autózni(!) a Szilvivel. Ő lett a kicsilány nevelője és az első pillanattól fogva jól megértik egymást. Ez neki is és nekem is nagyon fontos, hiszen nem mindegy, hogy kivel tölti a napjai nagy részét! :))) Én az ajtó melletti "anyuka-széken" ücsörögtem és onnan figyeltem a bölcsis nagylányomat, miközben hullámoztak bennem a pozitív és a negatív gondolatok. Persze nagyon figyeltem, hogy amikor a csajszi pár percenként rámnézett ( azért még az a tuti, ha anya itt van a közelben ), akkor széles mosolyt lásson az arcomon. De olyan nehéz volt néha... kiadom a kezemből ezt a drága kis csöppöt!?!?!? Most született, mintha egy hete hoztuk volna haza a kórházból, hiszen nem is olyan régen még szopizott, itt látom magam előtt az első lépéseit, ahogyan teljes bizalommal fogta a kezem, tudva, hogy megtartom, ha mikulások potyognak is az égből! Olyan kicsi még!!! Vagy nem? Mert közben pedig ránézek és nem egy babát, hanem egy vagány csajszit látok, hatalmas dumával és gyönyörű kis fejében már most penge ésszel! Egy 21 hónapos kiscsajt, aki kívülről fújja versek, mondókák, népdalok tucatjait!! Aki olyan szlenggel kommentálja végig minden napját, hogy Palik Laci csak jelenthet neki! Akivel nekem nap, mint nap meg kell vívnom  a harcomat, hogy én vagyok a főnök! Erős akarata és határozott elképzelései vannak, de azt is tudja, hogy az apjánál bármit elérhet egy huncut mosollyal! Bizony, hiába próbálom "lebabázni", Jázmin már nagylány, akinek több élmény, új közeg, más gyerekek kellenek! Hiszen én is - mint a legtöbb laikus szülő -, zsigerből nevelem a gyerekeimet, csupán az ösztönök vezetnek. De a bölcsödében a nevelőktől azt kapja, ami a korának és érettségének megfelelő, olyan játékokat játszanak vele, amik gondolkodásra sarkallják és fejlesztik. Ezért aztán a pozitív gondolatok győztek bennem és holnap újra mosolyogva viszem Jázmint a srácok közé! Ő már alig várja és nekem ez a legfontosabb!!! :)))

Váltottunk, újabban egy bevásárlóközpont reklámja lett Jázmin kedvence, amiben két pocok nézegeti a digitális képkeretet. Akárhol is van a házban, ha meghallja őket, már fut is és megbűvölve nézi a rágcsálókat. A kezeit a szája elé teszi és kuncog rajtuk, majd hozzánk fordul és nevetve mondja:" megijedtek a cápától"! A mozdulatai és a hanga alapján, mintha azt mondaná: a kis butusok! Nem kell félni tőle! :) Mert bizony Jázmin kimondottan kedveli, egyik kedvenc figurája a cápa! Ha rajzolunk, az első körben csupa halacskát kell, aztán jön a cápa és csak ezek után a többi állatka. Az előbb is rajzolt nekem, sok sok karikát vetett a papírra és csigaformákat. Most ez tetszik neki, a karikára azt mondja, hogy halacska! Még szemet is rajzol nekik, ha eszébe jut, aztán megszámolja őket. Ha csak három van a papíron, akkor megszámolja, hogy:" egy, kettő, hájom, nincs több"! :))) Emiatt a halacska-imádat miatt a jelének is ezt választottuk a bölcsiben, noha nem egy csajos motívum..  Ma és holnap bele is hímezem a ruháiba és rárajzolom a fogmosó poharára. :)

Mire is jó ez a blog, azon kívül, hogy újra és újra átélhetem az eddigi élményeket a kislányommal, amikor elolvasom a bejegyzéseket? Nos, most komoly segítség volt, mert a bölcsis nevelőknek olyan adatok kellettek, hogy mikor fordult át, ült fel, kezdett mászni, szólalt meg...stb. Itt röpke 5 perc alatt megtaláltam mindent és már írom is be a kis üzenőfüzetébe, amit majd viszünk a bölcsibe! :)) Nagyon furi volt újraolvasni az első hetek, hónapok történéseit, amikor még csendes és nyugis babóca volt! :) Most meg egy kis dumagép, egy igazi energiabomba!!! :))

Megint csak töredékek jutnak eszembe abból a rengeteg szövegelésből, amit nap, mint nap hallok a csajszitól, de le kell írnom, mert sajnos sokat elfelejtek és ezeket NEM SZABAD!!! :)) Ha befejezte a reggelit vagy ebédet, mindig nyújtja felém az üres tányért és közben :" nem kéjem, köszönöm"! :D Ha bárki tüsszent vagy akár ő maga, már mondja is:"ekségedje"! Amikor a nagydolog a pelusba sikerül, akkor több változat is van:"kaksi van a pelusban" vagy a "bilibe szabad". Amikor náthás volt, gyakran odajött hozzám:"folyik az ojjom" és ügyesen kifújta a zsepibe ( Apa megtanította neki már nagyon régen ). Az imént ide akart ülni mellém - hogy megnézze mit írok -, mászott fel a székre és közben kért:" menjél ajjébb léci "! :)) Tegnap elhasalt a szőnyeg szélénél, rögtön kommentálta: "elesett a kislány"! Két napja mást fűzött egy eséshez:" fogtam egy nagy nyuszit"! Ha felébred, azt onnan tudom, hogy kiabál át a mi szobánkba:"szia anya". :) Ha sétálunk és meglát egy haladó autót, azonnal lemegy az út szélére és megáll. Ezt már nagyon régóta így csináljuk és mostanra nem is kell szólnom, sőt! Amikor még csak a szemben lévő utcában jár egy autó, már akkor is félreáll, így aztán elég lassan haladunk. Engem is figyelmeztet:"jön az ajutó, meg kell állni". :) Ha pedig sokszor állunk így félre, akkor ezt hallom tőle:"sosem éjünk haza"!!! :))))) Gyakran az Erika mamánál eteti a szárnyasokat és dobálja be nekik a kukoricát ( szemenként!!! ), a feléje futó csirkéket szokta figyelmeztetni:"kejüld ki a kakit" ( azért ez egy igazi, békebeli tyúkudvarban igen nagy kihívás... :) ), de kifelé menet a maminak is mondja ugyanezt! Vettem neki egy játék szerszámosládát, mert az egyik kedvenc foglalatossága a fiúk csavarhúzóinak kipróbálása a ház számos pontján, a bútorokon, a játékokon...  Gyönyörűen felsorolta az összes szerszámot a ládából, csak a fűrész volt számára ismeretlen. A játék úgy kezdődik, hogy fejreállítja az egészet, majd közli velem:" kibojítottam mindent"! ( most is itt futkározik a vízmértékkel... ). Amikor pedig nem az ő tervei szerint alakulnak a dolgok, akkor jön a következő szöveg:"ez így nem lesz jó!" :)) Biztosan kihagytam sokat, de majd még írok. :)

Amíg itt ülök és írom a kislányom blogját, zenét hallgatok. Az imént hallott dal megfogta a lelkemet, olyannyira, hogy gyorsan rá is kerestem és a szövegét is megtaláltam:

Szekeres Adrienn: szeretlek

Csak most érkeztél erre a földre,
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.

Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,
S bőröd illatát magamba szívhatom,
Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,
Indulnom kell,…de a szívemet itthagyom.

Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is, hogy létezel.

Lehet, hogy én kezdek szentimentális lenni vagy attól vagyok sokkal érzékenyebb, hogy tudom, szeptember 21-től bölcsibe jár a pici lányom és ezzel véget ér egy csodás időszak ( tudom, kezdődik egy másik ), esetleg egész egyszerűen ez egy nagyon szép dal... :))) De nekem rögtön a bölcsi jutott az eszembe, az elválás, hogy mi lesz, amikor el kell mennem és ő ottmarad! :((

Tegnap kiderült, hogy Jázmin két új mondókát is megtanult a maminál, egy kacsásat és a hull a "pelyhes fehér hó"-t. Azt nem tudom, mit fognak tudni neki tanítani a bölcsiben, ha az összes versikét kívülről fújja, mire elkezdünk odajárni... :))) A kacsásat gyorsan leírtam és megtanultam, mert - ha megakad és nem tudok segíteni -, egy szemrehányó pillantásával a porba tud alázni! :))) Erika mamánál van most két nagy A4-es gépelve + az üres részeket is teleírtam mondókákkal, amiket már tud, ez a mama házi feladata - meg kell őket tanulnia. :)

Mostantól jobban kell figyelnem és zárnom az ajtókat, mert Jázmin felfedezte, hogy eléri a kilincseket és szökik! :) Sajnos, a kamra ajtaján nincsen kulcslyuk, ezért gyakran ott találom meg a mosógép vagy a szárítógép előtt, ahogyan éppen a ruhákat gyömöszöli befelé és határtalan élvezettel a gombokat nyomkodja! ( minden gyerek IMÁDJA a gyombokat!!! ) Elindítani egyiket sem tudja vagy kárt okozni magának, esetleg valamelyik gépnek, mert ahhoz be kellene csuknia az ajtaját és mindegyiknek nehéz. Ma is onnan kiabált fel nekem, hogy segítsek neki elindítani a mosógépet, hogy "pöjögjenek a juhák" ! :)) Szóval mostantól zárkózunk, mert nagyon nem szeretném ha egyszer csak a tolóajtón kinézve azt látnám, hogy a pici lányom kint van a teraszon...nélkülem! :(

Az alvás rituáléját hosszan fejtegethetném, amit most nem teszek meg, csak kiragadok belőle egy édes szösszenetet. Jázmin félálomban is képes arra, hogy észrevegye, ha hiányzik akárcsak egy is, imádott haverjai közül! Altatáskor egy halom szőrmókot kell bepakolnom mellé, akik közül egy sem hiányozhat: cica, kutyus, nyuszi, csacsi, Buci baba, két oroszlán és Kenny ( a south park-ból ). Ők az állandó lakók, de néha egy-egy kósza fellángolás eredményeképpen mások is kapnak helyet a hercegnő mellett. :)) Egyik nap, miközben forgolódott, kilökte a kisebbik oroszlánt a rácsok között. Félálomban, a sötétben is észrevette, hogy hibádzik a létszám és elkezdett nyafogni: "ojoszláni, hol van a másik ojoszláni"? Addig mondogatta, hogy szinte teljesen felébredt és én is bementem a hangokra. Miután megtaláltam és visszakapta, percek alatt elaludt a kis drága!

Bencének elkezdődött a középiskola, ami azt hiszem, nekem nagyobb traumát jelent, mint neki... Én három idegosszeomlást kapok, mire kegyeskedik reggel elindulni és fogalmam nincsen hogyan éri el a buszt. Ma Jázmin is korán felébredt, így el tudott köszönni a bátyustól és Apával is találkozott még, leakasztva nagy hirtelen egy heti puszi-adagot! :)) Délelőtt mondogatta is:"elment a Bence iskolába, ez nem lesz így jó" :)) Nos, ezzel szerintem a bátyja is egyetért. De hát, ez van! Bencének egyébként úgy köszön, hogy "Csá", ötöst csap a tenyerébe és rövid összefoglalója a bátyjáról csak ennyi: "Bence a kijály" (király) Nagyon csípem, hogy így imádják egymást! :)))

Ma ebéd közben nagy tésztavadászat volt! :) Jázmin már egyedül eszik és miközben ma egyesével kergette a tésztákat a tányéron, felvilágosított, hogy mit látunk:" sok-sok tészta és husi van itt". Volt olyan is, ami félig lelógott a kanálról, arra azt mondta, hogy "kapaszkodik a tészta" ! Át is keresztelte az egyes darabokat, vigyorogva közölve velem, hogy ez most éppen "kukojica" vagy "bab" vagy "pajadicsom", esetleg "cukoj". :))) Ügyesen fogja az evőeszközöket és bár ott ülök még mellette, már nem igazán van szükség a segítségemre. Inkább csak arra vigyázok, hogy ne segítsen a másik kezével a falatoknak feljutni a kanálra vagy a villára... :))) Közben sajnos egy picit bepisilt, amit onnan vettem észre, hogy egyszer csak rámnézett, és ennyit mondott:"ez szép volt"... no comment :))))))))

Olyan édes kifejezéseket használ a picilány, le kell írnom, mert sajnos sokat elfelejtek. Az egyik ilyet akkor mondja, ha hiányol valakit. Például a cinegés mondókát csak a saját szobájában, a szőnyegén hajlandó elmondani és elmutogatni, mert ott tanulta meg, de ha csak ketten játszuk, ezzel kezdi:" hol van a Bettus? Itt szokott lenni!" :) Ezt a mondókát a húgom tanította meg neki, hozzá köti. De a Bótitát viszont bárhol elszavalja, csak a kezében legyen az a könyv, amiből megtanultuk, ehhez ragaszkodik! :) Már az időhatározókat is beépíti a mondataiba, pl. a "már", a "megint" állandó szereplők lettek. Más kifejezéseket is használ újabban, a két gyógyszeres üveget a polcon így mutatta meg nekem:"ott van az egyik és a másik gyógyszer"! Szerepjátékokat is játszik, mindkét kezében egy-egy oroszlánnal, amiket egymásnak üteget, hogy adjanak puszit a másiknak. :) ha pedig megkérem valamire, amihez nagyon nem fűlik a foga, ez a válasz:" nem szejetnék". Ilyenkor (is) meg tudnám enni!!! Délutánonként pedig ő szabja meg a programot, a kedvencek:"átmegyünk Ejika mamához és a Bozsó papához" vagy a "megyünk japátozni", ez pedig a játszótéri homokozót jelenti. Bármelyik célpontot is mondja, mindig hozzáteszi, hogy "szejetjük" :)))))

Megérkeztünk kis kerti túránkból, ami a vacak idő miatt igencsak rövidre sikerült. Leszedtük a paradicsomot és a paprikát, én a tálba, Jázmin a pocakba szüretelt! :)) A babot és az uborkát már korábban elintéztük, így gyorsan spuriztunk befelé, nehogy megfázzon a hercegnő. Mire beértünk, több paprika is "léket kapott", mert pici lányom végigrágcsálta őket! :))) Azonnal leültettem a bilire, ahol pár percig nyugodtan ücsörgött, majd ezt mondta nekem:"segíts máj"! :))) Megbeszéltem vele, hogy én ebben nem tudok segíteni, de azért még biztosan többször is hallom majd ezt a felszólítást, mert jelenleg ez a kedvenc kifejezése. A bilizés onnan jött, hogy kiütéses lett a bőre a pelus miatt, így most kezelem neki naponta többször is valami piros ecsetelővel. Emellett pedig szellőzés kell a bőrének,így egy hete csak alváskor van rajta pelus, a fennmaradó időben pedig félóránként bilizik. Ennek eredményeképpen már egyszer magától ment pisilni, amikor úgy érezte, hogy kell, nem pedig muszájból. :))) Erőltetni nem akarom a dolgot, azzal csak rosszat teszek, így elvicceljük a bilizést, általában a haverokkal. Ez azt jelenti, hogy Micimackó mindig ott csücsül mini wc mellett és neki meg kell mutatni, milyen nagylány már a Jázmin, de Buci baba is állandó szereplője a kis - és nagydolgoknak.. :)) Persze, azért néha csurran-cseppen máshová is, de sebaj. Onnan tudom, hogy vinnem kell a felmosót, hogy Jázmin rohan a bilire és közben mondogtaja:"bocsi, semmi baj!" :))) A kis édes!!!   A piros folyadékot fültisztítóval szoktam  felvinni a bőrére, amit aztán egy használt pelusba dugok a kukájában, mert az ecsetelő megfog mindent és nagyon nehéz leszedni. Egyik nap Jázmin piros fülekkel jött ki a szobájából, én meg hirtelen azt sem tudtam hová kapjak, mi történt...de aztán rájöttem, mert egyre csak azt hajtogatta, hogy "fültisztító, csak anyának szabad". A kis huncut kiszedte a kukájából a pelusba rejtett fültisztítót, majd arra használta, amire eredetileg való! Azt tudta, hogy neki nem szabad a fülét egyedül tisztítania, ezért szép csöndben ügyködött bent  aszobájában és csak amikor már megunta a játékot, akkor jött ki, csakhogy a piros folyadék elárulta, mit partizánkodott odabent! :) Miután látta, hogy nevetek, ő is csak kacagott a dolgon...egy darabig. Ugyanis, amikor dörzsöltem le róla, az már nem volt olyan vicces...  :)))

A kis dumagéppel ma megyünk először a jövendő bölcsijébe, baba-mama klubba! Azt hiszem, hogy én jobban várom, mint ő, hiszen nem is említettem neki, mert akkor egész nap azt hajtogatná, hogy mikor megyünk már! :)) A kis Manócskám itt énekelget mellettem, biztosan elfáradt a nagy munkában... Fura hangokat hallottam a szobája felől, de ha kellek neki, mindig szól és most semmi :"Segíts máj" (segíts már) felkiáltás nem volt. Azért a biztonság kedvéért kinéztem a nappaliba és azt láttam, hogy a 20 hónapos kislányom magasra emelve cipel ki a szobájából egy hatalmas fa hintalovat!!! Nos, nem egy 20 dekás jószágról van szó, ez a csöpp lányka mégsem dobta el, szépen kihozta a szőnyegre és már pattant is rá. Fújta a pacis mondókákat egymás után, le sem lehetett állítani..na, nem mintha le akartam volna! :)) Apropó mondókák! Majd össze kell gyűjtenem a bölcsis nevelőknek, hogy melyik verseket tudja..jó hosszú lista lesz! :))) Sikerült felvennem néhány szavalását, meg kell zabálni! Mennem kell, mert idejött és közölte velem, hogy nem esik az eső, menjünk ki a kertbe, paradicsomot szedni...és hát a parancs, az parancs! :))

A homokozás nagy probléma nálunk, mert Jázmin tisztaságmániás. Ha egy porszemet lát magán bárhol, követeli, hogy poroljam vagy mossam le. Így aztán nem csodálkoztam, amikor a homokozó peremén gyökeret vert és se té-se tova! Én vígan tapicskoltam mezítláb a homokban, várat építettem, tortát készítettem, telelapátoltam a teherautó platóját - mindezt széles mosollyal -, de nem hatottam meg a lányomat. Szemrehányó tekintettel állt a homokozó mellett és a koszos kezeimet nézte. A jég akkor tört meg, amikor egy nagy lapát földet véletlenül a lábfejemre öntöttem, ami így eltűnt. Kikerekedtek a csajszi szemei és mint akinél megakadt a lemez, csak azt hajtogatta: "hol van anya lába? Jázminét is belapátozzuk!" Csupán emiatt az új játék miatt volt végre hajlandó édes kis lábait belemeríteni a homokba, de még ekkor sem örömmel tette. Amikor leültettem magam elé, az egyik lábán az ujjak teljesen be voltak görbítve, a másiknak a sarka éppen csak érintette a homokot, a kezei pedig magasra emelve, nehogy koszosak legyenek! :D Amikor az ő lábacskáira is homokot szórtam, az első percekben fel volt háborodva: "ne csináld ezt", "Jázmin lába koszos lett"! Aztán megtetszett neki a dolog és lassan hozzászokott a porhoz. Azt hiszem, kell még pár ilyen alkalom ahhoz, hogy közelítsen a bátyjához, akit reggel kiengedtem a kertbe, a homokozóba és este úgy kellett kikönyörögni onnan! :D Jázmin inkább a szavak világában érzi otthon magát. Tucatnyi mondókát, éneket és verset tud már, most éppen Nemes Nagy Ágnes: Bodzavirág című verse a kedvence, kívülről fújja. Azt hiszem, hogy homlokegyenest ellenkező beállítottságú lesz, mint a Bence. De ez nem baj, hiszen lány, nem biztos, hogy baj, ha az ereje helyett az eszére koncentrál. :)

Nagyban készülünk a bölcsire: már próbálunk korábban szundizni ebéd után ( eddig nem igazán sikerült ), folyamatosan válogatjuk ki a kinőtt ruhákat ( a csajszi úgy nő, mintha húznák ), minden nap multivitamint szed (nagyon ízlik neki ), sokat bilizik ( szigorúan a macival szinkronban! ) és gyakrabban járunk játszótérre, hogy szokja a homokot ( utálja a koszt, erről később bővebben írok ) és a hasonló korú babák társaságát. :D Jövő hét csütörtökön lesz az első baba-mama klub, remélem, tetszeni fog neki az új környezet, a gondozók és a gyerekek! :)))

Ma délelőtt kaptam egy parancsot a lányomtól, miszerint:" leszedjük a pajadicsomot!" Én pedig pattantam, tálat ragadtam és már indultunk is! Nem lehet cicózni, Jázmin a főnök! :))) A veteményeshez érve Kicsilány megcélozta a pirosló paradicsomfürtöket és csak úgy, rögtön a tőről leszedte - se megmosva, se összevágva -, egyiket a másik után tolta be a szájába. Nagyokat roppant a paradicsom vastag húsa, a magok összemaszatolták a ruháját, de semmi nem volt fontos, csak az, hogy mennyire örült neki! Még jó, hogy nem permeteztem, tiszta bio-kertünk van, de így legalább nem gond, hogy azt sem várta meg, hogy legalább megtöröljem! :)) Arra gondoltam - miközben néztem a falatozását -, hogy ezért érdemes volt ennyit dolgozni a kerttel...nagyon jó érzés volt látni, ahogyan fogy a paradicsom-fürt. :) Ha már kimentünk, leszedtük a babot, az uborkát, a karalábét és a paprikát is. Jázmin is segített(?), úgyhogy most egy kicsit át van szabva a vetemény... :D

Nagy ijedségen vagyunk túl, egy csúnya, gennyes torokgyulladáson! Hogy honnan/hogyan szerezte a kicsilány, azt nem tudom, csak azt, hogy még a helyettesítő doktornő is megakadt a súlyosságán. Persze, rögtön írt fel antibiotikumot, felsorolta az összes jelét ennek a betegségnek, amiket addigra Jázmin már mind produkált és jelezte, hogy szükség lesz lázcsillapítóra is. A legmegdöbbentőbb viszont a kijelentése volt, miszerint egy felnőtt emberke, ha ilyen beteg volna, lábra sem tudna állni...Jázmin azonban boldogan ugrálva kettőnk között, csicseregve, nézelődve, a betegség semmilyen külső jelét nem mutatva érkezett meg a rendelőbe. Mi természetesen tudtuk, hogy előző nap 39,7-es, aznap reggel pedig 39,4-es láza volt, de külső szemlélő nyomát sem találhatta a kislányon bármiféle kórnak. Sajnos, aznap délután a láza már túllépte a 40 fokot, csak ült az ölemben, kétféle lázcsillapító benne, hideg borogatás a lábain és a tarkóján - nézte Franklint, a teknősbékát. :((( Szerencsére ez volt az utolsó nagy megpróbáltatás, azóta minden rendben, s csak az emlékeztet minket a betegségre, hogy reggel és este kapnia kell antibiotikumot, amíg el nem fogy. Jól megijesztett minket a kicsi hercegnőnk, de remélem, hogy most egy darabig nem lesz beteg...aztán ősszel úgyis jön a bölcsi, a sok bacival együtt! :(

Ma elmentünk a doktor bácsihoz, hogy Jázmin megkapja a bárányhimlő elleni oltás első adagját. Már reggel óta szajkózta:"megyünk a doktoj bácsihoz ajutóval". Gondoltam magamban, hogy nem sokáig fog így örülni ennek a ténynek, de az jó jel, hogy nem fél a dokitól. Amikor a nővérke lefogta, attól megijedt, azt nem szereti, a szuri meg feltette az i-re a pontot, sírni kezdett. De két pillanat múlva abba is hagyta, mert a doki elterelte a figyelmét. A következő másodpercben pedig már mosolygott is! :) Stramm egy kölyök, jó, hogy nem nyápickodik! :) Nekem is nehéz lett volna egy zokogó babával egyedül, így viszont nyugodtan ballagtunk ki a rendelőből, matricákkal felpakolva. :) Ügyes volt a doktor bácsi, mire legközelebb ( 2 hónap múlva ) megyünk a szuri második adagjáért, már el is felejti ez a kis tündérke az egészet. :))

A házban egyre gyarapodó, telefirkált cetlik jelzik, hogy már régen írtam, hiszen amikor a Jázmin olyat tesz vagy mond, amit mindenképpen szeretnék megjegyezni, akkor ilyen kis papírdarabokra vagy füzetek margójára, rejtvénykönyv szélére firkálom le a beszólásait. Most, amíg ezt is írom, hallom, hogy mondja:"beszojult a lábam". Félig már alszik, de azért még a rácsok közé beakasztotta a kis bokáit... Nos, kiszabadítottam, most már aludnia kellene, de még egy darabig biztosan mondja a mondókáit. :) A következő kis beszólásait jegyeztem le, a teljesség igénye nélkül:

