Elérkezett a nagy nap - 2009. 04. 04 -, amikor is először mentünk babaúszásra. Győrben tartják, ami egy kis kellemetlenség, mert odáig kell menni, ha szeretnénk úszni vinni a csöppöt. Ki lehet bírni, sőt, jól is jött, hogy a kocsiban aludt a Drága egy jót. Megérkeztünk, Jázmin megebédelt, majd bementünk az iskolába - ott van a medence -, amit Apa előre felderített. Miután kiválasztottuk a retró úszónacit - zöld alapon kis, fehér margarétákkal -, mentünk átöltözni.
Maga a foglalkozás egy kis tornával kezdődik, meggyúrjuk a babákat, aztán jöhet a zuhany és irány a medence. Bence a partról készítette a képeket. Kislányunk nem igazán díjazta a tervünket és szinte végig sírt. Nem az a kétségbeesett sírás volt, hanem inkább kesergés és nem is a víz miatt, inkább a nagy zaj, a visszhangzó terem és egy szintén első alkalmas baba sikítozása okozta ijedtség.
Miután az oktató elmondta mit és hogyan és merre, Apa elkezdte úsztatni csöpp, kicsi lányát. :) Szlalomoztak a vízben, Jázmin pedig kezdett megnyugodni, hiszen ez ismerős közeg volt számára és alapból nagyon szereti a vizet. Sajnos a közelünkben gyakorlatozó másik újonc baba, nagyon sokat sikítozott, ( nem sírt! ) amitől Jázmin folyton megijedt és akkor ő is rázendített.
A félóra nagy része már eltelt, amikorra elkezdte élvezni is a pancsolást és a végére már mosolyt is tudtunk az arcára csalni egy-egy csobbanással. :) Nagyon hamar letelt az időnk, ki kellett jönni a medencéből, jött a következő csoport. Szerintem az első alkalom ellenére egészen jól viselte a Kiccsaj, a következőnél már tutira végig vigyorogni fog. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a kedvenc elfoglaltsága lesz és várni fogja a szombatokat! Olyan vízicsibe lesz, mint a bátyja! :)