"megkejesem a anyát" / nem látott egy fenyőfa miatt /

" mi volt ez?!" / pacsáltunk a medencében és le mertem fröcskölni! /

" ne csináld!" / ugyanaz, mint az előző /

"hogy is van" / szerelte a játék ébresztőóráját /

"nézd meg, koszos lett" (cipő) / belerúgott egy kupac homokba /

"nézd, minden van" / rajzoltam neki napot, felhőket, házat, gyereket... komplett ökoszisztémát /

"szomszéd bácsi bénázik" / valami nagyot csattant a szomszédban /

"igen, jól van" / ha elégedett, ezt a kifejezést használja /

"ventijájó pöjög" / elindult a ventillátor /

"nehéz vagy" / felvettem a karomba /

"apádé" / a vasalásra váró pólók közül felemelt egyet /

"csini vagyok" / tükör előtt parádézott, új ruhában /

"nincs semmi baj" / leejtette a játék ébresztőórát, több darabra esett szét /

"de éjdekes" / új figurán akadt meg a szeme egy könyvben /

"anya jajzolta" / apának magyarázta, hogyan kerültek a szivecskék a füzetbe /

"távító-távitájó" / távirányító neve /

A kedvencem sajnos egy fájó emlékhez kötődik, a kánikula idején mezítláb futkosott az udvaron és rálépett egy darázsra. Persze megcsípte, napokig kenegettem neki fenistillel, de azóta egy nap százszor hallom tőle: "cipő nélkül sehova"!!!! :)))))) Ha mi vagyunk mezítláb, nekünk is szól, figyelmeztet, de főleg saját magát emlékezteti a cipőre. :)

Rengeteg van még, naponta lep meg minket új szavakkal, a helyén használt kifejezésekkel és mi csak szájtátva ámulunk, milyen eszes. Most megint kezdem a gyűjtögetést, ha sok lesz, újra leírom őket. :)

Apával az 5 éves évfordulónkon elmentünk vacsorázni a kedvenc éttermembe, Apa pedig az este végén egyszerűen megkérte a kezem! :) Én persze igent mondtam, hiszen imádom!!! Az esküvővel sem vártunk, tegnap besétáltunk az anyakönyvvezetőhöz és összeházasodtunk. :D Immár hivatalosan is egy család vagyunk, Apa és én pedig házastársak! Milyen fura még kimondani, a jobb kezemen pedig szokatlan a jegygyűrű...de nagyon jó érzés! Nem csináltunk nagy felhajtást, az egyikünknek sem a stílusa. Így éreztük jól magunkat, kötetlenül, lazán, csak semmi erőltetettség. Még a szertartás előtt Kriszta barátnőm készített rólunk szép, romantikus képeket a tóparton, később pedig a polgármesteri hivatalban is csattogott a gépe! :) Utána hazajöttünk és egy családias bulival ünnepeltünk, majd elmentünk kettesben  - immár férj-feleségként -, szórakozni. Az egész napot sok nevetés jellemezte, Apa humora minden esetleges gátlást feloldott, olyannyira, hogy feleslegesen vittem zsepit, mert eszembe sem jutott sírni! Végig nevettünk, grimaszoltunk, bénáztunk ( amikor nem jöttek le a gyűrűk a bal kezünkről ) és így sikerült egy laza, könnyed szertartás keretein belül összekötnünk hivatalosan is az életünket. Szép nap volt... :D

Amióta jó az idő, alig vagyunk a házban, ezért a bejegyzéseim is ritkulnak. Ellenben a bőrünk kezd átmenni szép barna színbe, pedig naptejezünk ezerrel. Reggel és este a kertben dolgozgatunk, nagy szükség van ugyanis saját termesztésű zöldségekre, mert mind a két gyerek gyakorlatilag ezeken él... Persze ez nem baj, többek között ezért ragadtam kapát és ásót, pedig megmondta az apukám, hogy ne menjek nyeles szemszám közelébe, mert azzal dolgozni kell... :D Csakhogy a kisfiam a paprikából, a lányom pedig paradicsomból képes kereskedelmi mennyiséget elfogyasztani és akkor még nem is beszéltem a többi - nyersen is ehető - zöldségről. Így ezévtől nagy kertészek lettünk, ha valamit nem tudunk, akkor hívom az anyósomat, a tanácsai aranyat érnek. :) a fű is erőlködik az udvaron, esténként azt is öntözni kell a palántákkal együtt, én meg allergiás vagyok a szúnyogokra...klassz. Azt várom már, hogy piros legyen első paradicsom, Jázmin levehesse és jóízűen megehesse, jól összemaszatolva magát! :D

Ma végre nem a szüntelenül doboló eső hangjára ébredtünk! Jázmin meg is ünnepelte egy édes megjegyzéssel, amint elkezdtem felhúzni a redőnyeit:"süt a nap"! Sajnos az utóbbi napokban az "esik az eső" volt a reggeli "jelszó", amitől már kezdtünk a csajjal becsavarodni. Bencét nem igazán érdekli, ő jön-megy, ha esik, ha fúj, de mi a kicsilánnyal szinte be voltunk zárva a házba és az a teraszon töltött pár perces levegőzés naponta nem volt semmire sem elég. Remélem, mostantól jobb lesz az idő és reggeltől estig kint lehetünk az udvaron. Ma azzal kezdte a napot az én kis tündérkém, hogy amikor megkérdeztem, hogy kimenjünk -e, azt válaszolta nekem:"nem tom" !!! :) A kis laza... 

Itt a foci világbajnokság, nálunk is észre lehet venni, mert esténként Jázmin csupa fukározó bácsit lát a tv-ben. Édes volt, amikor az első mondatával rövidre zárta a témát: " bácsik labdáznak...jó lesz" ! :) Hiába az én lányom! ;) Nálunk ugyanis én vagyok a focidrukker, nem Apa. Hamarabb kapcsolom én át a tv-t egy meccsre, Ő inkább a forma-1-et favorizálja. Jázmin pedig csak figyeli, amikor egy-egy meccs alatt anya beszélget a tv-vel, magyaráz, hogy az bizony akkora les volt és az a partjelző hová tette a szemeit, de ekkora helyzetet lehetetlenség kihagyni, meg még mekkora kapu kellene neked, hogy betalálj!...stb :)  Olyan igazi "mónikasósan", öregasszonyosan nyomom, bár azt hiszem, hogy ezzel a kommentálással nagyon nem vagyok egyedül... Biztos vagyok benne, hogy akad még "pár" emberke, aki esténként beszél a tv-hez...remélem! ;) Jázmint az első pár percben kötötte le a foci, addig tátott szájjal nézte, aztán ment játszani. Majd később elmagyarázom neki, milyen jó móka ez vagy elmegyünk majd a Bencével, hogy élőben is láthassa, ahogyan a "bácsik labdáznak"! :)

Korábban már írtam róla, hogy karácsonyra gyermekkorom mesekönyvét kaptam Apától. :) Nagyon kedves volt, hogy megjegyezte, amikor emlegettem és meglepett vele. Jázminnak az első pillanattól az egyik kedvence, olyannyira, hogy már nem igényli az én közreműködésemet, ha bele akar lapozni. Az előbb is kijött a szobájából, kezében a fekete, kis mesekönyvvel és előttem megállva csak annyit mondott: "olvasunk Meseboltot". :) Azzal elindult a kanapé felé, felmászott a sarokba, ölébe vette a könyvet és már mesélt is! Kezdte a borítón szereplőkkel, aztán jöttek a csibék, a labdázó gyerekek, majd felkiáltott:"buji van"! ( buli van ) Akkor ért a lepkeesküvő című vershez, amit nagyon szeret. A kiskakas történetét a garassal már kívülről fújja és néha akkor is ezt a verset mondja, ha jóval arrébb jár, sőt, akkor is, ha már régen mást csinál! :) Ha lapozni szeretne az egész mutatóujját bekapja és egy teljesen másik ujjával hajtja a lapot! :) De látta, hogy valami hasonlót csinálok én is, ha lapozok és, noha nem sikerült a mozdulatot tökéletesen leutánoznia, de azért az igyekezet megvan! rengeteg időt tölt a könyveivel, ebben pont ellentéte a bátyjának. Pedig emlékeim szerint én a Bencénél is pontosan így csináltam mindent...vagy mégsem? ;)

Jázmin már elmúlt másfél éves, igazi önnálló kis hölgy, hatalmas akarattal, vidám természettel és valami olyan édes bájjal, hogy mindenki elolvad tőle. Ha mosolyog, gödröcske van az arcán és a szemei is huncutul csillognak. Minden rosszaságban benne van, de aztán bújik és ölel és "szejetlek" a sötét felhők pedig huss, el... :) Imád a fiúkkal birkózni, vagy ha az apja a bokájánál fogva lóbálja, újra és újra visszamegy: "megint".. ! :) Be nem áll a szája, egész nap tudja mondani és nem kell, hogy értelme legyen, bár legtöbbször van, kívülről tud számos verset, mondókát. :) Mostanában mindentől fél mégis miközben a "cica-micát" félve simogatja, a nálánál háromszor nagyobb kutyust ölelgeti..közben magának mondogatja nyugtatásul:"nem bánt"! Ha eltévesztem és véletlenül szénsavas ásványvizet adok neki, az első korty után mondja:"bubis", "nem baj"... :)

Naaagyon laza, a Bencének "Csá"-val köszön, tenyerét felemelve azonnal "ötöst" kér és a hüvelykujját felfelé tartva mondja a bátyjára:"kijáj" ( király ). Már nem mutogat, ha akar valamit, inkább elmondja, hogy mit szeretne és egymás után több szót használva, immár igazi mondatokban beszél. Ha le akarom foglalni, csak a kezébe kell nyomnom egy könyvet és a hangját sem hallom egy darabig, kivéve, ha a verses könyvecskéje, mert akkor mondókázik, miközben lapogatja. Maga jön a D-vitaminos cseppekért ("cseppecskét kéjem)" és szól elalvás előtt, ha pisilnie kell. A strandon el nem mozdul mellőlem, de ez inkább a neveletlen, lökdösődő kölykök miatt van, akiktől tart. Egyébként gyorsan barátkozik és a játékaival sem irigy. Azt hiszem, eddig jó irányban neveltük, a cél pedig az, hogy maradjunk is ezen az úton, akkor nagy baj nem történhet. :)))

Megint bővíteni kellett a szundi-haverok számát, újabban Buci baba és Kopasz manó is szükséges, ha le szeretném tenni aludni a lánykámat. Azt nem tudom, hogy hol fér el a kiscsaj, mert az állatsereglet elfoglalja az ágya nagy részét. Valódi kis leltárt kell készíteni minden szundi előtt, Jázmin leellenőrzi, hogy mindenki a helyén van és csak így alszik el. :) Miután én kijövök tőle, még egy darabig beszélget velük, mesél, énekel, elszámol 10-ig(!!!), mondókák egész sorát fújja, aztán lassan elcsendesedik. Ilyenkor bemegyek, kiszedem alóla az állatkákat és a takarót, betakargatom és jön 1-2 - néha 3 - óra csend! :) De mindig nagyon várom, hogy felébredjen és újra játszhassunk, megint lássam pörögni ezt a kis sajtkukacot! :)))

Meghatódtam - bevallom őszintén -, olyan édes volt ez a kis csöpp, amikor azt mondta nekem először, hogy : "anyuci"! Persze nem ezzel kezdte, hanem az "apuci"-val, ebből is látszik, hogy nagyon apás a kiscsaj! De aztán egyszer csak azt hallottam, hogy nekem mondja az anyucit! Nagyon jó érzés volt és még jobb attól, hogy ritkán használja! Még mindig az Apa és az Anya az állandó megszólítás, ezért nagy kincs, amikor másfél éves kislányunk becéz minket! :)))

Régóta ki tudja mutatni a szeretetét, a ragaszkodását, de mostmár ki is mondja: "szejetjek"! A szavak nem adják vissza azt az érzést, amikor spontán odafordul hozzám és megpuszil vagy átölel. Hát még amikor ez a kis pösze azt mondja: "szejetjek"! Imádom!

Ha kutyust lát kicsit nyugtalan lesz, cseppet tart tőlük. Ilyenkor elbújik mögém, onnan mondogatja:"nem bánt". Érdekes, hogy a hatalmas pacitól egyáltalán nem fél, egész napokat töltene el a hátán, csak a kaját adogassam fel neki. Már most biztos vagyok benne, hogy rendszeresíteni kell majd egy garnitúra játszi ruhát,mert a nyarunkat a húgomnál fogjuk tölteni, a lova társaságában.

Ha elégedett a játékkal, a ruhával amit ráadtam vagy a könyvvel, amit a kezébe adok, csak annyit mond: "jó lesz". :) Hiába, ő a főnök... :)))

Amikor már tele a pocak és nem szeretne többet enni vagy inni, okosan csak közli velem: "nem kéjem". :)

Ha éppen nem esik, napunk nagy részét a kertben töltjük, ahová a saját kis szerszámaival és talicskájával felszerelkezve jön ő is. Mindig szól, hogy hol mehetek:"Úton"! :) Nehogy összetapossam a már elültetett zöldségeket, azt csak neki lehet...

Magát eddig babának hívta, de mostanában átszokott a nevére. Először "Zazmi" volt, újabban viszont ki tudja mondani szebben is, no majd gyakoroljuk még ezt...

Nem igazán szereti a tejet, bezzeg az én cappucchino-m tetszene neki, így ő is ihat a saját poharából hasonlót, csak az épp kakaó. Persze azt hiszi, hogy azt kapja, amit én is iszok és gyönyörűen mondja:"kapuccsínó"! :)

A terelés meg a huncutkodás már nagyon megy neki, igazi "NŐ" lesz! :) A szemei mindig "nevetnek" éppen úgy, mint az apjának, bár kis vigasz, hogy a színét tőlem örökölte. A folyton mosolyra húzódó szája is az apját idézi és hogy mindig kapható egy kis huncutságra. :) A makacssága állítólag az enyém, még jó, hogy valamit rám is lehet fogni... :) Néha hisztizik is, na ezt nem vállalom be! :)))

Az élet megy tovább - nálunk sajnos már Tara nélkül -, így nekem is össze kell szednem magamat, hiszen ez a blog Jázminról szól, akivel nagyon sok esemény történt az utolsó írásom óta.

Mostmár gyakorlatilag mindent mond, be nem áll a szája, kérdez, mesél, énekel. Jó látni, hogy nem csak utánunk tudja mondani a szavakat, hanem a kellő időben és alkalommal használja is őket. Ha pl énekelni szeretne, a kívánt dalocska első szavait kimondva jelzi, hogy most ezt kellene énekelnünk. Rengeteg mondókát fúj kívülről, szereti a gyors ritmusú zenéket ( Lady Gaga nagy kedvenc ), a sétát és a lovaglást pedig nem unná meg sosem. :) Az új szerelem a bicózás! Vettünk egy gyerekülést, amiből azóta nem is akar kiszállni, bár a bukósisak nem igazán nyerte el a tetszését. Pedig még egy édes kis béka is van rajta. Amikor kipróbáltuk, milyen is hasítani a biciklivel, egyre csak azt mondogatta: utazunk! :) Előre látom, milyen jókat fogunk együtt bringázni a fiúkkal. Ha visszahúzódik a víz, a Duna partra is lemehetünk vagy meglátogatjuk a többi babát, áttekerünk a Zsuzskáékhoz vagy meglepjük Niko-t. :) Jó buli lesz! :)

Ma örökre elaludt a kis fehér(többnyire inkább szürke) westink, Tara, ahogyan Jázmin hívta:Taja. :( Ő még nem fogja fel, csak mi felnőttek, de most nekünk is olyan jó volna pici gyereknek lenni...

Hiányozni fogsz Tara!

Nem tudok többet írni...

Azt hiszem, kicsi lányunknak nem lesz majd gondja az önvédelemmel. Tegnap ugyanis úgy lefejelt, hogy a szemöldökcsontom alatt szép kis púp jelent meg, ami a délelőtti kék után most éppen zöld színben pompázik...  Nem akart bántani, épp játszottunk az Erika mamáéknál, amikor egy váratlan mozdulata után csillagokat kezdtem látni és az nappal nem jelent túl jót. Nem sokkal később indultunk haza és akkor már be volt egy kicsit dagadva. Szóval megkaptam az első mokeszomat tőle, remélem, ez volt egyben az utolsó is. :)))

Tele a ház a környékről összeszedett kavicsokkal, Jázmin mindenhonnan az apró köveket hozza haza emlékbe! :) Itthon még nincsen elég, úgy látszik! Csak arra kell vigyáznom, hogy mostantól a picim zsebeit is át kell kutatnom mosás előtt, mert telepakolja az összes kis tárolót, ma még a cipőjébe is dugott néhányat. Nehogy azért kelljen otthagyni, mert nincsen miben elhozni!! :) Én meg nem tudom, hogy amikor a délutáni alváskor veszem le róla a nadrágot, honnan potyog ki az a sok kis kavics! :) A másik a toboz! Olyan nincsen, hogy észrevesz egyet a fűben és az ott is marad! Igaz, toboz helyett dobozt mond, de az a lényeg, hogy megértjük. :)

Amikor készülődök vele elmenni itthonról, csak úgy zsong a fejem, hiszen annyi mindenre kell gondolnom, a fél házat be kell pakolni a kocsiba. Egyik nap is indulóban voltunk és mire oda jutottam, hogy a kislány biztonsági övével vívjam a szokásos harcomat, a türelmem minimálisra olvadt. Mondtam is Jázminnak, hogy azonnal indulunk, csak anya még bénázik! Nos.. nem kellett volna ilyet mondanom, hiszen most olyan az agya, mint a szivacs, onnantól kezdve csak ezt kántálta:bénázik, bénázik, bénázik... De olyan édesen, a vékony, kis hangján, meg kellett zabálni!!! Rögtön felvidított, aki szembejött velem az úton azt láthatta, hogy vigyorogva vezetek. :) Először azt gondoltam, hogy csak a szó tetszett meg neki, azt nem tudja, mit is jelent, de aztán tegnap, amikor a "kertjáró" kiscipőt birkóztam fel a lábára, ezt mondta nekem az édes kislányom:"anya...bénázik"!!! Majd' leestem a kanapéról! :))) Ezt megkaptam!!! :))) Nagyon kell mostantól figyelni, miket is beszélünk előtte... :)

Pár napja a Zsuzskánál voltunk, nap végére a Balika már haza sem akart minket engedni! :) Valamikor délután a gyerekszobában Jázmin nem fért el rendesen a kissrác mellett és miközben átmászott rajta, ráült a kisfiú lábára. Mi csak annyit hallottunk, hogy szépen és tisztán ennyit mond:"bocsánat"! Aztán mászott tovább! :)))) Tegnap itthon is többször hallottam tőle, olyan kis édes, amikor ezt mondja! Bár, akármit mond, édes!!! :)))

Apától kapta az ebédet tegnap pici lányunk, én sürögtem-forogtam a konyhában, egyszer csak megálltam mellettük. Jázmin felnézett rám, aztán le az üres székre és csak annyit mondott: "csüccs"! :))))))

Okos, kis csajó tegnap először "használt" egy szót! Délután a hátsó teraszon sziesztáztunk, már bevágott uzsira 2 almát, egy banánt és egy kiwit( a kis éhenkórász :)), aztán inni kért. A poháron egy színes, kis címke felkeltette az érdeklődését és megkérdezte, hogy "micsoda"? Pedig nem tanítottuk erre a szóra, egyszerűen mostmár gondolkodik! Előásta, hogy egyszer valamikor hallotta ezt a szót és ilyesmire volt jó, ha kíváncsi volt egy dologra. Így most Ő is használta! :) Össze is néztünk Apával, milyen kis okos már!

Azért nem fog nőni a csajszi, mert elkopik a lába a sok sétálásban! :) Jázmin ébredéstől lefekvésig sétálna, ez a legkedvencebb szórakozása! Bármikor rákérdezek, hogy mit szeretne csinálni, biztos lehetek benne, hogy azt válaszolja:"sétánun". Ezért aztán sokszor hagyunk mindent lógva és indulunk aszfaltot koptatni, akár csak a környéken, akár a városban. Közben pedig csak úgy szórja a mondókákat! :) Kicsilányt lenyűgözi a nagy forgalom, a sok "motoj" és a Jókai-téri szökőkúton is nyugodtan sétálgat, persze fogva a kezünket :) Olyan jó úgy bóklászni, hogy egyik kis praclija Apa kezében, a másik az enyémben, Bence pedig baktat mellettünk. :)

Mostanában nem térhetünk haza sétából bizgentyűk nélkül, beindult a gyűjtögetés. :) Mindegy, hogy üres csigaház, toboz, érdekes kavics, lehet bármi, ha felébreszti Jázmin érdeklődését, haza kell hozni. Így mindig viszünk egy plussz zacsit ezeknek a kincseknek. Gyakran séta közben - szigorúan csak megőrzésre - kapok főként kavicsokat, de ezeket időről időre be kell mutatnom, hogy megvannak! :) Szerencsére mozgó állatokat nem akar összeszedni, sem a békák, sem a giliszták nem vonzzák...még. Az is meglátszik rajta, hogy amióta jobb az idő, minden nap órákat töltünk a szabad levegőn, így mind a két kézfeje LE VAN BARNULVA! :))) Ez jó hír, mert ezek szerint a bőre nem hajlamos az égésre! Azért jó lesz, ha a többi csatolt része is hozzáigazodik majd színben, mert fürdéskor murisan néz ki a hófehér karja a barna kézfejjel! :))

A legutolsó játszóházból kisebb bibikkel jöttünk haza, ami mindennapos, hiszen egy kis örökmozgónál természetes, hogy néha túl közelről néz meg dolgokat. :) Ez esetben a padlószőnyeg érkezett meg kicsit nagyobb sebességgel az arcához, mint ahogyan ő azt elképzelte, mégsem pityeredett el. Rám nézett - mint minden esés vagy ütközés után -, én pedig mosolyogva kérdeztem meg: nyuszit fogtál, édes? Mivel látta, hogy anya nyugodt, ő sem ijedt meg, visszamosolygott és ment tovább játszani. Később látszott csak, hogy felhorzsolta a szemhéját és a szemöldöke felett egy ponton a bőrt. Épphogy csak látszik, felületi horzsolás, pár nap és elmúlik...ahogyan a többi is szokott. :)

Az első - felső szemfoga is kibújt, így már a 13. kis kuszi is kint van!!! :) Ahogy látom a másik felső is hamarosan látható lesz! :)

Alszik az egész ház, csak én vagyok ébren, úgyhogy most tudok írni pár sort. :) Az utóbbi időben napjaink zömét a kerti munka tölti ki, így Jázmin is megkapja minden reggeli után a kertjáró kisbakancsát és segít nekem! Hozza a mini talicskáját, a mini gereblyét és utánoz engem. No, persze vannak önálló ötletei is, de azt általában megsínylik a növények... Például a frissen áttelepített eper nem biztos, hogy megmarad azok után, hogy végigtrappolt rajta pici lábaival és az éppen kibújt petrezselyemnek sem tett jót, amikor kicsilány kikapirgálta a földből, közben pedig kommentálta is: "szösz", "kukába"... :) Giliszta közelébe még nem engedtem, pedig nagyon sokat fordítottam ki a földből az utóbbi napokban, viszont a bogarakkal már eljátszik a csajszi, pontosabban rájuk lép és közben mondja:"nyomme"! ( nyomd meg! ) Szóval igazi kis segítség nekem, főleg, mert az egyik szemem folyamatosan rajta van, így elég lassan haladok, de nem hajt a tatár. Majd készen lesz a kert, amikor készen lesz! :) A lényeg, hogy jól érezzük magunkat! :)

Olyan kedves dolog, amikor egy nagybevásárlás után kicsi lányom segít nekem kipakolni a táskákból! Ma például kiszakította a vegyeszöldség fóliáját és elkezdte rágcsálni az egyik sárgarépát, akármit is vettem ki a zacsikból, azt ő visszatette, aztán ráült az egész karton tejre és lovagolt rajta... Csupa segítő szándék! :) A rakodás kellős közepén kijelentette, hogy "pisi", úgyhogy mindent eldobtam a kezemből és futottunk pisilni! Persze átvágott és röhögött a markába... :) és én is nevetek, miközben ezeket írom!!! :)))

Jázmin ma reggel is 7-kor kelt, nincs mese, úgy látom, ebből rendszer lett... Apa áthozta a mi ágyunkba, ott partizánkodott egy kicsit, de rövid időn belül az eszébe jutott, hogy új nap kezdődött, buli van, ezért elkezdte lerángatni rólunk a takarót és közben be nem állt a szája: "Kiszállsz!" :) Lehet ennek a kedves kérésnek ellenállni? Én felkeltem, Apa lefeküdt, Kiccsaj pedig azóta is pörög ezerrel! Még jó, hogy engedte magát felöltöztetni és megetetni, bár mindezek közben sem maradt csendben, gyakorlatilag ébredéstől az esti lefekvésig mondja a magáét! :) Ezalól a csak a délutáni kis szundi a kivétel, akkor van egy 1 órás csend... :) Most is itt futkos körülöttem és ha jól hallom a "zsipp-zsupp, kenderzsupp" van terítéken! :))) Már előre látom, hogy nemsokára eszébe fog jutni a hintája és akkor majd közli velem - engedelmes rabszolgájával -, hogy "hintánu" azaz hintázunk. Hiába, ő a főnök! Az imént hagytuk abba az "azonosítást", ami abból áll, hogy a nagy micimackós tárolóból egyesével kiszedtük, majd visszapakoltuk a lakóit és mondta a nevüket, illetve, utánozta a hangjukat. Amit nem tud beazonosítani, az dino, ilyen egyszerű! :) Reggel integettünk a srácoknak is, akik minden napot az ablakaink alatt kezdenek, a Bencére várva. Már a nevük is megy:Dái ( Dávid ), Nobi ( Norbi ), Ádá ( Ádám ). Jázmin ezt a három fiút nagyon kedveli, nekik mindig jár puszi és gyakran kéredzkedik hozzájuk. Jó fej mindegyik és olyan bicikli-őrültek, akárcsak a Bence. Már előre látom, hogyan fogják megfertőzni a kislányt is ezzel a hobbival! :))

Ez a csúnya, esős idő bezár minket a házba és a kedvünket is elrontotta. A tetejében pedig Apa éjszaka dolgozott, így napközben csendes üzemmódra kapcsoltam a kicsi Manókát. Úgy - ahogy sikerült is! :)  Ez azt jelenti, hogy legtöbb időt a szobájában töltjük, könyveket olvasok neki, verseket mondok, énekelek és a zajos játékokat a magasabb polcokra pakolom. Jázmin nagyon ügyes, két kezébe fogva az arcát oldalra hajtja a fejét és suttogja, Apa alszik. :)  

Holnap megyünk a 15 hós szurira, ami a lézeres kezelés miatt csúszott el egy hónappal. Az utolsó prevenart is most kapja, szóval két szúrás lesz, még jó, hogy Apa is velünk jön. Nem vagyok nyugodt, pedig Jázmin mindig remekül viselte az oltásokat, sírás nélkül. De ez már csak ilyen dolog... olyan anyás :)

"Mosoly, ami fontosabb, mint más, öröm, amit másban nem találsz, fiatal a szíve, mégis mennyi szépet hord.

Amikor csak játszik és nevet, csoda, amit kérni nem lehet, elmondani félek, elhallgatni miért kell.

Jó, hogy élsz, megadsz mindent és így teljes lett az életem, hisz létezel.

Kicsi szív, kicsi lány! Aki éjszakánként angyalokkal jársz és a nagy csodákra vársz.

Kicsi szí, kicsi lány! Ki az életembe annyi fényt hoztál, mikor lelked ittmaradt egy éjszakán, úgy vártam rád! Ez a szeretet az égben született, egy isteni áldomás!

Kicsi szív, sose félj, én majd mindig óvlak, átkarollak, bármi ér, hogy egy szép világban élj. Kicsi szív, kicsi lány! Lényeg elvarázsol, minden perc egy boldogság, de egyszer útra kelsz majd akkor is, ha fáj!"

Már nem listázom ki az új szavakat, mert gyakorlatilag mindent mond utánunk, ezen kívül pedig magától is folyton csak jár az a csöpp szája! :) Rengeteget beszél, a nagyja már értelmes szavak folyama. Okkal szövegel, de azért halandzsázni is szeret még. A legjobban az tetszik, hogy a mondókákat is tudja már, a szavakat a megfelelő sorrendben mondja egymás után. Persze a nehezebbeknek csak az elejét ismerjük fel, de a lényeg, hogy felismerjük. A "fújja a szél a fákat" című versike a kedvencem, mondja egyedül ez a csöpp kis manó és még hajolgat is hozzá! Az utolsó szó: "Jeccs"! ( reccs) :)))) Zabálnivalóság!!!

Összegyűjtöttem pár újabb szót, amivel naponta százszor is mosolyt csal az arcunkra a kis hercegnőnk:

• vodó ( vödör )
• japá ( lapát )
• vijá ( virág )
• eszi ( eszik )
• nufi ( nyuszi ) - bocsi Zsuzska! :)
• muf ( muffin ) még a nóziját is felhúzza a végén!!! :)))))
• tupak (kupak)
• tessé ( tessék )
• téje ( kérem )
• cipó ( cipő )
• bicite ( bicikli )
• zsupsz ( az egyik mondókájának a vége, mindig ő mondja helyettem! )
• duda
• dugó
• bíta ( béka )
• cici ( azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom.. :))
• nakam ( nyakam )
• jábam ( lábam )
• paten ( patent, öltözködéskor mindet le kell leltározni! )
• dino ( és mit mond a dino?: vááááá )
• pon pon ( pont, pont vesszőcske...ha rajzolni akar, ezt mondja és már firkálhat is! :)

Még biztosan kihagytam párat és persze naponta használ magától újabb szavakat, de majd azokat is leírom. Igazad volt, Judit, tényleg egyik napról a másikra kezdett el csacsogni!!! :))) Nagyon élvezzük, ahogy barátkozik a szavakkal, bár gyakran csak folyamatos halandzsát hallok a szobája felől, amiben semmi nem emlékeztet engem értelmes szóra! :))) zabálnivaló!

Mostanában ritkán írok, hiszen olyan kevés időt töltünk a házban. Itt a meleg, visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz, így minket sem lehet a négy fal között tartani. :) Mióta nem kell kint vacogni, időnk nagyobb részét az udvaron töltjük, van mit csinálni...még évekig! :) Ma éppen a kertben dolgoztunk, így ám, többesszámban, hiszen nemcsak nekem volt dolgom, hanem Jázmin is kivette a részét a munkából. Pár napja felástuk a kertet, ma pedig elveteményeztem a borsót, répát, petrezselymet... Csajszi természetesen "segített", hozta a kis talicskáját a csöppnyi gereblyéjével és amit én elvetettem, azt ő kiásta! :) Szóval, ha nem sok zöldség bújik majd ki, az ennek a segítő-akciónak lesz köszönhető! :))) Nem baj, a lényeg, hogy jót mókáztunk a napsütésben, még a macskákat is megkergettük, amikor a friss veteményen kaparásztak. Ha Kicsilány felébred, újra kimegyünk és persze sétálunk is, mert az sosem maradhat el, ha én elfelejteném, rámszól a kislányom: "sétánun"! :) Hihetetlen, milyen hirtelen kezdett el beszélni és amíg néhány egyszerű szót nem mond ki végig, pl a Bence még mindig csak "Be", addig tegnap, amikor a vacsorához szeretett volna savanyúságot, mutatott az üvegre és mondta:"ubota"! :) Vagy, ha öltözünk és cipőt húzzuk, vezényel: "nyomme". Olyan édes, ahogyan próbál beszélni, kifejezni magát, de néha csak mutogat és rázza  a fejét! Nem baj, majd szépen kialakul minden... :)

Új játékunk van, ami meghozta az első mondatot is! Jázmin két kis tenyere mögé bújik, mi megkérdezzük: "hol a baba?" Ő elkapja az arca elől a kezeit és csengő kis hangján mondja:"itt a baba"! Tisztán, édesen, meg kell zabálni!!! :)))

Összeszedtem magam egy nagyobb szusszanásra, hiszen Jázmin műtétének a leírása nem röpke, pár sor lesz. Kezdem ott, hogy 8-ra Budapesten kellett lennünk a klinikán, így fél 7-kor már indultunk. Szerencsére a csajszi magától időben felébredt és nagyon jó volt a kedve, csak én paráztam és öregebb szerettem volna lenni egy nappal. Minden rendben ment, szerencsésen megérkeztünk, megkaptuk a szobánkat, a dokik pedig sorban jöttek egyeztetésre. Jázmin remekül érezte magát, felderítette kis lakosztálya minden sarkát, még az ágy mögé is bemászott. Felült Apa nyakába és úgy játszottak a fürdőszobában, hogy a tükör előtt csapkodta az apja fejét, úgy mondta:"topasz"!!! :))) Az altatóorvosnak nagyot csapott a tenyerébe, amikor az nyújtotta a kezét, adott neki egy ötöst! :) Az orvosát is ismerősként üdvözölte, egyáltalán nem volt riadt a sok fehér köpeny láttán. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk, próbáltak olyan légkört teremteni, ami megnyugtat minket. Nem is volt semmi baj addig, amíg a pizsuba átöltöztetett kislányomat be nem kellett vinnem a műtőbe! Nem akartam, hogy Apa vigye, azt hiszem, ez nem ment volna neki. Hegyeket meg tudna mozgatni, lehozná a csillagokat az égről is, ha kell, de a pici lányát bevinni a műtőbe... inkább vállaltam én, mielőtt bármit is mondhatott volna. Jázmin ott bent sem félt, ücsörgött az ölemben és érdeklődve nézte a sok idegen felnőttet maga körül. Még a maszk ellen sem tiltakozott...először. Amikor már kezdett hatni az altató, akkor indult a kis birkózásunk, de hamar elkábult és akkor kivették a kezemből. Úgy fogták, mintha porcelánból lenne, láttam a mozdulatukon a törődést és ez megnyugtatott. Itt már ki kellett mennem, de az ajtóból még visszanéztem...nem kell volna! A nagy műtőasztal végén ott feküdt az én drága kicsi lányom, egy csöpp batyu a nagy fehérségben, a haja szétterülve körülötte. Mintha egy jeges kéz csavart volna egyet a szívemen! Gyorsan becsuktam az ajtót, nehogy az apja meglássa így! El nem mozdultunk, 12 teljes percig várakoztunk a műtő előtt, teljes idegben! Egyedül Apa szilárd nyugalma tartotta bennem a lelket, hihetetlenül sok erőt adott! Amikor végre a műtős kihozta Jázmint, úgy lógott a karjaiban, fájt így látni! Pedig a kislány nyugodtan aludt! Amikor a szobájában lefektették és már csak mi hárman voltunk körülötte, egyszer csak a nagy csendben azt hallottuk, hogy horkol! Ennél jobban semmivel nem tudott volna megnyugtatni minket! :) Természetesen, amikor felébredt, egy darabig sírdogált, de aztán hamar magára talált és nyugodtan néztük a mesét a fotelből. Később hoztak neki teát, amit az utolsó cseppig kiivott a pohárból, aztán elmajszolta a kekszet is. Futkározott, barátkozott más gyerekekkel, nézelődött a tesóval, mintha mi sem történt volna, délben pedig úgy indultunk haza, hogy mindenki mosolygott! :) Ebéd után két órát aludt, hazafelé pedig együtt randalírozott a bátyjával a hátsó ülésen! :) Szerencsére minden terv szerint történt és mindenki lenyugodott nap végére! :) Legközelebb ősszel kell mennünk egy újabb műtétre, addig pihi! De mivel egyáltalán nem viselte meg a kislányt, sőt pozitív élményként élte meg - hála az ott dolgozók kedvességének és a barátságos környezetnek-, nem aggódok annyira. Szóval doktor bácsik, viszlát ősszel! :)

Még a múlt heti játszóházban kaptunk a védőnénitől egy A4-es lapot, tele a mondókákkal, amikkel hétfőnként kezdjük a foglalkozást. Én haza is hoztam, mert nagyon szeret itthon is "gyakorolni" a csajszi. Mivel az egyik kedvenc használati tárgya az óra, evidens volt, hogy az órás mondókát fogjuk játszani, végtelenítve... :) "Körbejár az óra, tik-tak, jár..." Olyan édes, ahogyan hajolgat velem és közben mondja:ti-ta (tik-tak. -a szerk. )  :) Aztán két kezébe fogja az arcát és félrehajtja a fejét, hiszen az a rész jön, ahol:" alszik a manócska és nem kalapál..."   Erről jut eszembe, hogy hétvégén korán kelt, gyorsan átmentem hozzá, hogy ne zajongjon, engedje aludni a fiúkat! Ott játszottunk pizsuban a szőnyegen, amikor kurjantott egyet. Leültettem magam elé és mondtam neki, hogy a Bence és Apa alszanak, csendben kell lenni, mert felébrednek. A szám elé tettem az ujjamat, úgy mutattam:pszt! Nagyon megtetszett neki ez a mozdulat, azóta ő is mutatja, ha csendben kell lenni:pszt! :)

Pénteken újra irány Budapest...lassan úgy megyünk már, mintha hazamennénk, már csukott szemmel is odatalálnék, pedig az én tájékozódási képességemre még egy körforgalmat sem szabad tervezni. De most nem csak vizsgálat lesz, hanem lézeres kezelés, altatásban - még szerencse, hogy nem mélyaltatásban! Apa nyugodt, mint a kőszikla - mint mindig -, én azonban már most érzem, hogy a pánik bekúszik a csontjaim közé és lassan kitörni készül! :( Csupán az vigasztal, hogy a kislány nem traumaként éli majd meg, hiszen ott lehetünk vele, szundít egyet, aztán amikor felébred, egy saját szobában lesz velünk és egy csomó játékkal. Megebédel és már indulunk is haza! Semmi fájdalom, ijedség, stressz! Csak már lennénk túl rajta! Jázmin egyáltalán nem fél az orvosi köpenytől, a fertőtlenítő szagától, a sok idegen emberkétől, hiszen gyakran találkozott ilyen helyzetekkel. Ma sem lepődött meg, amikor reggel bevittem a kórházba vérvételre, a műtéthez. A váróban az egyik gyerek megállíthatatlanul ugrált fel-le az anyja karjaiban az idegességtől, a másik úgy szorította az apja kezét, mintha vizet akarna belőle fakasztani, pici lányom viszont úgy viselkedett, mintha otthon lenne. Nyugodtan járkált, barátkozott és ha el nem kapom, egyenesen besétált volna a gyerekosztályra a többi babához haverkodni! :) Amikor bevittem a doktornőhöz, először jól megnézte magának, de a jelek szerint átment a vizsgán, mert két perc múlva már nekem magyarázta, hogy "mama, papa", vagyis kikkel találkozott otthon, indulás előtt. Legörbült a szája Édesemnek, amikor a kézfejébe szúrták a tűt, de nem sírt! Én meg gyorsan elkezdtem neki sorolni, milyen állatkákat festettek a falakra. Egyenként meséltem róluk, miközben jól megnézte őket, néha a nővérkére sandítva, hogy miért is fekszik rajta keresztben egy néni, amikor ő nem is ugrál, jajveszékel, hisztizik... Mindegy, foglalkoztunk tovább a mesealakokkal a falon és így egy pissz nélkül levették tőle az ampullákban a vért (pedig sokáig tartott, mert cseppenként jött csak). Én olyan büszke voltam a kis angyalkámra, hogy ennyire állta a sarat - hiszen mennyi felnőtt ember ájuldozik egy kis vérvételtől -, ő pedig lazán vette az akadályt! Hiába az én lányom! Legalább valamit tőlem is örökölt! :) Mostmár csak a pénteki nap van hátra...szeretnék öregebb lenni 4 nappal!

Az egyik legújabb szó úgy jött a képbe, hogy birkóztunk a heverőn és játsziból megrágcsáltam a kislány kezét, lábát, fülét...amelyik alkatrésze éppen a kezem ügyébe akadt! :) Mindegyiknél mondtam neki, hogy most a kezedet eszem meg, most a lábadat, most az ujjaidat csócsálom, szóval egyben be is azonosítottunk mindent. Amikor a popsijához értem, mondtam neki, hogy ez a popi! Gondoltam, ez egyszerű szó, kedves is, tanulja meg így. De nem! Nem is ő lenne, ha mondta volna utánam, rágta a szót, formálódott a kis szája és egyszer csak kibökte: pupá... Szóval így lett a popiból pupá és mostmár így is marad! :)

Érzékeny búcsút vettünk az orrszívótól, ettől a szörnyű, ámde nagyon hasznos vacaktól, amit Jázmin annyira utált. Apa ugyanis egyik nap büszkén mutatta meg, hogy megtanította a kislányát nózit fújni - zsepibe! Fogalmam sincsen hogyan magyarázta el neki, mit kell csinálnia, de sikerült és az imént nekem is hajlandó volt zsepit használni! Ez azért nagy dolog, mert így végre nem kell riogatni a porszívó-orrszívóval és a takarítást is megkönnyíti, ha Jázmin nem akarja minden állandóan kikapcsolni a porszívót... :)

Nem akarom elkiabálni, de az utóbbi napokban megváltozott a kislány altatási rendje! Hogy az elején kezdjem, születésétől kezdve a saját szobájában alszik, külön tőlünk. Először a karomban altattam, kókuszpólyában, énekelve. Aztán a kiságyban, döcölve a popsiját, simogatva a hátát, még mindig énekelve. :) Ezután jöttek a mesék, döcölés nélkül és a legújabb változat szerint se mese, se én, ugyanis...EGYEDÜL ALSZIK EL! :))) Csak úgy jött egy ötlet, hogy amikor szundiznia kellett délután, betettem az ágyába, betakartam és kimentem, de az ajtót félig nyitva hagytam. Jöttem-mentem a házban, nem suttogtam, csináltam a szokásos dolgokat, szóval nem volt néma csend. Amikor elmentem a szobája előtt és hallottam, hogy odabent duruzsol, beszóltam, hogy: szundi, itt vagyok! Csak, hogy tudja, nem hagytam magára a sötét szobában, a közelében vagyok és nyugodtan elaludhat. Kihallatszott, hogy mesél a babájának - benne volt a cipesz is -, de fekve maradt. Nem kellett sok idő és már semmi neszt nem hallottam bentről, akkor bementem és betakartam az alvó kislányomat, aki életében először egyedül aludt el! Nagyon büszke voltam rá, este pedig újra megpróbáltam és bejött! Azóta délutánonként és este is így alszik el, persze úgy, hogy éreztetem vele, hogy itt vagyok közel hozzá. :) Remélem, megtetszik neki ez az új rend és szokás válik belőle! :) Ami miatt aggódtam, az a mese hiánya, de aztán megbeszéltük Apával, hogy napközben is olvashatunk neki meséket vagy elalvás előtt, egy-egy mese után hagyjuk magára, hogy aludjon el egyedül. Majd kialakul! :)

Ma újra elvittem a kislányomat garázdálkodni más gyerekek közé, hadd szokja a közösséget és azok is őt... :) A játszóházban a mondókázás is egyre jobban megy, bár nehéz rábeszélni, hogy kitartson az ölemben a foglalkozás végéig. A kis sajtkukacnak furcsa, hogy egy helyben kellene ülnie, amíg az anyuja más anyukákkal együtt énekel, mutogat, csapkod, hajlong...szóval röhejesen viselkedik! :) Jobb esetben a gyerkőcök is velünk csinálják a gyakorlatokat, de főleg az én lányom még nem mindig partner ebben, makacs egy csaj lesz...vagy nem tetszenek neki a versek! :) Később, a szabad játék már kedvére valóbb volt, de az abszolút kedvenc a csúszda! Számos percet töltött még egy üres(!) babakocsit tologatva, amiből minduntalan kipakolta, akármit tettem is bele. Persze ő maga megpróbált beleülni, amiből nagy esésre volt kilátás, de mivel remek az egyensúlyérzéke, megoldotta puffanás nélkül! :) Még mindig nem foglalkozik annyit a gyerekekkel, amennyit én vártam vagy inkább reméltem, de utánaolvastam és kiderült, hogy ez életkori sajátosság. Majd eljön annak is az ideje, hogy észrevegye a többi aprótalpút a szobában vagy csak maga mellett, de egyenlőre inkább csak eljátszanak a maguk kis világában. Én nem erőltettek neki semmit, a saját ritmusa szerint éljen meg mindent! :)

Szombaton nagy élményben volt részünk, ugyanis lovagoltunk! Mivel gyönyörűen sütött a nap, délután kimentünk egy kis D-vitamint gyűjteni. Én a kiskertet takarítottam, a húgom pedig sétálgatott Jázminnal az úton, ahová még elértek a napsugarak. Egyszer csak azt láttam, hogy a kedvenc foglalatosságát abbahagyva (apró kavicsokat dobál a csatornafedél nyílásaiba), mereven bámul egy pontra. A másik húgom érkezett lóháton, őt is kicsalogatta a házból a napsütés. Pár percig beszélgettünk, akkor még csak a paci látványával barátkozott a kiscsaj, de később már nyújtózkodott, hogy ő is felülhessen a magasba! Természetesen először rávágtam, hogy NEM! Méghogy az én kis hercegnőm oda fel, egy hatalmas ló hátára és nem is én fogom! Ki van zárva! De aztán annyira menni akart és a húgom is biztosított róla, hogy stabilan fog ülni a kicsi és biztonságban lesz. A ló egy öreg, nyugodt paci, egész eddigi életében gyerekeket lovagoltattak a hátán, nem lesz vele semmi zűr. Jázmin tehát felülhetett rá és elkezdtek sétálgatni az utcában, persze én is ott mentem mellettük! A kis vigyorgombócnak fülig ért a szája, hihetetlenül tetszett neki az új móka, a nyugis paci és a kilátás is, a furi illatokkal pedig még nem foglalkozik különösebben... :) Pár kör után úgy gondoltam, hogy elsőre ennyi elég is lesz, de az én kicsi lányom nem értett egyet velem, hatalmas patáliát csapott, amikor le akartam venni. Még semmi nem fogta így meg, egyetlen játékához sem ragaszkodott ennyire, azt hiszem megfertőzte ez az új hobbi! :) Most, hogy végre jobb lesz az időjárás, többször hozzák majd ki a lovat és Jázmin egyre többet lovagolhat, persze csak módjával! :) Amikor én is mentem vele pár kört, hozzám is felkéredzkedett, de én nem mertem vinni, hiszen én nem vagyok gyakorlott lovas. Örültem, hogy nem potyogtam le, mint egy őrült, kapaszkodtam az életemért!!! :))) Na, azért ennyire nem volt vészes a helyzet, de azt biztosan nem mertem volna bevállalni, hogy a kicsilány ott üljön az ölemben! Majd a tesómmal mehet, de szigorúan csak csiga tempóban. :)

Újra ellátogattunk a játszóházba, hogy megszokja a kis manó más gyerekek jelenlétét és a lehetőségét annak a szörnyűségnek, hogy ezek a kiskölykök esetleg azzal akarnak játszani, amivel ő! Sétáltunk, hiszen ennyi friss levegő kell mindkettőnknek és nem utolsósorban már ideje volt leleltározni a környék kutyáit és macskáit is! A foglalkozást újra mondókázással kezdtük, amit séta és hintázás követett, aztán jöhetett a szabad játék. Csakúgy - mint legutóbb-, Jázmin nem igazán foglalkozott a gyerekekkel, még akkor sem, ha azok valamilyen módon keresztezték az útját. Szépen eljátszogatott, még rám sem volt igazán szüksége, élvezte az ismeretlen játékok felfedezését. A szoba másik oldaláról lestem, mikor fog keresni vagy megijed egy-egy nagyobb gyerektől, esetleg harcba keveredik és segítenem kell, de semmi hasonló nem történt. Gyönyörűen rakosgatta a bohóc arcának alkatrészeit a helyükre, bebizonyítva, hogy nemhiába szedegeti a picuri szöszöket a házban - kis csipet ujjaival a legkisebb darabokat is biztosan tartotta. Megint sokat csúszdázott, bár a lépcsőzés része nem jött be neki, nem értette, miért nem emelgetem fel én újra és újra a csúszda tetejére... :). Okulva a múltkori hibámból - amikor is későn indultunk haza és elaludt a babakocsiban -, most időben felöltöztettem és dacára annak, hogy még maradni akart, hazasétáltunk. Mindent összevetve úgy érzem, szüksége van rá, hogy megtanuljon beilleszkedni egy csoportba, más gyerekekhez/gyerekekkel csiszolódjon, szocializálódjon. :)

Ha esténként Apa hazaér, hirtelen egyedül maradok, mert Jázmin onnantól kezdve megy az apja után, mint egy árnyék. :) Ez tegnap is így volt, vacsi után fel is kéredzkedett az egyik kedvenc helyére a konyhapultra, a hűtő mellé, ahol a mágnesekkel szokott játszani. Most azonban egy másik tárgy keltette fel a figyelmét, Apa mondta is neki, hogy ez a "csipesz", Jázmin pedig egy-két furi próbálkozás után mondta utána: "cipesz"! Egész este ez volt a sláger, kicsilány jött-ment és közben hajtogatta: cipesz, cipesz... :) Olyan édes volt, meg kellett zabálni! Kislányunk visszavonhatatlanul elkezdett csacsogni! Most jön az, hogy megtanítottuk járni és beszélni, aztán majd azt akarjuk, hogy üljön egy helyben és maradjon csendben! :)))

Az eddigi szavak ( a teljesség igénye nélkül ): Be (Bence), Bettuf (Bettus), Apa, Ana(anya), Mama, Papa, Dédi, baba, vava (kutyus), tita (cica), bi (bili), hapá (hajpánt), szia, cipesz (csipesz), bá (bácsi), néni, hinta, bibi, fa, no (nózi), sze (szem), szá (száj), hoppá (amikor győz a gravitáció), koka (kakas)...stb

Ezeken kívül még sok szava van, de nem igazán tudom őket beazonosítani, pedig be nem áll a szája egész nap! :)

Ma reggel kicsi lányunk először evett egyedül! :) Persze már sokszor próbálta legyőzni a kanalat és egy-egy csepp levest a szájához emelni, de ez mindig ruhacserével és korgó gyomorral végződött! :) Most azonban a reggelit kézzel ehette és ez nagyon tetszett neki. A tányérján sorakozott egy kis kupac zsemle-csipet, párizsi-halom és sajtcsíkok. Ezeket a csöpp ujjaival csipegette és amikor megkérdeztem, hogy ízlik-e neki, bőszen bólogatott! :) Élvezte, hogy egyedül is boldogul, amikor segíteni akartam egy falatnál, hangosan méltatlankodott a kis picurim! :) Még egy lépés tett az önállósága felé, nem is tudom, hogy most sírjak vagy nevessek?

Mivel viszonylag ritkán látom a csajt fejjel lefelé és tátott szájjal - noha űrhajósnak készül és az akrobata mutatványoknál semmi nem szórakoztatja jobban -, csak tegnap vettem észre, hogy valamikor kibújt két hátsó, felső rágófoga! A fejlettségükből ítélve nem a napokban jöttek ki és velük együtt immár 12 foga van a 14 hónapos lányunknak. :) Ja és használja is őket rendesen, főleg minket harapdál...nem értem, hiszen nem mutattam meg neki a kedvenc vámpíros könyveimet és filmjeimet! :)

Ma először játszóházban voltunk! :) Azért vittem el a csajt, mert okés, hogy itthon nagyon sokat játszunk vele, de mi "csak" felnőttek vagyunk, nem tudjuk neki ugyanazt nyújtani, amit egy hasonló korú aprótalpú tud. Amikor az első pillanattól fogva boldogan és önfeledten játszott a többi kis manóval, én már láttam, hogy itt nem lesz semmi baj! 10-kor kezdődött a buli és fél 12-kor indultunk haza, akkor is nagy harcok árán, mert még nem volt kedve otthagyni a sok érdekes, új játékot. A babák, a kockák, autók, a csúszda, a bőr rámpa, az alagút mind-mind nagyon tetszettek neki és egyszer sem hisztizett, ha egy másik gyerek ugyanazzal akart játszani, amivel éppen ő. A mondókázást hamar megunta, a harmadik után felkelt az ölemből és ment vissza a játékokhoz. Ezzel igazi lázadást szított, mert a többi gyerkőc is otthagyta az anyukáját és mentek babázni vagy kockázni. Az alagútba néha belesett, de nem mászott át rajta, pedig azt mesélték, hogy azok a babák gond nélkül belebújnak a csőbe, akik természetes úton születtek. Jázmin csak guggolt az egyik végénél, vigyorgott a nála bátrabbakra, akik már kifelé tartottak az alagútból, de esze ágában nem volt, hogy kövesse a példájukat. Nem baj, ne akarjunk mindent egyszerre, majd legközelebb. Kicsi buldózerem azon sem akadt meg, amikor egy lányka egész egyszerűen nekiment. Jött vele szemben - Jázmin egy helyben állt - és a kislány nem kerülte ki, hanem nekigyalogolt. Aztán persze összekoppantak, manócim le is huppant a fenekére, de semmi baja nem történt. A másik kislány hangosan sírt, de az én picim nem esett kétségbe, csak ücsörgött és nem értette, miért kell ebből a kis koccanásból ekkora lármát csapni! :) Egyszóval azt hiszem rendszert fogunk csinálni a hétfő délelőtti játszóházakból, mert bejött a hercegnőnek! :)

Csütörtökön újra eljött Balika az anyukájával, Zsuzskával. Sajnos, most nem maradtak sokáig és valahogy a kiskölyöknek sem volt nagy kedve nálunk lenni. Jázmint viszont mintha kicserélték volna. Míg a múltkori látogatásukkor egykedvűen játszadozott, alig foglalkozva a kis vendégével, most le sem lehetett volna vakarni róla. Mint egy árnyék, ment a kisfiú után, ölelgette, puszilgatta, ha sírt, odabújt hozzá vigasztalni... zabálnivaló volt! Most az sem zavarta, ha a Balika felült az ő motorjára és így neki csak a nyuszibusz maradt. A játékait sem féltette, pedig azt hittem önző lesz, hiszen nagyon keveset van más gyerkőcökkel. De nem volt gond és klasszul éreztük magunkat velük! :)

Most aludt el a kis Manó! Még be sem fejeztem a 3 kismalac meséjét, már el is nyomta az álom. :) Egész délelőtt pörgött ezerrel, folyamatosan ölelgetett, szedegette a szöszöket, lenyúlta az előszobából Apa cipőjét és boldogan bújt bele! :) Sokat birkóztunk ma, most ehhez van kedve, de egyébként nyugodt gyerek, aki szeret beleülni az ölembe és mesekönyvet nézegetni. Jó, hogy vadóc is tud lenni és csendes is, nem egy unalmas gyerek. Mostanában egy kicsit leszakadt a Bencéről, eddig olyan volt, mintha az árnyéka lett volna, az utóbbi időben viszont hagyja élni a bátyját. Bence most abban a korban van, amikor szeret egyedül lenni vagy a haverokkal és bármennyire imádja is a húgát, kell, hogy legyenek saját programjai. Jázminnak is jobb, ha a saját kis kortársai között van, így elmegyünk hétfőn a baba-klubba, játszani, mondókázni, ismerkedni. Eddig nem sikerült eljutnunk, mert a csajszi igényelte a délelőtti alvást, ami egybevágott a foglalkozás idejével. De az új rendszer szerint csak ebéd után szundít, így felszabadult a délelőttünk, mehetünk csavizni. :) Reszkessetek babák!!! :)))

Mivel egyszerre négy fogacskája jön a kis Prücsöknek - és abból is kettő hátsó rágó -, sajnos meg kellett birkóznunk egy pici lázzal. Nem könnyű most a kislányunknak, mégsem látszik rajta, hogy bármi baja volna, pedig még köhög is... :( Természetesen éjszaka nehezen alszik, hiszen bedugult orral nem egyszerű. Bárki találta ki az orrszívó-porszívót, köszönet érte! Persze nem kellemes a gyerkőcnek, de a pár rossz percért cserébe tiszta légutakkal fekhet le aludni. Sajnos napközben is néha ki kellett porszívózni a nóziját, de ma már végre jobb a helyzet, éjszaka sem riadt fel arra, hogy nem kap levegőt! :) A helyettesítő doktornő szerint minden tünet a kibújó fogacskák miatt van!! Az eldugult orron és a köhögésen kívül szinte nem is lehet észrevenni, hogy beteg a kislány, ugyanolyan energiával futkározik a házban, szedegeti a szöszöket - ez most az egyik kedvenc időtöltése -, mesél a könyveknek, osztogatja a puszikat és a kedvét sem szegheti semmi. A mosolya ugyanaz a huncut, kedves mosoly... mintha az apját látnám! :) Örülök, hogy nem viseli meg különösebben az, hogy beteg, ebben pont olyan, mint a testvére! :) Két stramm kis gyerkőcöm van!! :))

Új tartozéka van immár  a fürdőszobánknak: egy bili! :) Fürdés előtt jól bemelegítettük a helyiséget és miután levetkőztettem a Picilányt, nem a kádba tettem, hanem ráültettem a bilire, amibe bele is pisilt!!! :) Persze ennek vannak előzményei is, már korábban is megpróbáltuk ezt a bilizés dolgot, de nem tetszett neki. Nem erőltettük, hanem inkább kihoztam a nappaliba és hagytam, hadd játszon vele. Igazi kismotor formája és mintája van, így a csajszi gyakran ráült és berregett, csak úgy ruhástól. Most viszont igazán használta is, én pedig annak a rendje és módja szerint örömtáncot jártam körülötte a fürdőszobában! :) Hiszen nagy dolog ez egy ilyen picuri életében! Persze nem várjuk el mostantól tőle, hogy nap, mint nap használja, jövő héttől pedig ne kelljen pelust adni rá, dehogy! De így lassan, óvatosan, nem erőltetve átszokhat a bilire, nyáron pedig már futkoshat a kertben egy szál bugyiban! :)))

Jázmin már szinte mindent eszik velünk, csupán a nehéz vagy fűszeres ételeket hagyjuk ki, nehogy fájjon tőlük a pocija. Kedvenc a spagetti, a spenót(!), a paprikás krumpli, a zöldséglevesek, de még sorolhatnám, hiszen eddig mindent megevett - kivéve a tökfőzeléket... :) Inni teát, vizet és gyümölcslevet szokott, ha kéri, megy a konyhapulthoz és jelzi, hogy szomjas. Már mindenféle gyümölcsöt kóstolt és a zöldségekkel is nagy a barátság. Gyakorlatilag már csak tehéntejet nem kapott, azzal még várunk, lehet, hogy két éves koráig is. Természetesen a tejtermékeket már régóta beleépítettem az étrendjébe, a joghurt, a túróhab, a krémtúró, sajtok és a kedvenc, a túrórudi mindennapos tízóraik, uzsonnák vagy csak főétkezés után "levezetők"! :) Nem tudok annyi ebédet vagy vacsit adni a csajnak, hogy utána, ha megkérdezem, kér-e túró rudit, rázza a fejét, hogy nem kér... :)) A kis éhenkórász!!!

Muszáj írnom róla, mert olyan jó: mostanában nagy szeretetmegnyilvánulásai vannak a csajónak! A futkározásai közepette néha megáll mellettem és már dobja is a puszit vagy csak azt hallom, hogy cuppog a szobájából! :) Ma, miután megebédelt a kis hercegnő, szokása szerint felkéredzkedett az ölembe, csak hogy megbizonyosodjon róla, én is azt eszem, amit ő kapott. De nem elég látni, meg is kell kóstolni, onnan pedig nincs megállás, egyik falat az enyém, a másik az övé. :) Miközben vígan eszegettünk, egyszer csak odahajolt hozzám és lenyomott az arcomra egy hatalmas, cuppanós, maszatos puszit!!! :) De nem hagyta ennyiben, kaptam még, egészen addig, mígnem az egész arcom kajás lett, de kit érdekel!!! Olyan finom volt, hogy nem is foglalkoztam azzal, milyen mókásan festhetek pörköltszaftos képpel. Még jó, hogy a Bence csak később ért haza, remekül mulatott volna rajtam... :) Azért esik ám ez ilyen jól, mert Jázmin nem egy különösebben bújós, szeretgetős baba, úgy kell egy-egy puszit kikönyörögni tőle. Az is ritka kegy, amikor odabújik hozzám és átöleli a nyakamat mind a két kezével...ezeket a pillanatokat nem adnám semmiért!!! :)

Mint egy igazi nagylány, Jázmin már csak naponta egyszer alszik, ebéd után! :) Ugyanúgy ő alakította ezt ki, mint eddig mindent, ha az időbeosztásáról volt szó, én nem erőltettem neki semmit. Az új rend szerint 8 körül ébred, buli van délig, akkor ebéd és 13 vagy 14 órakor szundi. Az sem a szokásos módon, mert már mesét mondok neki, nem énekelek. Mire a Piroska és a farkas végére érek, Jázmin úgy durmol az ágyában, hogy öröm nézni! A délutáni alvás hossza változó, hol 1, hol 3 órát szundít, mikor mennyire van igénye. A kis álomszuszék álmában körbejárja az ágyát, így még nem merem a heverőjén altatni, de a mi ágyunkban már kipróbáltuk a délutáni szunyókálást és olyan jól sikerült, hogy még én is elaludtam vele... :)

Az új szerelem a szita! :) Szép kis szobája van a csajnak és telepakoltuk mindenféle játékkal, de neki akkor sem azok kellenek! Jön-megy, beül a konyhaszekrénybe (!!!) és már ott is látom a kezében a kedvenc fehér szitáját. Az a legszebb az egészben, hogy a néhány kimondott szó - mama, papa, baba, pa (Apa - a szerk.)... - mellett ezt mondja a legszebben! Kristálytisztán ejti ki, öröm hallgatni! Azt nem tudom, hogy honnan szedte, bár az egyik mondókában benne van, sok más szóval együtt és azokat nem mondja... :)  Amikor először mondta ki a szita szót, gyorsan a kezébe adtam, hogy ez az amiről beszél, ehhez kösse. Érdekes lesz, ha így tanul meg beszélni... :)

A másik, amivel próbálkozik egy új dolog, ami a Bozsó papa nagy büszkesége! Ott kell kezdenem, hogy Bozsó papa rend-, és tisztaságmániás...a szó jó értelmében. Ha bármi apró pihét lát a házban, lehajol és felveszi, nálunk is, nemcsak otthon. Jázmin most kezdi ugyanezt csinálni, ha észrevesz egy szöszt a kövön vagy a szőnyegen, felcsippenti az apró, kis babszem ujjaival és hozza nekem: "szö". Azaz szösz és én nem vettem észre, nem porszívóztam rendesen! Szégyelljem magam! Mondjuk jobb így, hogy nekem adja, mintha megpróbálná megenni, mint egyébként minden mást! Olyan, mint azok a régi Pacman játékok, "megy megy megy megeszi", "megy megy megeszi" ... Az én kis pacman-em! :)

Nagy puszi-osztások mennek mostanában, főleg a babák kapnak belőle. Mindegy, hogy hol az a pici, a tv-ben vagy a popsitörlő zacsiján, esetleg egy könyvben, rögtön elkezd cuppogni a drágám, nem győzöm törölgetni utána a nyálat! :) Főleg a tv-n mutat jól a nagy paca, amit maga után hagy, Apa meg nem érti, hogyan ért fel odáig a gyerek...hát felemeltem! :)) Szóval a babák mindenhol és mindenkor kedvencek, de szerintem a legtöbb picinek van ilyen időszaka. A hűtőszekrényen a fényképét is csókolgatja, lassan le kell cserélni... :)

Úgy látszik, Jázmin szereti a hangomat, főleg, amikor énekelek neki. Talán most érik be az, hogy születésétől kezdve altatódallal fektettem le. :) Mostanában, ha napközben énekelek neki és valamiért abbahagyom, elkezd erősködni, kurjongat és a kezével is mutatja, hogy "kér még"! :))  Ezt a mozdulatot eddig csak akkor használta, amikor repetát szeretett volna vagy szomjas volt. Olyan jól esik, hogy tetszik neki a hangom! :) Ő még nem próbál énekelni velem, csak néha szúr közbe egy-egy hangot. Majd később... A mondókák és a mesék is bejönnek, bár nem mindig van türelme kivárni, amíg minden szót felolvasok egy oldalról, ha leleltározta a lapon látható szereplőket, már menne is tovább. A kis türelmetlen! De ő a főnök, így néha percek alatt végzünk egy-egy nagy könyvvel. Az eddig favorizált farkas kiesett a kosárból, most a Piroska ázik el a pusziktól, már kopik le róla a festék... A következőnek a Hamupipőke jön, kíváncsi vagyok, hogy abban ki lesz a kedvence! :)

Sajnos Apa nagyon sokat dolgozik, így a hétköznapokban csak este látjuk, de legalább a hétvégét együtt tölthetjük! :) Napközben fel szoktuk hívni vagy ő minket, csak, hogy tudja, minden rendben van itthon. Amikor csörög a telefon és a kijelzőn megjelenik Apa fényképe, Jázmin azonnal mondja, hogy "apapap" és már cuppannak is a puszik a telefonra! Miközben beszélünk - sokszor ki is hangosítom -, Kicsilány térül-fordul és már újra ott áll mellettem és cuppog Apának, küldi a puszikat! :))) Ilyenkor szoktam én is potyázni és gyorsan kunyizok párat, amíg adakozó kedvében van. Mert, ha épp nincsen, akkor bizony hiába kérek puszit, rázza a fejét. Úgyhogy ki kell használni a pillanatot! :)

Ma újra itt volt nálunk a Bali és az anyukája, a Zsuzska! Jól eljátszottak a gyerekek - bizonyos szabályok bevezetése után - :) , én pedig figyeltem, hogy a kiscsaj milyen óvatos a nagyobb gyerkőc közelében. Jázmin sajnos ritkán van vele közel egykorúak társaságában, így nem igazán tanulta még meg, hogyan viselkedjen más gyerekkel. De nem volt vele gond, egyáltalán nem hisztizett, amikor a Bali játszott az ő kis játékaival. Szikrányit nem törődött vele, hogy kissrác kipakolta a kincsesládáját, pedig én attól féltem, hogy majd nem hagyja a másikat játszani semmivel. Ehelyett elfoglalta magát a Bali robotjával, táncolt a zenéjére, ingatta a fejét a dallamra, más nem is érdekelte. Később a szobában is eljátszott egymás mellett a két gyerek, mi nyugodtan tudtunk köztük beszélgetni. Zsuzska beleültette őket a láda felfordított tetejébe - az volt a hinta -, ott ringatóztak egymást átölelve. Még puszikat is adtak a másiknak, nagyon aranyosak voltak! Sajnos hamar elmentek haza, de majd legközelebb több időt próbálunk együtt tölteni. :)

Mostanában a mesekönyvek a nyerők, naponta rongyoljuk őket, már meg is látszik rajtuk a használat! Közülük is a fehér kisbárányról szóló a kedvenc. Jázmin lapozza, mutogatja a szereplőket és a tereptárgyakat én pedig beazonosítom és szépen artikulálva kimondom a nevüket, csak semmi pöszeség! Sokszor mondja utánam a szó elejét vagy a végét, mikor melyik a szimpatikusabb vagy könnyebb neki. Aztán van még egy háziállatos könyve is, abból tanuljuk az állatok nevét, az őket körülvevő emberkékkel és használati tárgyakkal együtt. Mókás helyzetek is adódnak, például, amikor a Bence nem "bácsiként" tanította meg neki a könyvben szereplő gazdát, hanem egyszerűen leparasztozta...mostmár így marad. :) Ügyesen felismeri az összes állatot, a traktort, a szalmabálát, elég egyszer elmondani a nevét. A pacinál csettintget a nyelvével, mint amikor hintalovazik! Meg kell zabálni! :) A mesekönyvek lakóit is új megvilágításba helyezte, amikor megölelve a könyvet, csóközönnel árasztotta el a FARKAST!!! Pedig én a Piroskát favorizáltam idáig és őt állítottam be pozitív hősnek, de Jázmin átírta a mesét, neki a régi verzió már elavultnak számít. A farkas kapja a puszikat, a Piroska meg mehet gombászni vagy ahová akar... Úgy látom, hogy sokáig marad ez a szerepcsere, mert a három kismalac sem járt jobban a piros csuhás csajszinál, annál a mesénél is a farkas a kedvenc karaktere, hiába. Ez van. Ha majd jön a Jancsi meg a Juliska, ott valószínűleg a vén banyát fogja ölelgetni, a Hamupipőkénél pedig a mostohák lesznek a barátnői... Nos, nem lehet azt mondani, hogy egy sablon gyerekünk van! :)))

Miután az ünnepek a szokásos kölcsönös ebédekkel, vacsorákkal, játékkal teltek egy kis szussz után már itt is termett a szilveszter, amit nem terveztünk meg különösebben. Egy kedves, ritkán látott barátnőm, Erika mama és Bozsó papa voltak itt vacsorára, akikkel láblógatós, tv nézős estére készültünk. Azonban a nagyszülők és Apa is ásítoztak már 9-kor, Jázmin is elaludt időben, így egyedül tartottam a frontot. Én nem alhattam el, mert a Bence egy közeli barátjánál töltötte az estét és 11-re érte kellett mennem. Addigra már mindenki hazament, elaludt és én is csak nehezen tudtam nyitva tartani a szemem. Miután hazahoztam, Bence még bulizott a szomszédban 1-ig, én is fent maradtam, hátha a kislány felriad éjfélkor a hangos durranásokra. De felesleges volt aggódnom, mert sem a petárdázás, sem a tüzijáték hangjai nem ébresztették fel, Apával együtt átaludták magukat 2010-be! :))) Remélem, az új év is olyan nyugodt lesz, mint ők! :)

Az első komoly karácsonyt hagytuk magunk mögött, amit a kiscsaj is értett. ( az elsőt átaludta ). Apa folyton szabotálta a karácsonyi zenék hallgatását, helyette "karib tenger kalózai mix-et" tett be, de aztán mégis győzött Kenny G.! :) Sajnos hamar elszaladtak az ünnepnapok, mint mindig. Pedig olyan jó volt várni rá, készülődni, sütni-főzni, karácsonyfát díszíteni - bár Apa némelyik díszt messziről küldte meg, hogy majd valahol biztosan fennakad!!! :) A gyerekekkel együtt partizánkodtunk a konyhában, készítettünk finomságokat, bár csak a Bence segítsége volt a hasznomra. Jázmin csupán a pulton ücsörgött és majszolta a bátyja müzlijét, egyesével rakoskatva a szájába a darabokat. Krémeket kevertünk, sütiket szaggattuk és próbáltuk óvni a karácsonyfát, ami abból állt, hogy hagytuk, hadd szúrja meg az első tűlevél a csöpp lányunk kezét...nos, utána már nem igazán akaródzott a fa közelébe mennie. Annyira nem, hogy csellel tudtuk csak lefényképezni a fa előtt, nagy ívben kerülte azt a magas, szúrós, csilli-villi, jó szagú dolgot. :) Azért az ajándékait kihorgászta alóla, bár nagyon vigyázott, nehogy megérintse a tűleveleket. Persze előtte szépen csengetett, ahogyan tanulta és az ünnep kedvéért még puszikat is osztott, nagy kegyesen... :) Szép csendben telt el az ünnep, jó visszaemlékezni rá! Mind ilyen legyen! :)

Jázmin a kommunikáció non-verbális fajtáját alkalmazza velünk szemben, inkább mutogat, mintsem kinyissa a csöpp kis száját! :) Mivel abban a remek helyzetben van, hogy megértem, amit akar, nincs is szüksége a szavakra, activity megy reggeltől estig! :)  / hóhó! lehet, hogy ezért nem akar velem senki activity-t játszani, mert mindig mindent kitalálok??? / Nos, vissza a témához, lassan itt a karácsony és én is érzékenyebb vagyok, mint általában. Gondoltam kikunyerálok kicsi lányomtól egy puszit. Olyan édes cuppanósat, amilyet a Bence kap BÁRMIKOR vagy a kisbárány a kedvenc könyve borítóján. Amikor azonban megkérdeztem, hogy kapok-e, határozottan megrázta a fejét!!! Úgy, mint amikor már nem kér hamit vagy vizet és ezzel mutatja, hogy elég volt! Később Apa is hiába kilincselt pusziért, de a mamit, papit is visszautasította egy-egy fejrázással. Makacs egy csaj lesz, akaratos, öntörvényű! Bezzeg a Bence kap cuppanóst, akár a Micimaci is és pár napja a csokimikulásról is lecsókolgatta a csomagolást! - mennyi "cs" :) - Nos, nem akarom erőltetni...de olyan jó lenne mégis! Igaz, pár hete már kaptam, kettőt is egymás után, de azzal be is fejeztük a nagy szeretetmegnyilánulást, bizonyára úgy gondolta, hogy egy jó darabig elégedjek meg ennyivel. Egyébként sem olyan alkat, hogy nagyon csípné, ha ölelgetjük, puszilgatjuk...talán túlzásba vittem? Nem, azt hiszem, a szeretetet nem lehet túlzásba vinni! :)))

Készülődünk a karácsonyra, a gyerekekkel feldíszítettük a házat! :) Jázmin csillogó szemekkel nézte, ahogyan az ablakba kerültek a gyertyasorok, felakasztottuk a belső díszeket, mécsesek, gyertyák világítják meg a konyhát és a nappalit, Kenny G. szól egész nap. Persze, idéntől át kellett gondolni, hogy mit hová teszünk, mert a csajó már felér mindent és pakol! :) Szép lett a ház, jó ez a hangulat, finomak az illatok, de persze az i-re a pontot csak a karácsonyfa teheti majd fel! Már meg is vettük, a hátsó teraszon várja, hogy szenteste együtt feldíszítsük és köszönetet mondjunk - EGYMÁSÉRT! :))) A sütiket is kiválasztottam már, Bencével együtt készítjük el, Apáé és a Misi papáé a halászlé gondja. :) Sőt! Jázminnak is van dolga, nemrégiben megtanulta, hogyan kell a kis csengőt használni, így szenteste ő fog csengetni, ha elérkeztünk az ajándékozás pillanataihoz! Már nagyon várjuk, mit fog szólni a fényekhez, a csillogó díszekhez, az ajándékokhoz. Bence fogja kezelni a csillagszórókat és a gyertyákat, úgyhogy egy vödör víz biztosan be lesz készítve a közelben. :) Nyugodt, csendes karácsonyt tervezünk, sok mókával és klassz játékokkal. Azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom: már nagyon várjuk!!! :)

Jázmint mostanáig nem érdekelte a tv, de kb egy hónapja felfedezte magának és néha komolyan rátapad a képernyőre, általában, amikor zene megy rajta. Beáll a csajszi a nappali közepére és az ütemre rázza a popsiját, hajolgat, táncol! A szobájában is be szoktam kapcsolni és akkor nem marad le semmiről, a nagy ki-be futkározásban. Megy a Viva TV-n egy reklám, amiben adomyányokat kérnek beteg, kicsi gyerkőcöknek. Jázmin imádja ezt a szomorú reklámot, mert babák vannak benne. Ha meghallja a zenéjét, már megy is a legközelebbi tv-hez és mutogat rá, közben kommentálja nekem: "baba". Végignézi az utolsó pillanatig, aztán újra szalad...megy tovább az élet.

Szép csendben telnek a napok - mégsem egyformák -, jó itthon lenni a kislánnyal. :) Jázmin most próbálgatja a szárnyait, a határait és látszik már, hogy erős akaratú, makacs egy hölgy lesz belőle. Nem szeretném, ha azt szokná meg, hogy mindig rajtam lóg, ezért többször is hagyom egyedül játszani a szobájában, nyitott ajtó mellett, míg én a konyhában főzök vagy bármi mást csinálok. Énekelget, labdázik, könyvet böngész, birkózik a macival, amortizálja a szobáját. :) Amikor megunja, hogy egyedül van, ki szokott jönni utánam, de legtöbbször csak megles, aztán megy is vissza vagy kihozza a játékot és leül vele a lábamhoz vagy a nappaliban a szőnyegre, mert onnan mindent lát.

Tegnap megijesztett a csajszi, be is szaladtunk vele a dokihoz, de szerencsére csak vaklárma volt. Megszoktuk, hogy Jázmin két hetes kora óta átalussza az éjszakákat, reggel pedig mosolyogva ébred. Tegnap a szokásosnál egy kicsit hamarabb kelt fel, nem is volt túl jó a kedve és csak kornyadozott. Se reggeli, se tea, csak lógott a vállamon és csukva voltak a szemei. Amikor azt hallottam, hogy egyenletesen lélegzik, odasétáltam vele a tükörhöz és azt láttam, hogy bizony elnyomta az álom, így betettem a babakocsiba. Gondoltam, biztosan nem aludt jól, még fáradt, korábban is kelt, hagytam szundítani és...fél 10-kor ébredt fel! Akkor sem a szokott lendülettel és mosollyal, még mindig kába volt, a szemei félig csukva és nem pörgött, hanem a nappali szőnyegén feküdt, mintha fáradt lenne. Jöttem-mentem körülötte, hagytam ébredezni, közben folyamatosan beszéltem hozzá. Egyszer csak ránéztem és mit látok? Megint elaludt!!! Mostmár komolyan elkezdtem aggódni, mert alapból nem ilyen a kislány! Reggel, mintha bekapcsolnának rajta egy gombot, elkezd pörögni és estig le sem áll. A napközbeni szundikat úgy kell kikönyörögni, néha tovább tart az altatás, mint maga az alvás. Most pedig téli álmot alvó mackónak képzelte magát a kicsi és 11-ig csak szundításból állt a napja. Amikor végre felébredt, nyugodtan megreggelizett és ivott 2dl teát. Felhívtam a dokit, ha kinevet, hát kinevet, hogy ilyen miatt keresem, de nem nevetett. Azt kérte, vigyem be, hadd vizsgálja meg. Szerencsére semmi bajt nem észlelt, a gyerek egészséges, mint a makk! Kiderült, hogy a babák néha a frontváltozásokat tolerálják ilyen furi módon, lehet, hogy Jázmin is emiatt aludta át a fél napot. A dokitól hazaérve kint játszottunk még a hóban, összejártuk a szomszédok előtt a friss havat és meglestük a varjakat. Tetszett a csajszinak a hó, nyomát sem láttam már rajta a reggeli kábaságnak. Mivel a délutáni szundit kérésemnek megfelelően teljesítette, már nem aggódtam. Azért figyelem, de nem látok rajta semmi változást. Jól beijesztett tegnap, remélem, nem lesz ilyen többet! Andika szavaival élve: be voltam ronyózva rendesen! :)

Aprótalpú kis királylányunk ma 1 ÉVES!!! El sem hiszem, hogy elrepült ez az év, mintha  a múlt héten született volna! Mintha csak tegnap hallottam volna először azt az édes kis hangját! Reggel jól összepuszilgattam én és a Bence is, Apa majd este adja át az adagját. :) Mosolygok egész nap, ahogyan nézem az órát, hogy pont egy éve ilyenkor mentem egy rutin vizsgálatra, aztán már úgy jöttem ki a szobából, hogy azt suttogtam a telefonba: "Apa, kezdődik!" :))) Sosem fogom elfelejteni azt a napot, egyikünk sem fogja! S most - egy évvel később - itt futkározik ez a csöpp kis hercegnő, a maga 10 kilójával és 76 centijével, vigyorogva! Az Erika mama sütött neki egy óriási tortát 2 napja, mert ők ma nem tudnak átjönni megköszönteni. Velük akkor ünnepeltünk, négyesben pedig ma fogunk. Tegnap a Bencével csináltunk egy nagy adag tiramisu-t, arra kerül a marcipántigiris és a gyertya! Már nagyon várom, mit fog szólni a csajszi az esti bulihoz! Még egyszer BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA JÁZMIN!!!

Nagy bajban volt ma a csajszi, mert nem tudta tovább amortizálni a hifimet. Tegnap Apa -  az előrelátható károk elkerülése végett - megvonta tőle az áramot. :)) Ennek következtében semminemű gombocska vagy pöcök nem működik rajta, ami kétségbe ejtette a kiccsajt, aki eddig nagy élvezettel zongorázott a panelen, mit sem törődve a következményekkel. Most viszont hiába nyomkodta a megszokott gombokat a masinán, semmilyen hangot vagy fényt nem tudott kicsikarni belőle. Sűrűn integetett nekem a "gyeresegítsnemlátodhogynemtudommegcsinálni" mozdulattal, de én bizony nem siettem a segítségére. Egyre fancsalibb képet vágott, hangosan csettegett a nyelvével, ami nála a türelmetlenség jele, majd felállt és otthagyta a zenedobozt. Határozottan csalódott volt, többször is visszanézett, de aztán már a huncutkodás járt az eszében és futott, hogy felmásszon előlem a kanapéra! Remélem, hogy ha még pár napig nem tudja bekapcsolni a hifit, leszokik róla és talán használható lesz még egy darabig. :)))

Ma megkaptam az első puszimat!!! Persze nem cuppant, úgy még nem tud adni, de így is tökéletes volt és már nagyon vártam. Így sem az enyém lett az első, mert tegnap fürdés közben osztotta ki a kis hercegnő az első csókjait, a Bettusnak! Rögtön hármat! Én akkor még hiába kunyiztam, de ma végre sikerült meglágyítanom a csajszi szívét és megkönyörült rajtam, odanyomta a csöpp kis száját az arcomhoz! :) 

Délután, a meleg napsütésben kimentünk sétálni, ahol is nagy barátságot kötött a kavicsokkal, ha tehette volna, az összeset felszedi az aszfalt két oldaláról és most egy sóderkupac tetején írhatnám a blogját. Szerencsére beérte két pici darabbal, amit erősen szorongatva vitt magával sétálni az első csatornafedélig, ott örömmel beledobta mind a kettőt a nyílásokba, majd elvárta volna tőlem, hogy szedjem ki! Természetesen nem segíthettem, onnan én sem tudom kivenni! Kétségbe is esett, ott helyben az utca közepén, de csak addig, amíg meg nem mutattam, mennyi kis társa van ezeknek a kavicsoknak még az út szélén. Nagy gonddal válogatott közöttük, néhányat nekem adott megőrzésre, de pár perc után eszébe jutottak és visszkérte mindet! Egy lépést előre, két lépést hátra...lassan kisétáltunk az utca végére, ahol - egy kedvencet kivéve - az összes kövecskét eldobta egy másik jó mókáért, belegázolt egy nagy kupac falevélbe! A röpködő levelek elnyerték a tetszését, nagyokat sikongatott, aztán persze meg akarta őket kóstolni. Mivel MINDENT meg akar, én már ugrásra készen állok, bármi is van a kezében, úgyhogy a falevél-csócsálásból nem lett semmi. De nem vettem el a kedvét, tovább ugrált, majd elindultunk hazafelé. Szegénykémnek már néha összeakadtak a lábai a fáradságtól, úgyhogy felvettem a nyakamba és így utazott hazáig. Rögtön lefektettem és két perc múlva már aludt is, ami nem csoda, hiszen teljesen egyedül ment ki az út végére, még a kezemet sem volt hajlandó megfogni! Annyira szeret kint, nem is tudom, mit csinálok majd, ha vacak lesz az idő!

Jázmin megebédelt az imént, kelkáposztafőzeléket, kolbival! Úgy ette, mintha egy hete nem kapott volna hamit, pedig én tartottam tőle, hogy egy kicsit borsos lesz és így nem ízlik majd neki. De a jelek szerint szereti az erősebb fűszerezést, az utolsó falatig eltüntette a főzeléket. Egy nagy pohár teát ivott meg utána, aztán letettem az etetőszékből, kaptam egy mosolyt...aztán indulás! Azóta meg sem állt! :) Úgy látszik, most, hogy fel van töltve a pocak, újra van üzemanyag, lehet pörögni. Ha megint éhes lesz - uzsonnaidőben - majd akkor újra látom! :)))

Sok kedvenc helye van a csajónak, az egyik a hátsó teraszra vezető nagy tolóajtó előtti rész. Az üvegen keresztül figyeli a világot, ha esik vagy hideg az idő és elmarad a séta. A kutyus és a macskák sokat ücsörögnek az üveg túloldalán, a kislány pedig szívesen nézi őket. Az állatok pedig, mintha még rá is játszanának, tekeregnek, dorombolnak, birkóznak a közönség, azaz a Jázmin előtt. Ha valami nagyon megtetszik neki, még a száját is odanyomja, szinte rácuppan az üvegre, úgy figyeli, mi történik a teraszon vagy az udvaron. Néha alig tudom elcsalni onnan, annyira lekötik a figyelmét. Az is eszembe jutott, hogy az ablak előtt egy madáretetőt kellene felállítani, hogy figyelhesse, amikor a cinkék vagy más kismadarak lakmároznak. Jó móka lenne, azt hiszem, este be is dobom az ötletet Apának! Szegény, amikor azt hallja tőlem, hogy "Apa, kitaláltam valamit!", már tudja, hogy megint munka van kilátásban! :))) De ezt biztosan örömmel teszi majd, mint mindent, ha a gyerkőcökről van szó! :))

Írni akartam éppen, de el kellett mennem, mert a kislányom prüszkölve jött, közölve velem, hogy telerakta a pelust a tegnapi kaja átdolgozott maradékával... Vagyis, Anya ugorj, ha nem akarod, hogy a lányod szag-csíkot húzzon maga után!! :) Az átpelenkázás egy külön pankráció, mert a csaj nagyon szeret pucér lenni, én viszont gyorsan öltöztetném vissza, így Ő menekül, én meg üldözöm! Ha elkaptam, jön a birkózás rész, mire az egyik lábát belebújtatom a harisnyába, a másikat már ki is húzta...aztán röhög rajtam! Kezdődik újra a buli, csak akkor van nyugi, ha adok neki valamit, amivel lefoglalja magát, általában a popsikrémet. De legutóbb kiharapta az éles fogaival, én pedig nem tudtam elképzelni, mitől lett fehér bajsza a gyereknek, úgyhogy krém kilőve..vagyis kiharapva. Közben persze be nem áll a szája, dumál folyamatosan, halandzsa az egész, de olyan jó hallgatni! Végre fel van öltöztetve, rajta a benti cipő, lehet futni tovább, az egész családnak nincsen annyi energiája, mint ennek a csöpp kis csajnak egyedül! Estére el kellene ájulnia, de Ő akkor a legaktívabb, az esti közös játék a nap egyik fénypontja! Mindenki elkészült, a három felnőtt már kornyadozik, Jázmin pedig csak pörög, kacag, huncutkodik. Lefejeli a macit (ez az egyik új hóbort, nekem is napjában többször kíséreli meg ezzel a módszerrel eltörni az orrcsontomat), szeretgeti Apát, rágja a labdáit, hintalovazik, bújócskázik a tesóval, bármit, csak ne kelljen mennie aludni. :) Aztán a fiúk elbúcsúznak, lekapcsolják a nagy lámpát, fel az éjjelit, a kiságy felett világítanak a csillagok. Jázmin is lefekszik, betakarom és jön az esti ének...amíg csak el nem alszik a kis tündér! Nyugodtan végigalussza az éjszakát ( két hetes kora óta ), reggel pedig mosolyogva ébred. S indulhat az új nap... :)))

Új játék tetszik a csajszinak, a két tenyere között leteszi a fejét a földre, a feneke az égnek és ki vannak nyújtva a lábai!! Azt hiszem, hogy ehhez képest én egy kicsit már el vagyok gémberedve, az ujjaim hegyével épphogy elérem a földet, ha lehajolok, ez a kis guminő meg még a kobakját is simán leteszi!! Egész nap jön-megy, bóklászik itt körülöttem, én pedig folyton azt látom, hogy a popsija feljebb van, mint a feje! Néha viccelődik azzal, hogy a két bokája közül figyel vagy átgurít egy labdát úgy, hogy közben a fején támaszkodik! Honnan szedi az ilyen ötleteket???

Jázmin meguzsonnázott a szokott helyén, vagyis a pulton. Nagyon szeret ott fent ücsörögni, én előtte állok és úgy dolgozom. Eljátszik bármivel, amit a kis kezébe adok, a lényeg, hogy ne játék legyen...jöhet a fakanál, a reszelő, a kistányérja...stb. Én főzök, Ő pedig megpróbálja megakadályozni! Jó móka, annyi a titka, hogy mindent elérhető közelségbe kell készíteni - már úgy értem, hogy én érjem el, Ő ne!!! -, hiszen nem mozdulhatok el előle. Így lassan már otthon van a konyhaművészetben, komoly, kritikus szemmel figyeli, miket kotyvasztok a kiccsaládnak. Néha rikolt egyet, máskor elénekelget vagy végeláthatatlanul mondja: bababababababa.... Most is itt ült előttem, néztem az édes kis pofiját, ami kidagadt a banántól, a dús, szőkésbarna haját, ahogyan csillog a lámpa fényénél, a két kis erős kezét, amivel a kistányérját forgatta. Apropó kistányér! Micimackó-fóbiám van, nem tehetek róla - ha igen, akkor sem érdekel -, nem szeretem azt a dagadt, semmirekellő medvét. Nem csinál semmit, csak a szintúgy haszontalan haverjaitól nyúlja le a mézüket. Sosem néztem meg a mesét és a könyvet sem olvastam, pedig nagy könyvfaló vagyok...voltam( pici baba mellett nagy luxus olvasni). Még angolul is megvan, de nem visz rá a lélek, hogy nekiálljak, annyira ellenszenves az egész banda. Még rátesz egy lapáttal, hogy lépten-nyomon beléjük botlok, akármilyen babás boltba teszem a lábam! Mintha nem lenne más mesefigura, amivel el lehetne adni a portékát, micimackó hegyek mindenhol. A kislány szobájának dekorálásakor is jelentkezett ez a probláma, mert lejártuk a lábunkat, mire találtunk NORMÁLIS bordűrt és fali dekorfigurát, ami NEM micimackós! Persze, ez az egész az én véleményem, sokan nem osztják, de ez van. Annak idején a fiam sem volt Micimackó-fan, de nem én vettem el tőle a kedvét! Magától volt annyi esze, hogy kerülje a kövér mackót és ne hányja a szememre, hogy nem vele tapétáztam ki a szobája falát. Ezután a kifakadás után, ha valaki benézne a csajszi szobájába, elképedve látná, hogy a szennyestartója, a fali kiszsebes-mindenes is micimackós, sőt egy igazi nagy Micimackó terpeszkedik a méretes hátsójával a fotelben. No igen, az, hogy engem kiráz a hideg ettől a mesefigurától még nem jelenti azt, hogy az ismerősök és a barátok sem szeretik...Na, megyek, mert kellek a lányomnak!!! :)

Ma átsétáltunk az Erika mamáékhoz, vagyis egy darabig Jázmin is sétált, én pedig az üres kocsit toltam, aztán inkább beültettem, mert még mindig odafelé tartanánk! Hiszen minden kavicsot meg kell vizsgálni és a faleveleket is össze kell szedni az útról, elvinni a mamáéknak, ott nincsen elég... :) Jázmint fincsi húslevessel várta a mami, kacsasülttel és rizzsel, aztán pedig sütőtökös sütivel, később almakompóttal kínálta. Ilyenkor mindig jól jön egy kis vitaminbomba a gyerkőcöknek, ezt pedig rendesen annak lehetett nevezni! :)) Az a szerencse, hogy a csajszi imádja a gyümölcsöket, bár pont az almát eddig nem volt hajlandó megenni. Hazafelé elaludt a babakocsiban és azóta szundít, már egy órája. Kint a teraszon parkoltam le, egy vastag takaró alá - egy fölé, mintha burokban lenne. Jobban alszik a friss levegőn, mint a házban, annak idején a Bence is 3-4 órákat aludt kint, a babakocsi körül meg állt a fél méteres hó... Majd, ha felébred, megint bekapcsolok neki valami klassz zenét -indulás előtt is éppen táncoltunk- , aztán kezdődhet a buli! Jázmin, ha zenét hall, ringatja magát jobbra-balra, rázza a popsiját és ingatja a fejét, meg kell zabálni! Szóval itt nemsokára buli lesz!!! :)))

Röpke két hét és 1 éves lesz a Jázmin!...1 éves!!! Hihetetlen!!! Már szinte mindent eszik, amit mi, csupán a tojásfehérje, a búzaliszt és a tej hiányzik az étrendjéből. Nem megy, hanem szalad, alig tudjuk utolérni ( pedig mintha tegnap tette volna meg az első bizonytalan lépéseket). Az első szó: "szia" után jöttek a többiek: papa, mama, baba, szisza (cica), Be (Bence), Apa és a sziaapa - így egyben! :) Ezek közül a "Be" van napi használatban, amikor a tesót keresi - szóval naponta több tucatszor. A többi szót még csak egyszer-kétszer mondta, de majd... :))) A gondolkodása is egyre fejlettebb, már próbálja megoldani a problémákat! Pl: ha nem adom oda neki a játékot, megkerül, mert látta, hogy a másik oldalamon rejtettem el. Ha kirámol a fiókból és Apa szól neki, hogy rakodjon vissza, addig pakol, amíg minden ruha, az utolsó sarkáig bent nincs a fiókban..igaz, nem pont olyan állapotban, mint ahogyan előtte! :) Amikor öltözünk és a kezében van egy játék, átveszi a másikba, mert tudja, hogy játékkal együtt nem tudom áthúzni a ruha ujján. Érti és odahozza, ha a fa puzzle darabjait keresve név szerint kérem a hiányzó csigát vagy lepkét. Ha elhagyja a cipőjét és kérem, megkeresi és nyújtja nekem, hogy adjam rá. Amikor szomjas, kimegy a konyhába és nyújtózkodik a pult felé, ahol a poharát látja. Ha csapkod vagy megharapott és szólok neki, hogy ez fájt, már bújik is a vállamra, szeretgetni, de előtte még megcirógat! Ha telerakta a pelust és megkérdezem, hogy mi van a gatyeszban, kiöltött nyelvvel prüszköl, mutatva, hogy kakesz! Utána pedig elviszi a használt pelust a saját kis kukájába, mert ott a helye! Ha vetkőztetjük a kád mellett, magától emelgeti a lábait, hogy le tudjuk venni róla a nacit és a harisnyát (de mezítláb szigorúan csak a szőnyegre lép, a járólapra nem hajlandó, hiszen az hideg!). Amikor ő nem tud valamit megoldani, odajön értem, megfogja a kezem és visz magával , rátéve a kezemet a kapcsolóra, a cipőre, a babakocsira...mikor mi a gond forrása. Már szinte mindent meg tud értetni velünk, amit csak akar. Naponta új csodákkal lep meg minket, öröm vele az élet...lassan egy éve!!! :)))

Sokat hezitáltam azon, hogy átcseréljem-e a csajszi bébifülbevalóját ( amit úgy lőttek bele a fülébe ), arra a szép levél alakúra, amit az Erika mamaáéktól kapott. Ugyanis az első fülbevalója egy kerek, halvány rózsaszínű kő, arany kerettel, amiben nem igazán találni fogódzót, a levél alakúba viszont bele tud kapni. Féltem, hogy kiszakítja a füléből és sérülést okoz magának, elég egy hirtelen mozdulat! De szerencsére csak akkor piszkálja, ha álmos, ki is csak egyszer tudta kapcsolni. Nagyon édes vele, jól áll neki ez a szép levél forma! :))

Hát igen, kezdődik...jön a hisztis korszak! Először azt hittem, hogy a betegsége miatt érzékenyebb a csajszi, komolyan zokon vette ugyanis, ha nem kapta meg azokat a tárgyakat játszani, amiket akart ( távirányító, telefon ). De aztán a nátha elmúlt, az érzékenység pedig maradt, sőt átcsapott hisztibe! De még ilyenkor is zabálnivaló, ahogyan áll előttem és szinte már csak nem toporzékol! Na ez az, amit nem szeretnék megérni, úgyhogy nem veszek tudomást a mérgelődéséről, ami - remélem - azt fogja eredményezni, hogy előbb-utóbb rájön mennyire nincsen értelme hisztiznie, ezzel nem éri el, amit akar. Annyi véleményt olvastam már a témában, mindenféle fórumokon, szakemberektől, hogy mit csináljon a szülő, amikor beköszönt ez az időszak. Megoszlanak a vélemények és a módszerek, még ki kell puhatolnom, hogy az én kicsimnél melyik lehet az eredményes. Azt már most tudom, hogy a drasztikusak szóba sem jöhetnek, a Bencénél sem vetettem be ilyet, csupán nem reagáltam az akaratoskodására és leszokott róla nagyon hamar. Bízom benne, hogy a kiscsaj is gyorsan befejezi a hisztis korszakát és nekem nem kell több bejegyzést írnom ebben a témában! Ámen :)

Ma meglátogattuk a védőnénit, a szokásos havi mérések miatt. Jázmin 11 hónaposan 10 kg és 76 cm! Olyan kis együttműködő volt, mint mindig, szépen ücsörgött a mérlegen, később pedig a szőnyegen az összes kis játékot kipróbálta. Szinte nem is akart hazajönni, annyira megtetszettek neki a csodás kis bigyók és kütyük. Sajnos ezzel a látogatással elúszott a délelőtti szundi, borult az egész nap, de néha-néha kibírjuk. Ebéd után bevágott egy 2 és fél órás alvást és így már csak este tesszük le újra. Talán lassan át is állhatunk a napi egy szundira, hiszen mindjárt 1 éves lesz a kisasszony! :)

Tegnap volt a Jázmin 11 hónapos! :) Az már nem kérdés, hogy egyedül rója a köröket a házban és a küszöb vagy a szintkülönbség sem jelent akadályt. Két keze fent a levegőben, mintha azokkal egyensúlyozna és szinte szalad! Azzal ünnepelte meg a 11. hónapot, hogy kimondta az első értelmes és tudatos szót: "szia"! Nem mama, papa, esetleg apa, anya vagy baba, cica...neeem, neki ez volt az első szava:szia! :) Ízlelgette, próbálgatta, mi pedig gyönyörködve hallgattuk, bár nem nekünk szólt...természetesen a Bencénel, aki kiment a Jázmin szobájából, így a kislány - integetve az apró kis kezével - tőle köszönt el! Én először észre sem vettem, Apa hívta fel rá a figyelmemet, hogy a kislányunk beszél! :))) Olyan jó volt hallani a hangját!!! Persze, eddig sem volt csendben, de a korábbiak nem tudatos és értelmes szavak voltak, csupán handabanda. Vagy az majd csak ezután jön... ? :)))

Több családtag és ismerős is eljött már babalátogatóba, sőt még a "régi" munkatársaim is! :) Nagyon jól esett, hogy gondolnak ránk és meg szeretnék ismerni a kislányunkat! Zita, Zsuzska többször is, Andika, Magdiék, nemrégiben a Krampi a férjével és tegnap Atti a kedvesével látogatott el hozzánk.  - Ha kihagytam valakit BOCSÁNAT! - Már nagyon kíváncsi voltam a menyasszonyára, mert ő olyan, mint Columbo felesége: csak hallani lehet róla, nem látta senki sem! :) Most végre testet öltött és egy kedves, csinos lányt ismerhettünk meg a személyében. :) Jázmin szereti a vidámságot, ők pedig mosolygós emberkék, így a délután jó hangulatban telt. Kicsilány most sem volt sem szégyenlős, sem visszahúzódó, boldogan eljátszadozott mindkettőjükkel, néha a hangját is kieresztve...a kis akaratos tőlem is örökölt valamit! :)) Amikor elmentek, Jázmin felállt az ablakpárkányunkra és onnan köszönt el. Remélem, máskor is eljönnek ők is és mások is! :)

Egy tüneményes új szokása van a csajszinak, amiről nem tudtuk, honnan vette, csak élveztük, ez pedig a szeretgetés! Ha azt mondjuk neki, hogy "szere-szere", úgy bújik oda hozzánk, mint egy kiscica! Egyikünk sem tanította erre, ezért csodálkoztunk az egész jelenségen, mígnem a Bence tegnap elárulta, hogy ő mondta először a húgának, hogy "szere-szere"! Szóval innen ered és most mindannyian naponta többször is megkérjük a hercegnőt rá, hogy szeretgessen meg minket, mert nagyon jó érzés! :) Természetesen -ha olyan a kedve -, a kedvenc játékok is kapnak egy-egy ölelést, de azokat inkább megrágja, számos nyomot találni rajtuk, amit a kis fogai hagytak. Megjegyzem, ilyen nyomok rajtam is vannak szép számmal... :)

Hiába, ravasz ez a csaj! :) Amikor nagyon csöndben van, akkor tuti valami rosszaságot csinál, a fürdőszobaszekrényt rendezi át vagy a cserepes virágot palántázza éppen... Az előbb is eltűnt a szemem elől, úgyhogy elindultam megkeresni. A konyhában találtam rá, abban a szekrényben matatott, ahol a babakekszet tartjuk. Mindig látta, honnan veszem elő, így önállósította magát és mivel nem tudta kivenni a dobozból a finomságot, fejreállította! Az összes kiszóródott, Jázmin pedig vígan ült a halom közepén és hol az egyikbe kóstolt bele, hol a másiknak rágta le a felét... :))) Amikor észrevette, hogy nézem, félrebillentette a fejét és úgy mosolygott rám, nem lehetett neki ellenállni! :) Majd' megzabáltam!!!

Eddig úgy néz ki, hogy Jázmin legalább olyan sportos kölyök lesz, mint a bátyja! Miből gondolom mindezt? A hétvégén elhoztuk a futópadot, hogy a segítségével tavaszra ledobjak pár kilót, de mielőtt egyáltalán összebarátkozhattam volna a masinával, Jázmin már birtokba is vette. Először csak körbejárta, nézegette, hogy mi a csoda ez, aztán felmászott rá. Ott ácsorgott a szalag elején, majd kinyújtotta a két kis kezét és megfogta a támasztékot mind a két oldalon. Igaz, hogy alig érte el, a tenyere nem is érintette csak a kis elfehéredő ujjain látszott, hogy nagyon kapaszkodik. :) Úgy állt ott, mintha arra várna, hogy elinduljon a szalag és ő megkezdhesse a napi edzését...így hát odaléptem mögé és elindítottam a gépet. Fogtam a kis kezeit és együtt sétáltunk hosszú percekig. Persze lassan és ésszel, amikor pedig megunta, egyszerűen leszállt. Így kell ezt csinálni, kérem! :) Később újra megjött a kedve egy kis mozgáshoz, megint felmászott a futópadra, én mögé és megint koptattuk a szalagot, amíg csak kedve volt hozzá. Azóta többször is ott találom meg, ha keresem, tetszik neki a gép. A következő állomás már a Bence bokszzsákja lesz... :)))

Bence kezdte, gondolom a suliban szedett össze valami vírust, egyik nap elkezdett köhögni. Egyre csúnyábban, mostanra az ablakok is beleremegnek, ha rákezdi, de más tünete nincsen. Eszi a hurutoldót, mint kacsa a nokedlit, itthon pedig orvosi maszkban sétál, nehogy átadja a bacikat nekünk. A szándék jó volt, csak nem jött be, mert tegnapelőtt este Jázmin nózija úgy elkezdett folyni, mint egy kispatak! Amíg ébren volt, nem is okozott gondot, csupán leapasztotta a zsepikészletet, de alvásról szó nem lehetett! Egész éjjel fent voltam vele, sőt éjféltől átköltöztem a kislány szobájába a takarómmal, nehogy Apát felébresszem, hiszen neki reggel munkába kell mennie. Másnap mind a ketten kómásak voltunk, de milyen érdekes, hogy a szundimentes éjszaka után nem aludt többet napközben, mint egyébként. Én bezzeg aludtam volna... :) Kicsit nyűgös volt, többet nyújtotta a karját, hogy vegyem fel, mint általában és jobban igényelte, hogy játszak vele. A Bence sokkal jobban viseli, bár nincs nagy gyakorlata benne, mert hihetetlenül ritka, hogy dokihoz kelljen mennie, stramm, erős gyerek! Gondoltam, hogy ha az egyik beteg, a másik sem fogja megúszni, de olyan rossz hallani, hogy a két gyerekem felváltva köhög, tüsszög és nózit fúj! :(

Jázmin átballagott a nappalin! Már több saját lépése - lépései voltak a kicsilánynak, de ekkora távot (5m!!) még nem tett meg egyedül. A szobánk ajtajától indult, egy-egy kezében a kiscipői, azokkal foglalkozott, nem a sétával. Szerintem ez így volt jó, mert nem vette észre, hogy ilyen "nagy útra" szánta el magát és nincs senki mellette! :) Nyugodtan ballagott egészen a konyháig, ahol megtorpant, de még mindig nem ült le, elmélyülten forgatta a cipőket és ott ácsorgott az ebédlőasztal mellett. Aztán egyszer csak felnézett, egyenesen rám, ahogyan ott álltam, mosolyogva, büszkén, talán nem is értette miért kaptam fel és pörögtem vele, össze-vissza puszilgatva az én ügyes nagylányomat!!! :)

A múlt hétvégén elmentünk csavarogni! Nem kis bóklászás volt, hanem egy kétnapos buli. Mosonmagyaróváron laknak a barátaink, őket látogattuk meg, ahol egy 21 hónapos kissrác diktál! :) Tüneményes gyerek, pörög egész nap, hozzá képest a Jázmin bágyadt, nyugis picúrka. Mivel kellemes volt az idő, nem terveztük, hogy a házban fogunk ücsörögni és a falakat bámulni. Amint odaértünk, rövid pihenő után indultunk egy közeli(?) fürdőparadicsom felé, ahová kb egy órás kocsikázás ( át a határon, vissza, át a határon, vissza, át a határon... ) után meg is érkeztünk. Ausztriában nem divat elvenni más emberkék tulajdonát, mi is kint hagytunk mindent a kocsiban, s a mindenbe beletartozik a fényképezőgép is... így sajnos puszta szavakkal kell leírnom azt a csodálatos helyet. Maga a komplexum több kupolából áll, mi a babavilágban ütöttük fel a főhadiszállásunkat, s onnan indultunk felfedezni a többi termet. A 3 fiú a nagycsúszdával nyitott ( ami hol kiment az épületből, hol visszajött-persze zárt a cső! ), Batus pörgött ezerrel, a gyerekcsúszdán partizánkodott, megjáratta az anyuját rendesen, csak a Jázmin ücsörgött a babamedence szélén teljesen belemerülve a vízi játékaiba és el nem mozdult onnan. Én persze mellette ültem a 10 cm-es vízben, készségesen a keze alá adva a játékokat és néha megpróbáltam felhívni kislányom figyelmét a zsibongó gyerekekre, a klassz babacsúszdára, a mélyebb vízre, de neki még aklimatizálódnia kellett. :) Amikor már érdekelni kezdték ezek a dolgok, akkor viszont nem volt megállás! Fogta a két kezem és az egyre mélyülő vízben (10-30cm ) bóklászott, a csúszda, egy nagy piros labda, a játékai és a Batus között. :) Csak először furcsállotta, hogy nem tud a vízben úgy haladni, ahogy kint a szárazon, később már nem foglalkozott vele és azon a délutánon jól megdolgoztatta a lábait. A csúszdának fém, buborékos lépcsőfoka volt, ahová úgy mászott fel, hogy fogta a kezemet, aztán huss...bele a vízbe! :) Nagyon tetszett neki, sok időt töltöttünk ott. Később Apával átmentek a hullámmedencébe, bejárták a környező termeket, míg én a nagyfiammal felmentem csúszdázni, de nem tudtam még akkor, hogy mire vállalkoztam! Mire mind a kettőn leértem, újabb fehér hajszálakkal gazdagodtam és egy jó adag vízzel az orromban és a tüdőmben! De a Bence örült és ez volt a fontos! A babamedence mellett kialakítottak néhány olyan részleget, amivel még kényelmesebbé tudják tenni a látogatók életét. Van egy szoba, hová leteheted aludni a babádat, ha elámosodott a sok kalandtól, konyharészleg gurulós etetőszékekkel, bébiétel-automatával (ha feledékeny voltál), egy kis bungaló körben pelenkázószivacsokkal, nívea babaápolási termékekkel, amit bárki használhat és egy sötét, csendes zug, amit a külvilág zajától puha függöny véd, belül pedig kagyló alakú bemélyedések a falban, ahol szoptatni lehet a babákat! S persze makulátlan tisztaság mindenütt! A saját babakocsidat be sem hozhatod, hanem a bejáratnál parkoló több százból vihetsz el egyet és nem gagyi esernyőkocsit kell itt elképzelni... A magyar viszonyok ettől fényévnyi távolságra vannak!!! Amikor megéhezett a kislány, kivettem a vízből, fürdőköpenyt fel és mentünk a konyharészlegre hamizni. 5 perc múlva már újból a vízben huncutkodott, immáron jóllakva! Estig maradtunk ebben a paradicsomban, aztán az újabb hosszú út vissza Mosonmagyaróvárra. Jázmin még soha nem aludt idegen helyen éjszaka, most sem igen akart... Az utazóágyát a miénk mellé tettük, de felijedt, hogy hol van és zokogott szegénykém! Így magam mellé fektettem és itt - Apa helyén - már tudott aludni, de ahányszor megmoccant, én is fent voltam, Apa meg a kanapén töltötte az éjszakát, úgyhogy nem túl kipihenten vágtunk neki a vasárnapnak.

Miután összeszedtük magunkat, újra kocsiba vágódtunk és irány Velem! Ősz van, ilyenkor a Gesztenyeünnep a legnagyobb turistalátványosság Velemben...más nincs is ott egyébként. Kijelölnek egy hosszú utcát, aminek a két oldalán felállítják a standokat az árusok, minden második ház előtt frissen sütik a gesztenyét és gólyalábakon, maskarába öltözött figurák szórakoztatják az embereket. Az tetszett benne a legjobban, hogy nem az a bóvli, műanyag játékos kirakodás volt, hanem kézműves vásár, ügyességi, logikai játékok ( a Bence megfejtette mindet és egy nagy halom mogyoróval jött vissza - ez volt a fődíj ). Fából, porcelánból, agyagból készült, csodálatos tárgyakat árultak, öröm volt nézni. A gyerekeknek tetszett a forgatag, Jázmin nem is volt hajlandó elaludni a babakocsiban. Délután volt már, mikor elindultunk hazafelé, rengeteg szép élménnyel gazdagodva! Ez a hétvége tökéletes volt! :)))

Olyan jó nézni, amikor valamelyik fiú belép az ajtón és egyből mosolyog!!! Mindegy, hogy Apa az vagy a Bence, ha hazaérnek, fülig szalad a szájuk. No persze nem én váltom ki belőlük ezt a reakciót, annyira azért nem vagyok beképzelt! ( Pocaklakó kora óta én csak a második puszit kapom ) :) Jázmin a mosolyforrás, aki bőszen integeti, hogy "gyere", aztán tárt karokkal és édes vigyorral az arcán fogadja Apát is és a tesót is! Bújik oda mind a kettőhöz, mint egy kiscica, nem érdekli, hogy Apa borostája szúr vagy a tesó épp edzésről jön...ez mind nem fontos! Örül, hogy végre nem csak az anyja hangát hallhatja és el nem engedi őket jó ideig! A kis dumagép mondja is a szöveget rögtön, mintha csak el akarná mesélni, mi minden történt vele aznap és úgy csücsörít a szájával, hogy meg kell enni!!! Ha pedig meg akarom törni a pillanatot, hogy vacsizhassunk és elvenném a kislányt, az rögtön cirkuszolni kezd! Miket képzelek én? Inkább húzza be Apát a szobánkba - ott szoktak babrálni a hi-fin -, vagy a Bencét a szobájába, hintalovacskázni. Ma is repült a bátyja karjaiba, amint az megjött a suliból, én már nem is érdekeltem. :) Természetesen ez nem panasz, hiszen csak örülök, hogy így imádják egymást és értelmes anyuka ilyenen nem megsértődik, hanem boldogan mosolyog. Én is itt vigyorgok, miközben ezt írom...még jó, hogy nem lát senki... :) 

Meg kell említenem - hiszen nap, mint nap történik -, micsoda lopakodó vált Apából, mióta megérkezett a kiscsaj! Reggelente a lába szinte nem is érinti a talajt, miközben készülődik dolgozni, talán nem is vesz levegőt - átváltott bőrlégzésre, a vizet is cseppenként engedi, nehogy kicsi lánya felriadjon bármiféle zajra, amit ő okozna! És nem is riad! Amíg Apa itthon van, kicsilány alszik...bezzeg azután! Kb az utcasarkon járhat, amikor Jázmin elkezd mocorogni, apró hangokat kiadva magából jelzi, hogy ébredezik! A fénysebességet átlépve száguldok a szobájába, visszadöcölni álomországba, ami - ha idejében átérek -, általában sikerül is! Aztán visszamászok az ágyunkba, s teszem mindezt csukott szemmel, hátha így tudok aludni még 5 percet. Sajna, mire visszazuhannék, kicsi fiam kel, s szokásos reggeli ténykedéseinek zaja olyan messze van az apjáétól, mint Makó Jeruzsálemtől... Már csak egy folklór táncegyüttes hiányzik, hogy teljes legyen a kép, vagyis inkább a hang! Fogalmam sincsen mi az a csoda, aminek köszönhetem, hogy a Bence reggeli csörtetésére nem szokott felébredni kislányunk. Lehet, hogy szólni kellene Apának, hogy nincsen szükség a lopakodásra hajnalban...? :) Hogy nyugodtan főzze le a kávét mert mezőgazdasági munkagépeket simán lepipáló hangereje ellenére a kávéfőző nem zavarja a hercegnőt. Végezze a reggeli rituáléját görcsölés nélkül, mert Jázmint az sem ébresztené fel, ha lebontanánk körülötte a házat! Igen, azt hiszem, szólok neki...remélem, nem felejtem el! :))

Olyan lesz ez a kislány, mint a bátyja, már most térkép a lába, púp van a homlokán, estére csupa piszok...sorolhatnám még ! :)) Nos, ezek is jelzik, hogy már nem a "földönegyhelybenfekvősnyugodtanjátszós", hanem a "duracellnyuszisajtkukacegésznapfutkározós" baba lettünk, aki nekimegy, átesik, tolja maga előtt, virágot palántáz és földet eszik, kagylókat borogat és ropogtat, ágy alá mászik, de kijönni nem tud, meg nem áll egy pillanatra sem...szóval estére el kellene ájulnia ( én közel vagyok hozzá ), de ő neeeeeem!!! :) Próbálkozós korszak ez, sokszor szisszenek fel, de minden gyerek elkezdte valahol, neki is meg kell tanulnia a dolgokat és ő akarja is tanulni! Ha körbe szeretné járni a nappalit - etetőszék, tolóajtó, kanapé, cserepes virág(lassan levelek nélkül), komp mentén -, akkor én hiába akarom fogni a kezét, nem engedi! Hatalmas az önbizalma, pedig még csak egy kis manó, alig egyenesedett fel a mászásból, még csak 10 hónapja csöppent a világra, de már óriási akarata van! Makacs egy csajszi ( vajon kitől örökölte ezt? :) ), lesznek itt még gondok bőven! De a napja mosollyal indul, vigyorogva telik és kacagással fejeződik be! :) Akarhatunk ennél többet? Okos kis csajszi, már most tudja, hogy kinél hol a határ, kinél próblálkozhat, hogy az történjen amit ő akar!! Igazi egyéniség lett mostanra abból a kis nyiklő-nyakló csöppségből, akit hazahoztunk...Ő Horváth Jázmin! :)

Jázminnak mostanában nincsen kedve integetni, ha elmegy valaki, leszokott róla. nagy kegy, ha valakinek int, hogy: "pá-pá". Most másik korszakot élünk, újat tanult a kicsilány! Tegnap Erika mamáéknál voltunk és a pelenkázás után a "szeretetcsomagot" odaadtuk a Bozsó papának, hogy vigye ki a kukába. Amikor már kiment, Jázmin felemelte a kis kezét és az ujjait mozgatva hívta: "gyere"! Majd' megettem, olyan aranyos volt!! Otthon már sokszor csinálta, de a mamáék még nem látták, ezért különösen örültem, hogy most végre náluk is mutatta. Természetesen mind a ketten el voltak ájulva tőle, de ez így jó! :))

Az előzőekben azt írtam, ha majd a csajszi eléri a kapcsolókat...elérte! :) Tegnap este már égett a villany a nappaliban, Jázmin azonban nyugodt félhomályra vágyott :), lekapcsolta. Először azt hittem, hogy a Bence volt, de aztán megláttam a kis huncut lányomat az előszobában nagyon nyújtózkodni, mert annyira azért nincsen lent az a kapcsoló, hogy simán elérje... :) Okés, akkor játszunk, odamentem és visszakapcsoltam. Ő megint nyújtózott és lekapcsolta...én meg vissza! Ezzel elvoltunk egy darabig, de aztán inkább bevittem a szobájába, nehogy azt higgyék, hogy fényjeleket küldözgetünk valahová...morzézunk a villannyal! :))) Ott aztán a rengeteg játék elvonta  a figyelmét a kapcsolókról...egy darabig! :)

Milyen remek ötletnek tűnt az építkezéskor, hogy a villanykapcsolókat alacsonyan helyezzük el, ne a szokásos vállmagasságba, most majd kicsi lányunk klassz bulikat tud rendezni a kapcsolgatásukkal. Mivel egyenlőre még nem éri el, sétálgatás közben megáll előtte és elengedi a kezünket, hogy tessék fel- vagy lekapcsolni! :) Az ajtókkal ugyanez a helyzet, amikor odaérünk az egyik elé, már el is engedi a kezemet, hogy ki tudjam nyitni. Ezt úgy szokta meg, hogy amikor még mind a két kezét fogtam és sétálgattunk a házban, ha ajtóhoz értünk, rászóltam, hogy várj! Elengedtem az egyik kezét és kinyitottam az ajtót. Aztán újra kézenfogtam és mehettünk tovább. Jázmin megszokta, hogy amikor azt hallja, hogy "várj", ez azt jelenti, hogy szükségem van az egyik kezemre, így elengedi azt. :) Mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy nem is kell szólnom érte, automatikusan elenged, sőt, ha ő akar bejutni valahová, akkor is így jelzi. :) Amióta pedig csak az egyik kezét fogom sétakor, azt az egy kezemet engedi el, ő pedig ott ácsorog kapaszkodás nélkül, amíg újra el nem indulunk! Zabálnivaló!!! :)

10 hónaposak lettünk, hihetetlen, mennyire szalad az idő...Jázmin jön-megy, többnyire már csak állva közlekedik, fogva a kezemet - a kis felvágós, már csak az egyiket hajlandó megfogni. Most is itt kapaszkodik a kiságy rácsaiba, szép lassan halad. Az ágy végénél átpártol a hintalóhoz, ami ingatag jószág, de fogodzónak megteszi. Közben be nem áll a szája, énekelget, magas és mély hangok egymás után, rendezetlen sorban. Tüneményes, sosem unom meg hallgatni! :) Most meglátta a polcon az új játékot, amit még nem mutattunk meg neki...hatalmas szemekkel bámulja! Egy ügyességi játék, a pillangó drót szárnyain végig kell húzni a színes formákat. Elkezd nyújtózkodni, az egyik kezével a hintalóba kapaszkodva...de nem éri el! Rám néz, várja a segítséget, de én nem mozdulok, engedem kibontakozni. Lassan araszol a polc felé, a mozgó hintaló nemhogy nem segíti, inkább hátráltatja, pár perc múlva mégis eléri a polcot. Mostmár abba kapaszkodik, a pillangót is elérné, de nem nyúl érte, már nem érdekes. Addig volt az, amíg elérhetetlennek tűnt. Egy pillanat alatt lehuppan a popsijára és már mászik is villámgyorsan a habtapihoz, hogy szétcincálja! Az új játékot már el is felejtette...

Új élmény érte a kislányunkat, elvittük az Erika mamával fodrászhoz. Nem terveztem még ilyen korán, de néhány tincs a szemébe lógott és a fülénél sem tetszett a haja, így tegnap reggel a Dórihoz mentünk. Kis tündérem egy pissz nélkül végigülte az egész - így csupán 5 perces - procedúrát és mint egy kis díva szállt le a székről! :) Csak egy kis kiigazítást kértem, nem volt nagy hajvágás, mert egyébként gyönyörű, sűrű tincsei vannak, úgyhogy nagy változást nem látni rajta. Örülök, hogy nem negatív élményként élte meg ezt a kis kiruccanást, így legközelebb is nyugodtan indulhatunk majd a Dórihoz. :)

Sokan nem szeretik ezeket a "jöttment", "átvett ünnepeket", amikről korábban nem is hallottunk, de amikor olyan kedvesek ezek az állítólagos "ünnepek"! Most éppen a Helloween jön, én be is szereztem egy csodás takarmány tököt ( mert ez a hivatalos neve ), és egy halom más díszítőelemmel felszerelkezve, kimentünk Jázminnal a hátsó teraszra, tököt faragni! Mivel nem kapkodunk el semmit, megnéztem pár trükköt, ötletet a neten, hogy mások ( tapasztaltabbak ) miként álltak neki egy ekkora növény farigcsálásának. Sok helyen olvastam, hogy, ha kivájják a közepét és a többi nyílást, hamar tönkremegy! Nos, ez el is vette a kedvemet a dologtól, hiszen nagy nehezen kaptam egy példányt és haza is vágjam rögtön?! Hatalmas munkával kidekorálom, aztán 3 nap után dobhatom ki?? Na, nem, én inkább rárajzoltam a rárajzolnivalókat ( szemek, orr, cikk-cakkos száj ) és nem szabdaltam össze a szerzeményemet. Misi papától kunyiztam egy ócska szalmakalapot, azt a tetejére csaptam, és máris készen volt..azaz lett volna, de hiányzott a haja, amit én egy régi gyorsfelmosóból akartam csinálni, de nem találtam meg. Így most van egy kopasz helloween figuránk, kalappal a fején, ördögi vigyorral ücsörög egy kupac szalmán, körülötte kisebb társai és nincsen kibelezve... :) A frizuráról még nem mondtam le, valahonnan akkor is szerzek egy felmosófejet! Jázmin az egész ügyködésem alatt mellettem ült a sportkocsiban, kezében a Zsuzskától kapott ügyességi játékával és énekelgetett. Magában meg lehet, hogy rajtam röhögött... :)

Hát vége! :( Nem is tudom, hogy most örülnöm kellene vagy szomorkodhatok bátran...Jázmin befejezte a szopizást. Tudom, hogy inkább össze kell tennem a két kezem, hogy eddig sikerült ez a kis csoda, hogy idáig volt tejcim és nem bánkódnom, de...annyira csodálatos dolog, semmihez sem volt fogható, amikor odabújt hozzám az én édes kicsi lányom - a "hami" szót hallva - és nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel szopi közben... nem tudom leírni! Most csak fáj, hogy már többé már nem lesz részem benne, de közben örülök, hogy eddig is tartott. Ezeket a meghitt összebújásokat azért pótolom napközben, hiszen szükségem van rá és tudom, hogy neki is! Nagylány már, jövő héten 10 hónapos lesz, lassan mindent eszik, amit mi is, erre kell koncentrálnom és továbbra is mosolyogva tanítani az ÉLETRE! :)

Ma este (is) majdnem megettem a Jázmint altatás közben... Feküdt a kiságyában, én énekeltem neki - közben simogattam a hátát -, amikor elkezdte "pedzegetni" a száját az ujjaival, közben pedig berregett is, úgyhogy egy komplett hangversenyt adott le pár perc alatt! :) Én meg vigyorogva énekeltem hozzá, de még csak meg sem puszilhattam, mert mindezt félálomban tette és ilyenkor nem igazán szokta díjazni, ha kizökkentem a szundiból, ha megtöröm az éneket! :) Délután meg tudtam mutatni Apának, mit csinál pici lánya - álomba ringatás címszó alatt -, de a Bence még nem látta. Sebaj, ezt most kezdte csak, úgyhogy lesznek még ilyen édes koncertek. :)

Nagyon fontos lépéshez érkeztünk, szó szerint AZ ELSŐ LÉPÉSHEZ!!! :))) Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen ez egy hatalmas dolog, egy mérföldkő az életében ...és én nem láttam!! Aztán az eszembe jutott, hogy mindig mindennek, ami csak történt vele, én voltam a tanúja, hiszen kettesben vagyunk egész nap, a fiúknak csak elmesélhettem, hogy a kicsi lány ezt meg azt ügyeskedte. Most azonban Apa orra előtt lépkedte a csöppség az elsőket, ez az ő ajándéka! :) Amikor már mi is ott voltunk, azért nekünk is tartott egy kis bemutatót, nagyon ügyes volt! Tetszett neki, hogy nem fogja senki a kezét és mégis halad. Nos, mostantól kezdve még jobban kell rá figyelni, de ez evidens! :))

Hogy kis vigyorgombócunknak szép fehér fogacskái maradjanak, arról már most el kell kezdeni gondoskodni, így tegnap Jázmin megkapta élete első fogkeféjét! :) Nagy dolog ez, meg is örökítettem, később majd becsatolom a képet is. Persze nem rögtön: " kislányom, körkörös mozdulatokkal mossuk a fogunkat, kívül-belül..." dehogy! Az esti fürdés alkalmával mutattuk be neki a fogkefét, "Jázmin, ez a fogkefe. Fogkefe, ő Jázmin... :) Szegény kefe pár pillanat múlva már megtapasztalta, milyen érzés egy baba holmiai közé tartozni, gyorsan a csöppség szájában kötött ki, de végül is, ez volt a terv! :) Így játszva szokik hozzá a használatához és később, amikor már egy picuri gyermekfogkrémet is kap rá, nem fog megijedni tőle és esetleg elutasítani. Nyugodtan rágcsálta pancsizás közben az új szerzeményét, bár nem mindig a megfelelő végét... :)

A minap felmentünk a Turulhoz - Apa azt mondta, hogy megnézzük a csulit -, aztán egy nagyot sétáltunk Komáromban, ami Jázmin egyik kedvenc időtöltése, főleg, mióta ő is érintheti talpacskáival az aszfaltot. :)

Először a babakocsiból nézte a házakat, a kóbor kutyákat, más sétálókat, de aztán megunta a tétlen ücsörgést és ki akart szállni. Apa már alig várta, hogy foghassa a kezét és így lépegessenek együtt, így én az üres kocsit toltam és persze fényképeztem:

Nem tudok nem szót ejteni azokról a grimaszokról, amiket kicsi lányom produkál, mert hihetetlenül mókásak! Az apja ilyen, ha fényképezőgépet lát, rögtön valamilyen hüle arcot vág, nem szereti, ha megörökítem. Jázmin - valószínűleg nem ugyanebből a megfontolásból-, de szintén tud "pofákat vágni", ezekből szemezgettem:

Sajnos folytatásos lett a betegségének a története, mert vissza kellett menni a dokihoz, maradt a láz, jöhetett az antibiotikum. Láza nem volt azóta sem, olyan furi neki adni a gyógyszert, mintha egy egészséges gyereknek adnám, mert kívülről nem látszik rajta, hogy beteg és úgy viselkedik, mint máskor. Stramm gyerkőc ez! :) Most, hogy jobban van, be tudom pótolni az írásokat és a képeket is, igyekszem!

Tegnap dokihoz mentem délelőtt, addig Erika mama és Bozsó papa vigyázott rá, bár gyakorlatilag az egész időszakot végig aludta, amíg nem voltam... :) De aztán játszhattak vele egy kicsit, mielőtt elhoztam volna. Olyan jó, hogy itt laknak közel, ha bármi miatt nem tudom vinni magammal a Manót, két mami versenyez érte! :) Este pedig Apával volt kettesben pár órát - amíg nekem a helyükre rakták a csontjaimat -, egyedül voltak. Tudtam én, hogy nem lesz semmi baj, Jázmin egy kis tünemény, bár az apja azt mondta, hogy nagyon sokat nézte az ajtót, keresett engem! :))))) Ezt mindig jó hallani, de szerintem ez is a természetes. Evett, megfürdött, aztán játék, míg mi hazaértünk. Semmi hiszti, csak mosoly! Így kell ezt! :))

Jázmin beteg! :( Nem igazán írtam ilyet eddig, mert - hála az anyatejnek - semmi komoly baja nem volt a drágának! Tegnap reggel viszont melegnek éreztem a kis homlokát, amikor kivettem az ágyából és a szokásosnál több ideig feküdt a vállamon. Egy átlagos reggelen 3-4 percig tart, ennyi idő alatt annyira felébred, hogy menni akarjon a játékaihoz, de ez tegnap elmaradt! Csak bújt oda hozzám és énekelt. Már akkor tudtam, hogy itt valami baj van, mert nem szokott ilyen kis bágyadt lenni, ez a gyerek egy energiabomba! Azok a gyönyörű szemei takarékon voltak csak nyitva, nem érdekelte a gólya az ablakban és a labdája sem! Csak bújt. Feltettem rá egy lázmérő tapaszt - amit aztán délután 2-ig le sem vettem -, azt figyeltem folyton. A reggeli 38 -as láznál még ugye nem adunk semmit, hiszen jön a foga, s ha nem megy 38 fölé, akkor a kis szervezetének le kell küzdeni gyógyszer nélkül a lázat. De mire a védőnőtől hazaértünk - séta közben aludt 2 órát!! -, már 39 fölötti volt a testhőmérséklete, így kapott lázcsillapítót. Az alvás jót tett, utána olyan volt, mint máskor, játszottunk, sokat akart sétálni, de hamarabb kifáradt, mint egy átlagos napon. Sok vizet adtam neki és folyamatosan figyeltem a tapaszt. Délután elszaladtunk a doki bácsihoz, aki vírusos torokgyulladást állapított meg, ami nem egy kis nátha, de nem adott még antibiotikumot, mert időben elkaptuk, lehet, hogy nem kell gyógyszerrel rásegíteni a gyógyulásra. Éjjel többször is felkeltem és meglestem a kis pockot, de nyugodtan aludt, bár a homloka egy kicsit melegebb volt, mint szokott, de nem forró, egy kis hőemelkedés miatt pedig nem fogom felébreszteni a nyugodtan alvó gyereket. Reggel még egy kis lázat éreztem rajta, kapott lázcsillapítót, aztán játék, szopi, szundi...ahogy szokott. Még huncutkodott is, prüszkölt a szájával, úgyhogy nincsen itt nagy baj, csak egy kicsit "nyugodtabb", mint általában. :) De ha marad a láz, holnap megint elmegyünk a doki bácsihoz, akkor már sajnos szükség lesz antibiotikumra, addig meg  sok pihi és folyadék!!! Remélem, hamar átvészeli ezt az időszakot, bár minket jobban megvisel, mint őt! :)

Az ötödik fogacska fejlődését véletlenül lefényképeztem! :) Nézegettem a képeket és az egyik képen nem látszott, egy későbbin már valami derengett, egy a napokban készült képen pedig a már kibújt kuszit örökítettem meg! :) Ez az a bal első fog, amit megelőzött a jobb ketteske! :) Drága csajszink mosolya így ... érdekes! :) Meg kell zabálni, amikor az orrát felhúzva vigyorog!!! :)))))

A fejlődéssel együtt járnak bizonyos gondok is, ez nálunk sincsen másképp: az első lépésekkel megérkezett az első púp is! :(

Jázmin már nem elégszik meg a négykézláb mászás örömeivel és a boldog sikerrel, hogy egyedül ácsorog...menni akar!!! Megfogja a kezeimet és megy, le sem lehet állítani! Ha megkísérlem leültetni - csak, hogy szusszanjon egy picit -, hangosan méltatlankodik! Ő még nem fáradt, ő még nem akar leülni és igenis haladjunk tovább! Biztosan sokkal izgalmasabb a világ magasabbról és különben is hatalmas öröm, hogy amikor eljut oda, ahová akart, végre beleshet a kádba, láthatja mi van a felső polcon...stb. :) Ezzel a sétálgatással telik el a nap, ő nem fárad, csak nekem van meg a napi séta a lakásban...százszor! Néha eszébe jut, hogy klassz dolog a mászás is, ilyenkor hamar teszem a saját dolgaimat, hogy amikor újra jön és nyújtja a kezét, akkor mindent eldobhassak és mehessek vele! :))) Nagyon vártam már ezt az időszakot, isteni így közlekedni, hogy fogom a kis praclijait, Jázmin pedig pakolgatja egymás után a tappancsait. ( Erika mama piskóta talpacskáknak hívja őket) :) A tempó sem semmi, szinte szalad - főleg, ha labdát kergetünk éppen -, de tegnap példálul mezítláb sétált haza a negyedik szomszédtól, mert nem volt kedve babakocsizni! Egy picit koszos lett a talpacskája, de azt le lehet mosni, kicsilány viszont hihetetlenül élvezte a meleg aszfaltot a lába alatt, nagyokat kurjongatott tetszése jeleként :)

Mivel egész nap talpon van, estére nagyon elfárad, így történhetett meg vele az első baleset. :( Hétfőn este éppen a vacsorát készítettünk a Bencével, vártuk Apát, Jázmin körülöttünk kúszott-mászott, asztal alá, függöny mögé... Tudni kell róla, hogy amikor fáradt, akkor lehajtott fejjel szokott mászni, néha nekikoccan dolgoknak, de nem foglalkozik vele.. :) Így mászott akkor is, de a fáradtságtól kicsúsztak a kis kezei - amiken támaszkodott - és szó szerint lekoccolta a járólapot! :( Na, volt nagy sírás-rívás, mirelites zacsi a puklira, de így is meglátszik a nyoma, egy darabig meg is fog. Sebaj - mondtam Apának, aki kétségbe volt esve a púp láttán -, lesz még több is! Nem mondhatnám, hogy ezzel megvigasztaltam...   Pedig így van ez, ahogy nő a gyerek, egyre veszélyesebb dolgokat csinál, egyre több lesz rajta a "jóságfolt", függetlenül attól, hogy fiú vagy lány! :)))

Régen írtam már, tudom. Lusta  vagyok, feledékeny és annyi minden történik a gyerekekkel, hogy örülök, ha tudom tartani velük a lépést, nemhogy még írogassak is...ennyit a kifogásaimról. :) Jázmin szerdán lesz 9 hónapos és minden nap új csodákat mutat nekünk! Nagyon aktív baba, tehát én is egy nagyon aktív anyuka vagyok, hiszen visz engem is magával, itt nem lehet lazsálni. Akkor tudok egy cseppet pihenni, ha Apa  vagy a Bence itthon vannak, mert mind a kettőt imádja, így jól eljátszik bármelyikükkel. :) Ma délelőtt szám voltunk űzve (ezt most jól megmondtam), mert a fiúk ereszt készítenek, ami előtt motoros fűrésszel partizánkodtak a gerendákkal valamit a tetőn. A csajó éppen előtte aludt el, így mehettünk egy nagy kört a szomszédos utcákban, mert ilyen zaj mellett nem tud pihenni a kicsilány. Még jó, hogy az ebéd fel volt téve ( a macska meg fel volt mászva a fára - nem tudom, mi van ma velem ), nem kellett vigyázni rá, mehettünk sétálni. Amikor befejezték a fűrészelést, csörgött a telcsi, megkaptuk az engedélyt, hogy hazajöhetünk, s bár most sincs csend, azért sokkal barátságosabb hangok szűrődnek be, mint amikor beindították azt a szerkezetet, ami egy esetleges decibel-mérésnél lepipált volna akár egy traktort is... A kis Nokedli még mindig alszik, de szüksége is van rá, mert újabban nem sokat pihen, csak mászik, ácsorog, táncikál, birkózik...én már abban elfáradok, hogy leírom! :) Nagyon örülök, hogy egy kiegyensúlyozott, vigyorgombóc kislányunk van! :))))

Próbálhatom én megvédeni ezt a kis Nokedlit a baciktól meg egyéb káros dolgoktól a forralt babavízzel, ha ő úgy dönt hogy márpedig a medencéből oltja a szomját... Tegnap a délutáni, teraszos pancsolás alatt egy műanyag pohár volt a kedvenc játéka, a hápi és a béka a többi játékával együtt mehetett ahová akart. Lecserélte őket egy piros pohárra, amiből vígan locsolta a vizet égbe-világba, rám... :) Az egész terasz úszott már a vízben, amikor az én kis drágámnak eszébe jutott, hogy megkóstolja ami benne van, leült, két kis kezével gyönyörűen megfogta a poharat és lassan, komótosan kiitta belőle a vizet! Mint a nagyok, egymás után nyelte a kortyokat és egy csepp sem ment félre! Egyszerre voltam nagyon büszke és aggodalmaskodó, mert nem jó dolog, ha a medence vizét issza, de ennyit egyébként is nyel belőle egy átlag pancsolás alatt. :) Nem is volt szomjas vagy éhes sokáig, még a friss őszibarackkal turmixolt activiát sem ette meg, tele volt a pocak meleg vízzel... :)

Az új mondókánk a "süti-süti kalácsot...". :) Az első a "csip-csip csóka..." volt, amit a Bozsó papa anyuja mutatott meg neki, vele játszotta először. Az Erika mamával a "bari, bari bucc" és a "húzz-húzz engem..." a kedvenc móka, most pedig kalácsot sütögetünk. Már próbáltam vele korábban is megismertetni ezt a mondókát, de nem érdekelte és rá kellett vezetnem a  kézmozdulatra is. Úgy tanultuk meg, hogy két színes labdácskát fogott a kezébe, én is és mutattam neki, hogy koccolja össze. Mondtam hangosan, hogy "kocc-kocc". Sokszor csináltam, ő csak nézte, aztán egyszer csak Jázmin is összekoccolta a labdákat. Érdekes, hogy nem mozdítja mind a két kezét, a jobb kezével ütögeti a balt. :) Aztán már nem azt mondtam, hogy kocc, hanem a sütis szöveggel fárasztom szegényt. Tetszik neki, bármelyik változatot is énekelem, mert mind a kettő végén a Bence van, természetesen! :) Szóval most az egyik kedvenc időtöltésünk, hogy ücsörgünk a szőnyegen és tapsolgatunk, csak úgy csattog a kis tenyere, közben pedig énekeljük a "süti-süti kalácsot..."! :)))

A vajaskifli kutyafüle a Jázminhoz képest! Ha a babakocsiban szundít el, általában az oldalán fekszik, a fejét pedig annyira hátrafeszíti - el nem tudom képzelni, hogy ez a testhelyzet kényelmes -, hogy a bucijának a hátulja szinte hozzáér a popsijához! :) Így alszik nagyokat a drága! Most is így alszik kint az udvaron, az árnyékban, hiszen a reggeli igazán kimerítő dolog, ki kell pihenni! :))

Tegnap este végre hazaért Bence Monaco-ból. Hozott magával egy csomó fényképet, élményt, be nem állt a szája egész este! :) Én már két napja nagyon hisztis voltam, mert hiányzott a gyerkőc és beszélni sem tudtam vele az utolsó napokban, meg is kaptam a magamét Apától, hogy ne aggódjak már annyira, minden okés lesz! :) Nálunk egyébként nincsen hiszti, aki mégis megkísérli, azt kivezeti Apa a garázs mögé, ott lehet. :))) Készültem egész nap, főztem finomakat, be voltam zsongva, hogy végre itthon lesz a nagyfiam! Szóval este fél 8 körül megérkezett a Bence, volt nagy öröm, Jázmint nem lehetett elaltatni, amikor az imádott bátyját meglátta! El sem akarta engedni, ha letette a kislányt, az mászott utána, bárhová ment. Ma reggel is, kotort át az asztal és a székek alatt, amikor a Bence megjelent a nappaliban. :) Olyan édes, hogy ennyire ragaszkodik a tesóhoz! Az a legszebb az egészben, hogy ez kölcsönös, Bence is nagyon imádja a hugit, én meg csak nézem őket és hihetetlenül büszke vagyok a gyerekeinkre! :)))

Múlt héten elmentünk sétálni Tatára, a Cseke tóhoz. Nem azért, mert itthon nem lehet sétálni, csak a Bence másnap indult Monaco-ba és szerettem volna, ha azt a napot együtt töltjük és nem itthon! Így kiruccantunk és mi felnőttek sétáltunk egy nagyot, Jázmin pedig aludt egy nagyot, mert már odafelé a kocsiban bevágta a szunyát, végigaludta a sétát és a parkból kifelé ébredt fel! Sajna, így lemaradt a kacsákról, amit meg akartam neki mutatni, bár némileg összezavartam volna, hogy az esti fürdéskor megismert kicsi, sárga, mozdulatlan játék is hápi és ezek a nagy, színes, fél lábon ácsorgó tollasok is hápik... Tutira nézett volna rám nagy szemekkel, hogy " mi van???" Alig várom már, hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy elvigyük a Rüdigerre és kenyérhéjat dobálhasson az ottani hápiknak! :)))

Nem, ez a reszelt alma nem jött be! Pedig biztos voltam benne, hogy majd nagyon fogja szeretni, a bátyja még sulis korában is kérte, hogy reszeljek neki pár fincsi almát! De a jelek szerint Jázminnak nem ez lesz a kedvenc, mert a tegnap készített uzsi nagy részét ehettem meg magam. Az activia, az bezzeg jöhet, kettőt is befal egymás után, vagy egy nagyobb banánt elrágcsál uzsonnára, esetleg két szép őszibarack..azt is szigorúan harapva! Csak alma ne legyen, oké, értem! Mostantól nem erőltetem, ha nem szereti, hát nem szereti! :)

A hátsó terasz tökéletes helyszín arra, hogy kikapcsolódjunk, akár pancsoljunk egy nagyot. Ma is itt állítottam fel Jázminnak a medencét - mint minden forró napon -, amit nagy örömmel fogadott és jót játszott benne a brekivel, a két hápival, és a kisvödörrel / a többi játék csupán színes dísznek van /. Én mellette ültem, arra figyelve, nehogy a nagy pacsálásban a medence mellett kössön ki, amikor azt láttam, hogy szépen guggol, kapaszkodás nélkül...aztán lassan felállt! Nemcsak azért csodálkoztam rá erre a mozdulatra, mert még új dolog, hogy egyedül áll, hanem, mert a medence alja elég csúszós, nem egy stabil felület és nem gondoltam volna, hogy itt is megpróbálja. De mégis ott állt, kicsit behajlított térdekkel, a két karja oldalra emelve és a kutyát nézte!! Mintha mindennapos dolog lenne, hogy egyedül, támaszték nélkül ácsorog, ő a kutyával foglalkozott. Megkockáztatom, azért állt fel, mert ülve nem látta jól az ebet... :) Ma egyébként nagyon ügyes volt, amikor játszottunk, odalépegetett hozzám! Ezt nem tervezte meg sem ő, sem én, csak messze volt tőlem, amikor a hóna alatt fogva tartottam, ő pedig közelebb akart lenni vagy nem is tudom, miért, de a lényeg, hogy elindult felém. Én tartottam, ő lépegetett, a jobb lábát sokkal jobban odacsapva a szőnyeghez, mint a balt. Mik vannak? A kis vasgyúró! Szerintem nagyban közrejátszik az ügyességében az, hogy elég nagy súllyal született és tartja is magát - nem lehet azt mondani rá, hogy vézna. Nem kövér baba, hanem az a jó, dögönyözni való, igazi "babás"! :) Ennek köszönhető, hogy mászik, feláll és mától már jár is! :)

Jázmin egyedül áll! :)))) Az imént Apa előtt négykézlábról felegyenesedett úgy, hogy nem kapaszkodott semmibe és gyönyörűen állt a két lábán másodpercekig!!! Apa meg sem lepődött, ő már látta korábban is, de én most először voltam a tanúja, milyen ügyes és erős ez a csajszi 8 hónaposan és két hetesen! Hihetetlen milyen gyorsan fejlődnek ezek a babák! Egyedül áll! Olyan furcsa még belegondolni is, de persze azért ez még ritka pillanat, a támasztékot csak néha engedi el. Most bekapcsoltam neki a zenét, fogom a kezeit, itt táncikál, pontosabban rugózik a térde, imbolyog a popesza, bulizunk!! :) Ja és énekel is, ha zenét hall! Remélem, jó hallása lesz a csajnak! :)

Tegnap leugrott egy kicsit a Kriszta babázni, dumcsizni.. Jázmin éppen a szobai hintájában ült és szégyenlősen fogadta, lehajtotta a fejét, alulról pislogott rá. Aztán feloldódott, talán eszébe jutott az is, hogy már találkoztak, onnantól vidáman játszottak, Jázmin még a pocakját is megmutatta a Krisztának. Sőt, engedte, hogy ne én adjam neki az ebédet, szépen az utolsó falatig megette a főzeléket, amit a barátnőmtől kapott. Utána itt játszott a szobájában, mi csak asszisztáltunk hozzá a jelenlétünkkel, nem sokat foglalkozott velünk. Néha nekünk gurította a labdáját, de egyébként csak konstatálta, hogy mellette vagyunk és ennyi. Délután - a Kriszta nem sokkal ebéd után elment -, kimentünk az utcára megsétáltatni a babakocsit :) és az egyik ház előtt meglátott két tyúkot. Majdnem kirepült a kocsiból, hangos "óóóó"-kal jelezte, hogy nagyon tetszenek neki azok a szárnyasok és onnan egy tapodtat nem mozdulhatunk. Maradtunk is, nézegette őket, beszélt hozzájuk, amikor pedig már lankadt a figyelme és indulhattunk tovább, integetett nekik, pá-pá pipik. Édes volt, mert amikor mondtam, hogy ott vannak a pipik, szégyenlősen a vállára hajtotta a fejét és mosolygott. De most is, ha mondom neki, hogy: pipipipi, ugyanezt csinálja. Nem tudom, miért.. :)

Ma 7-kor ébredtünk, tegnap negyed 7-kor..mire jó ez a korán kelés? Jázmin hozzászoktatott, hogy nagyokat alszik, későn ébred, így most ez a helyzet nem a legjobb formámat hozza ki belőlem, kornyadozok.. Ő már teljes erővel mászik jobbra-balra a szobájában, rágja a motkány orrát, labdázik, én csak arra kellettem, hogy kivegyem az ágyából, ilyenkor nem tart rám igényt. Így nyugodtan előkészíthettem Apának a kávéfőzőt - ha felkel, csak benyomja a gombot és csorog az éltető, fekete lé- a saját cappucchino-mat is lefőztem, most pedig abba is hagyom mindjárt az írást, mert lilul a kiscsaj feje, itt pillanatokon belül peluscsere lesz... :) Apa is felébredt, mi éledezünk, a Jázmin pedig nem érti, miért nem vagyok olyan frissek, mint ő! :)

Egyre nagyképűbb ez a csajszi! Itt ültem vele a szobájában, amikor odamászott a heverőhöz, felállt, majd csupán az egyik könyökén támaszkodva felém fordult, a két kis kézfeje pedig csak lógott. Mint amikor az ember egy szórakozóhelyen nagyon lazára veszi a figurát és a pulton könyököl, stírölve a másik nem jobb külsejű képviselőit... Na de azok felnőttek, kialakult egyensúlyérzékkel, ő pedig csak egy pici lányka, aki nagyon nem akarja tudomásul venni, mekkorákat lehet így esni!!! Neki még nagyban kapaszkodnia kellene, hiszen alig múlt 8 hónapos! Ha így folytatja, nem is tudom, miket fog még nagyon idő előtt produkálni. Pedig én nem szeretném, ha bármit is elsietne! Ahogy Magdikám mondaná: "meg kell várni a vásárt a napjára" ! :)

Ha már így belejött a nagylánykodásba, abba sem akarta hagyni! Észre sem vettem mikor hozta ide a kincsesládája tetejét a heverőhöz, egyszer csak azt vettem észre, hogy FELMÁSZOTT ide mellém! Ráállt a tetőre és már fent is volt! Mit csináljak ilyenkor? Persze, letettem a szőnyegre, de a kis ravasz, ha egyszer rájön valamire, azt nem felejti el! Mostantól erre is figyelni kell, mert egyszer arra jövök majd be, hogy a kislányom az ágy tetején táncikál! :)

Megzabálom ezt a kis manót, itt hisztizik előttem, akkora műbalhékat tud csapni, hogy zeng a ház! Könnyek nincsenek - hiszen oka sincsen sírni - csak akaratos és azt hiszi, hogy így megkapja, amit akar. Ha rászólok, hogy "NEM", akkor pedig oldalra hajtja a fejét és kedvesen elmosolyodikés énekel! Micsoda színésznő már 8 hónaposan!!! :)

Jázmin már korábban is evett banánt, de ma reggel az Erika mama olyan fincsi, érettet hozott, amit nem a szokásos módon tálaltam a kisasszonynak! Hiszen már van fogunk ( akkor még csak 3-ról tudtam ) , amit ugyebár rágásra használ az emberkék zöme, nosza, akkor kicsilány is szokja meg, hogy egyre darabosabb ételeket kell legyűrnie pici pocójába. Szépen lassan harapta a kicsit összenyomkodott banánt, bár először nézett rám nagy szemekkel, mintha azt akarta volna kérdezni tőlem, hogy: mi van, egyre lustább vagy, anya! mi lesz a turmixolással? De aztán, hogy csak nem vettem el előle, odahajolt és elkezdte rágcsálni! Tündéri volt! Persze rákapott, hogy milyen jó móka a harapás és nagyobb darabok is lecsúsztak volna, de nagyon figyeltem és nem engedtem, hogy a hirtelen jött lendület bajba sodorja! :) Utána egy kis víz és már mehetett is teli pocakkal a délutáni szundira. :)

Hát kérem, már 4 fogacskája van Jázminnak! De nem a sorban következő érkezett meg, hanem egy kis "betolakodó". Alul kint vagy ugye a két első, aztán a jobb felső 1-es. Most kellett volna jönnie a bal felső 1-nek, de helyette a jobb felső 2-es fehérlik. Azt sem mondhatom, hogy most bújt ki, mert már elég nagy rész látszik belőle, csak mi az elsőt várva nem rángattuk csöpp leánykánk száját, így nem vettük észre, hogy oldalról előzött ez a fogacska. Így most kicsit érdekes a kislányunk mosolya, de így is gyönyörű és egyedi! :)  Ha Apa hazajön és megmutatom neki, le fog esni az álla, de főként azon, hogy milyen vakok vagyunk! :))

Tegnap reggel mesében éreztük magunkat a Kiccsajjal, mert amikor felébredtünk, rózsákkal volt teleszórva a ház!!! :))) Apa nekem akart kedveskedni, mert tegnap volt a szülinapom, így hajnalban - munkába menet előtt -, kiment friss rózsáért. :) Jázmin nagy "óóóó"-kal jelezte, hogy tetszenek neki a virágok, együtt megkerestük az összeset. Mosolyogva indult a napunk, majd átváltott futkározásba - nekem -, amit a kislány nem igazán érzett, mert rá az Erika mama vigyázott, amíg én mindent elintéztem a városban. Vagyis majdnem mindent, maradt mára is egy kicsi, de ma viszem magammal a leányzót is. :) Most alszik éppen, aztán eszik és már mehetünk is! Nagyon szeret utazni, igazi "menő-manó", a világból ki tudnánk vele menni egy nyikk nélkül!

Azt vettem még észre rajta, hogy komolyan hiányolja a tesót! Bence 2 napja elutazott (  kisfiam már bejárta fél Európát ) és Jázmint azóta többször is rajta kaptam, hogy csak ül a nappali közepén és mereven nézi a Bence szobájához vezető ajtót! Nem gondoltam volna, hogy így megérzi a testvére hiányát! Biztosan jól fog esni neki, ha majd elmondom, mennyire kereste őt a kislány! :) Mindannyiunknak nagyon hiányzik, nagyon várjuk haza! :)

Már felismerünk szavakat! Azt már korábban is írtam, hogy amikor a Bence nevét meghallja, akkor keresni kezdi a szemével a tesót és hangos "óóóó"-val jelzi, ha megtalálta vagy ha nem. A többi, figyelmére méltó szavak pedig a következők: hápi, pacs-pacs, hinta, pocak, pancsi. Innen még kiemelném a "pocakot", mert az valami tündéri!!! Ül a kislány a szőnyegen, játszik valamivel, de ha megkérdezik, hogy: - "Jázmin! Hol a pocak?" - mindkét tenyerét ráteszi a pocijára, még ki is tolva azt! :) Meg kell zabálni! Ha Apa kérdezi, neki elég csak annyit mondania, hogy Jááázmin! A csajszi már fogja is meg a pocakját! :))))

Egyik este megnevettettem Apát, fürdetés közben. Jázmin állt a kádban, két kézzel kapaszkodott a kis drága és rágta a fürdőkádat. Ez egy szokványos esti program, de most már nagyon fáradt volt, nem állt túl stabilan, így rászóltam, hogy "ülj le, Kicsim, mert elesel és kitörik a vadiúj fogad"... Ezen Apa kint nagyon jót nevetett, én meg leírom ide, hogy majd, ha nagyobb lesz és olvassa, ő maga is jót derüljön, miket beszélt az anyja... :)

Augusztus 5-én vittem kicsilányt védőnőhöz, a havi egyszeri mérésre. Eszerint Jázmin 8 hónaposan 8650 gramm és 73 cm! Kint van 3 fogacskája, mászik, ül, feláll, erős és fejlett baba. Sokat jelent, hogy még mindig napi 2x szopizik, de eszik még főzeléket és különböző HA tejpépeket is. Az újdonság most az actimel lesz, egy kis gyümölccsel, már nagyon várom, mit fog hozzá szólni. Ha az beválik, akkor jöhet a natúr túró, szintén gyümivel és/vagy egy kis hússal. :) Apa szeme fénye nagylány már, ilyeneket is ehet! :)

Bolygó Hollandisat játszunk, Jázmin össze-vissza kering a házban. Kinyitottam minden ajtót, a csajszi meg bejárja a szobákat, a konyhát, a fürdőt, az előszobát, megles mindent. :) Közben énekel, mesél vagy fújja a nyálbuborákokat ( amire Apa tanította meg!!! ). Az előbb a saját szobájából csattogott elő, megnézte mit csinálok a konyhában, aztán - mint aki jól végezte a dolgát - vissza is ment... :) Pár perce átvertem szegénykémet, amikor kintről zajt hallottam és hangosan kimondtam, hogy biztosan a Bence jött meg. A tesó neve hallatán kislányom úgy mászott ki az előszobába, mint a csík és a szemeit le sem vette a bejárati ajtóról, amin sajnos senki nem jött be, mert nem a Bence érkezett, csak valaki kint becsukott egy ajtót. Jázmin ennek ellenére ott ült az előszobában és várt, várt... aztán felvettem és bevittem a szobájába, ahol a kedvenc dinnye formájú labdájával eltereltem a figyelmét erről a csúnya - de nem szándékos!!! - átverésről.

Egyébként nemsokára várhatjuk a kék-zöld foltok korszakát, mert kicsi lányomnak olyan ambíciói vannak, hogy ő már támaszték nélkül akar állni...Mekkora esések lesznek itt!!! Erős, masszív baba, nagy ereje van, így nem is lehet elvárni tőle, hogy csendben ücsörögjön a földön és nyugodtan játszon, nem is akarnánk! Mi így szoktuk meg, hogy ő egy duracell-nyuszi, annyi energiával, mint amennyi hármunknak összesen van, de ez így jó!! :) Csak azt nem akarom, hogy megerőltesse magát, bár amit a saját erejéből képes megtenni, azt hagyni kell. Ha már elfárad, úgyis leül vagy pihen egy picit. De csak egy picit... aztán újra megy, mászik, csak úgy csattognak a kis tenyerei! Mi hárman pedig megyünk utána, engedelmes kis rabszolgái vagyunk, létünknek csupán egy oka van, hogy szolgáljuk őt! :))))))))

Kis Huncutomnak új jele van arra, ha tetszik neki valami: vigyorogva felhúzza az orrát és fújtat, mint egy cica! közben kivillan mind a 3 foga / a 4. elmaradt valahol... / és még ugrál is közben, hajtva magát a karjaival! Majd' elrepül! Nagyon édes, imádom...csak amikor ezt az ebéd közepén teszi...akkor bizony beteríti kajával az egész környezetét, beleértve engem is. És akkor már nem csak az étel tetszik neki, hanem valószínűleg az is, ahogyan kinézek és ahogyan NÉZEK. Jót kacag rajtam, elég vicces lehetek és újra fújtat, mert az jó móka! Remélem, egyszer le tudom kapni a kamerával, amikor ezt csinálja, mert zabálnivaló!!!

Jázmin megtanult köszönni!!! :) Ma délután a Bettus integetett neki, amikor ment el, kislányom pedig utánozva a húgom mozdulatait, felemelte a kezét és a csuklóját is mozgatva, intette, hogy "pá-pá"! :) Még egy tündéri mosolyt is mellékelt hozzá, hadd legyen a Bettusnak szép napja. Nem sokkal később anyu is indult, Jázmin pedig jó kislányhoz méltóan tőle is elköszönt, lelkesen integetve, látszott rajta, hogy tetszik neki az új móka! :) Persze a mozdulatai még nem voltak tökéletesek, inkább a suta és a bátortalan jelző illik rájuk, de már tudatosan tette, amit tett, nem véletlenül emelte fel a kezét. Olyan büszke voltam, milyen ügyi nagylányunk van, rögtön fel is hívtam Apát, hogy elújságoljam neki, mi történt. :) Este már Ő is megtapasztalta, hogy nem véletlenről van szó, amikor ment lefeküdni, köszönt a Jázminnak, a csajszi pedig visszaintegetett neki! Szégyenlősködve, vállára hajtott fejjel emelte fel a kis kezét, jó éjszakát kívánva Apának! :) Mostantól minden nap gyakoroljuk a köszönést, de ha esetleg épp nem lesz kedve hozzá, az sem baj. Nem sietünk sehová, csupán örülünk annak, ami van. :)

Sajnos az utóbbi időben Jázmin éjszakai álmát többször is megzavarja valami. Nem is mindig ébred fel, de nekem elég, ha csak megnyekken, máris kipattannak a szemeim. Régen, fölöttem le lehetett bontani a házat, ha én aludtam, akkor az ágyúszó nem tudott volna felébreszteni. Mióta a Kiscsaj megszületett, csupán felületetesen alszom, ami meg is látszik rajtam néha, de melyik anyuka nem ilyen? Szóval, ha meghallom, hogy a kislányom nyekereg, kiugrok az ágyból / Apa szerint olyan vagyok ilyenkor, mint a puskagyolyó... :) /, s repülök át a szomszéd szobába. Jázmin általában az igazak álmát alussza és csupán az volt a baja, hogy fordult egyet vagy útját állja a kiságy. Ugyanis több kört tesz meg egy éjszaka alatt az ágyában, messze maga mögött hagyva a takaróját. Néha azon nevetek - félig nyitott szemekkel -, hogy olyan, mintha utálnák egymást, mindig az ellenkező sarokban találom meg őket. Pont, mint a boxolók: ..."ééés a piros sarokban Jázmin - a kék sarokban pedig Takaró..."  :))   Szóval ez megy nálunk éjszakánként, talán nem is kellene átmennem hozzá, de úgysem bírnék úgy visszaaludni, hogy azon gondolkodom, hogy talán azért nyüsszögött, mert mászna tovább álmában, de a rács megfogja vagy fázik, mert már ki tudja mikor elhagyta a takaróját, esetleg Apa az esti vadászatkor nem vett észre egy szúnyogot és az megcsípte. Akkor vagyok nyugodt - és biztos vagyok abban, hogy minden anyuka így gondolkodik -, ha átszaladtam, megnéztem és minden okés. Mert egyébként nincs semmi baj az alvással, két hetes kora óta este leteszem, reggel felébred, tüneményes gyerek, nem lehet okom panaszra. Én nem tudom milyen, éjszakákat átvirrasztani a síró gyerekkel, remélem, sosem fogom megtudni. Köszönöm Kincsem! :)

Jázmin egy kis dumagép! Be nem áll a szája, egész nap gagyog, énekel, nem zavarja semmi csak talán néha a nyelve van útban! :) Meg kell zabálni, ahogyan elszórakoztatja magát, általában valamelyik játékához énekelve. Legtöbbször akkor áll neki, ha fáradt, kezébe fog egy babát vagy a patkit ( nálunk nem a hagyományos plüssök találhatóak meg ) és mesél neki, a hangját fel és le emelve csak mondja, mondja a magáét. Ilyenkor nem szoktam megzavarni, leülök a közelébe és hallgatom azt az édes kis hangját. Ha szüksége van rám, akkor jelzi, sok módszere van. Ha mellette vagyok, akkor egész egyszerűen belemászik az ölembe és felnéz rám azokkal a hatalmas sötétszürke szemeivel. Ha a ház más részeiben csinálok éppen valamit, akkor megkeres, csak úgy csattognak a tenyerei a járólapon. Ritka, hogy sírással érje el azt, hogy én menjek hozzá, de előfordul. Általában akkor, ha már nagyon álmos vagy fáj valamije, mert mondjuk magára borította a kincses ládikót vagy bemászott az ágya alá és nem igazán sikerült kijönnie. Sokszor játszik el egyedül a szobájában vagy a nappaliban, de együtt is jókat szoktunk labdázni, babázni ( ami a szegény baba orrának a rágását jelenti ), birkózni. Jázmin nagyon nyugodt kislány, de azért neki is vannak rossz pillanatai, amit orvosolni kell jó nagy adag kacagással, mókával, énekkel! :))

Ma én is tapasztaltam, hogy valóban igaz az a mondás, miszerint a 7-8 hónapos babák a szájukkal fedezik fel a világot / és a bacikat /. Jázmin délután beszabadult a fürdőszobába és módszeresen elkezdte rágni az ott található berendezést: a fonott ruháskosarat, az üveg mosdó alatti króm tartóoszlopot, a sarokkád csempéit és a fürdőszobaszekrényt is! Rám sem hederített, mindent meg akart kóstolni és addig ki sem jött onnan, míg ott nem hagyta a tenyér - és nyelvlenyomatát mindenen. :) Megjelölte, az is ott az Ő területe, mi csak albérlők vagyunk, örüljünk, hogy használhatjuk... :))) Nem is tudom, hogyan lehet az, hogy oda még csak akkor jutott be, ha este vittük fürödni...nem volt rá kíváncsi. Pedig az egész házat bekóborolta már, csak a fürdőt hagyta még ki. Nos, ez is kipipálva! :))

Nem messze tőlünk van egy klassz szabadidőpark, ami anno régi bányató volt, még a nagypapámmal és az apuval jártunk oda horgászni. Mostanra csodaszép parkosítással és több, különböző medencével ellátott terület, ahová tegnapelőtt vittem ki először a kislányt. Összesen két órára ugrottunk ki este, még csak barátkozni a hellyel, amolyan főpróba volt a csütörtöki napra, amikor is már reggel kimentünk és egészen estig maradtunk így hármasban a gyerekekkel. Sajnos Apa dolgozott, így ő csak este tudott hozzánk csatlakozni. Bár, ha eljött volna velünk, én ismét csak messziről láthattam volna a lányomat, mert ki nem lehet imádkozni Apa kezéből, ami imádnivaló dolog!!!! Balcsin is szinte csak akkor kerültem az egy méteres közelébe, ha etetni vagy pelenkázni kellett... :) Apa egyenlő a játékkal, pancsolással, kacagással, mókával! :)

Először paráztam, hogy minden rendben lesz -e, így, hogy egyedül vagyok a két gyerkőccel, de a Bence hatalmas segítség volt! :) Ha etetni kellett, ha altatni, két medence között mindig visszaugrott segíteni, sokat játszott a kicsivel a vízben is, tündériek voltak, amikor bent mókáztak a medencében. Persze közben sokat ment úszni, ugrálni, amikor pedig a Jázmin elaludt, vigyázott rá, amíg én is merültem egyet. Mint mindenhol, itt is hamar a figyelem középpontjába került a csajszi, amint bementünk a medencébe, hamar odasereglettek a picik és a nagyobbak is. Először azt hittem véletlen, de aztán már a medence szélén vártak ránk, mikor megyünk újra a vízbe, nagyon aranyosak voltak! Jázmin borzasztóan élvezte a napot, pont úgy viselkedett, mint a Balatonon, evett, ivott, játszott, ha elálmosodott - aludt / egyik ilyen szundi 2 órás volt!!! /, nem zavarta semmi. Mivel ilyen jól sikerült ez a nap, azt hiszem, mostantól nyugodtan el merek indulni velük bárhová hármasban is, bár akkor tökéletes minden, ha Apa is velünk tud jönni. :)

Új dolog Jázmin viselkedésében, hogy szégyenlősködik, ha egy bizonyos hanggal szólnak hozzá vagy, ha olyannal találkozik, akivel azelőtt még nem. Édesen féloldalra fordítja a fejét és szendén mosolyog vagy, ha éppen fogom, akkor még hozzám is bújik! :) Pedig egyébként nagyon barátkozó, nyílt kislány, de ez életkori sajátosság, mint a kéredzkedés. Azt is mostanában kezdte és nem csinálja mindenkinél. Ha én hívom, Apa vagy a Bence, akkor kinyújtja értünk a kis kezeit, át akar jönni, de ez természetes, hiszen, mi vagyunk vele a legtöbbet. Apa vette észre - amikor fürdés közben rágta a kiscsaj a kedvenc kacsáját -, hogy ha kér ő is, akkor a Jázmin nyújtja felé az éppen rágcsált játékot. Tegnap én is kipróbáltam és én is kaptam, nyújtotta nekem is, hogy vele falatozzam. :) Nem lesz egy irigy baba! :))

Apa a múltkor el akart neki magyarázni valamit, hogy azt nem szabad csinálni, de mókázás lett belőle, ami nem is csoda! Apa és a szigor... :)

Bence két napja nyaral a keresztanyáméknál, Jázmin azonban hiányolja!!! Úgy vettem észre, hogy - noha eddig is figyelt a hangokra -, de a napokban szó szerint fülel! Ha nyílik az ajtó, már kapja is fel a fejét és lesi, hogy ki jön. De aztán minden egyes alkalommal, fordul is vissza a játékához, szinte csalódottan, mert nem a Bence érkezett. Biztos vagyok benne, hogy lesz fülig érő mosoly, nagy kurjongatás, ugrálás és csapkodás, ha végre a tesót látja majd belépni az ajtón! :))

Jázmin második napja a sarokkádban fürdik - egyedül, ez is egy újdonság. Mostanában alig tudjuk követni őket... Már egy kicsit nyögve-nyelősen használtuk a kiskádat és különben is, nagyon ügyesen ül, úgyhogy átálltunk a nagyra. A kicsiben hatalmas viharokat tudott kavarni, úszott az egész fürdőszoba, nekünk nem is volt érdemes előtte lezuhanyozni, mert a kicsilány jócskán eláztatott minket. Egyenlőre a nagy kádban nem pörög, nyugi van, csak csapkod, ha valamelyik játékát nem éri el, de a víz zöme azért a kádban marad. C. Zsoltiék nemrégiben hoztak neki egy felhúzható kacsát / ami a kedvenc állatkánk / és egy vízben is forgatható kiskönyvet, most ezekkel kiegészítve egy halomnyi színes játék között ül a kiscsaj és nagyon élvezi a vizet! A kiskád pedig tökéletes arra, ha nagy a meleg és a teraszon hűsölünk. :)

Drága, kicsi lányunknak a jelek szerint, tegnap este nem volt elég a vacsi. Miután szopizott és még pótlást is kapott, itt ült kint velünk a nappaliban, még nem volt álmos. Apa nagyon kedvesen megpucolt nekem néhány őszibarackot, mert tudja, hogy nem bírok hozzáérni / épp ezért én csak nektarint veszek /. Szóval falatoztam a tv előtt és ránéztem a csajszira, mit csinál. Engem nézett, pontosabban a barackot a kezemben és tátva volt a szája. Meg kellett zabálni!!! Természetesen adtam neki, de nem turmixként, hanem úgy, ahogyan volt, hadd használja csak a fogait. :) Édes volt, ahogyan harapta a falatokat, végigszántva a gyümölcs húsát a három, pici fogacskával. Nagyokat cuppogott és egyáltalán nem zavarta, hogy darabosat eszik! Érdekes, mert, ha a bébiételben talál darabokat, azt nem szereti. No, mindegy, a lényeg, hogy elcsócsálta a fél barackomat, majd fejét elfordítva jelezte, amikor már nem kért többet, kegyesen meghagyva nekem a maradékot... :) Így, hogy már tudtuk, mennyire bejön neki egyben a barack, Apa gyorsan pucolt még párat mára is, hogy Jázmin újra tudja úgy enni a gyümölcsöt, mint a nagyok! :)

Nagyok vagyunk már, egyre-másra cseréljük le a bébiholmikat gyerek cuccokra. A hinta, a kád, a babakocsi, most pedig az etetőszék lépett be Jázmin életébe. Nagyon ügyesen ül, olyan egyenes háttal, mintha egy fal lenne mögötte és szeret is ülni, így tegnap történt meg először, hogy az etetőszékében kapta az ebédet és az uzsonnát. Az első pillanatokban furcsállotta a helyzetet, de aztán széles mosollyal jutalmazta az ötletet, szerintem már ő is unta a bébihordót. Arról nem is beszélve, hogy összemaszatoltunk minden létező anyagot, ami körülötte volt, akár a babakocsiban, akár a sportkocsiban, akár a hordozóban evett. Ez az ügyes kis szék lemosható, a nagy, levehető tálcáján pedig hatalmas dob-koncerteket rendez a saját pici fakanalával! / mert már az is van neki!!! :) / Nemsokára ott ülhet közöttünk az ebédlőasztalnál és teljes jogú családtagként velünk étkezhet! :))) Már nagyon várjuk!

Apa meglepetést szervezett a Bencének múlt péntekre, egy Balatonon töltött napot! :) Persze nagyon jól esett a gyerkőcnek és borzasztóan élvezte, hiszen Ő egy igazi vízicsibe! :) Én csak a kislány miatt izgultam, hogyan fogja bírni a sok hangos embert, a nagy vizet és, hogy nem a megszokott környezetében van. De Jázmin ismét bebizonyította, hogy nyugodtan el lehet vele indulni bárhová, nagyon mobil baba. Az úton szundított egyet és így kipihenten és mosolygósan érkezett életében először a Balcsira,

ahol a parton, a kis sportkocsijában ülve töltött legalább fél órát, csak nézve az embereket és énekelve. Egész nap egy kis angyal volt, evett, ivott, pucéron, egy szál kendővel a kobakján játszott a pokrócokon, nagyokat pancsolt a magyar tengerben / néha belekortyolva /, amikor pedig elálmosodott, egy szó nékül elaludt a nagy babakocsiban. :) Attól tartottam, hogy majd esetleg unatkozni fog, de erről szó sem volt, mindig elfoglalta magát és minket valamivel. Nagyon jól éreztük magunkat egész nap és a 450 db kép, amit készítettünk :), megörökített sok szép pillanatot. Újdonságokat is hozott a péntek, először evett friss paradicsomot és megcsócsálta az almámat. Harapott volna a szendvicsemből is, de azt már nem engedtem neki, így is gyakorlatilag azt csinál, amit akar... :)  Délelőtt Apa elkószált a Bencével és amikor visszajöttek, egy beleülős, gyerek úszógumit hoztak a Jázminnak, ami nagy siker lett, csak arra kellett vigyázni, hogy a csajszi ki ne harapja.

A fiúk kosárlabdáztak, vízi csatáztak, cingókat stíröltek.. :)) Mi pedig nagyokat birkóztunk, fagyiztunk, Jázmin pedig megkapta élete első tölcsérét, amit jóízűen elmajszolgatott.

Már az is fincsi volt, hogy együtt töltöttünk egy nappal többet Apával, erre még rájött a helyszín is...Egy gyönyörű élményt kaptunk, köszönjük Édesem!!! :)

Szintén új játéka a Jázminnak, hogy Apa fején dobol! :) Nem én szoktattam rá!!! Apa volt az, aki - amikor először a nyakába vette a lányát - azt mondta neki, hogy "pacs-pacs" és a kislány csinálta is! Azóta már mondani sem kell, ha Apa felveszi a nyakába, Jázmin azonnal elkezd "pacs-pacsozni", csak úgy csattognak a kis tenyerei Apa fején. Nagyon élvezi, bár érdekes módon, ha az én nyakamban van, ott nem dobol...lehet, hogy nekem is le kellene nyíratnom majdnem kopaszra a fejemet és akkor nálam is csapkodna a kis Csöpp. :) Azt hiszem, inkább ezt kihagyom...maradjon ez meg Apa privilégiumának. :)

Minden nap történik valami új a kis Kincsünkkel! Tegnap este Apa felszerelte az ajtajára a hintát, ami nagyon megtetszett a kislányunknak, alig akart kijönni belőle! Élvezte, ahogyan először óvatosan, majd mind bátrabban lengetjük, végig fülig ért a szája. Amikor Apa bohóckodott neki közben, még hangosan kacagott is! Természetesen több tucatnyi fotó és videók örökítik meg az első hintázást - mint minden mást is... :) Azóta persze már ma is kellett hintázni, de ez legyen a legnagyobb baj. Szerintem lesz a szobája ajtajában rendszeresítve egy szék vagy egy kis sámli, mert nagyon rákapott a kisasszony az új játékra! :) 

Ma a felfújható medencében töltötte a délelőtt nagy részét, az egyik húgommal és a másik gyerekeivel. Derékig ült a vízben, árnyék alatt és nagyon meg akart enni egy műanyag tölcsért, amivel a vizet juttatták a medence elefántjának az ormányába! Egy kis időre még én is csatlakoztam hozzájuk, olyan jól esett ebben a buta melegben a hűs víz. Azt hiszem, sokszor fogunk még így sziesztázni. :) Mondanom sem kell, hogy több árnyalattal barnább a bőre, mint a Bettusnak, a Ricsinek és az Annának, hála annak, hogy a nap nagyobb részét kint a levegőn tölti és nem bent a házban. Nagyon örülök, hogy ilyen remek géneket örökölt - no nem tőlem, én hypo-reklám vagyok, hanem az anyósomtól és a páromtól -, hogy egyáltlán nem ég le, hanem barnul a bőre. Persze emellett is nagyon kell figyelni arra, hogy a tűző napon ne legyen, de ez evidens. :)