Jázmin most mindent egyedül akar csinálni, lett légyen az bármilyen apró vagy esetleg komoly feladat! :) Reggel nem engedi, hogy segítsek kimászni az ágyából - pedig jó magas -, a sámliját is maga készíti elő a konyhában, hogy azon ülve megigya a kakaóját. Ha már elég, egyedül emeli fel a pultra, "nem kéjem, köszönöm" szöveggel. Egyedül választja ki, mibe öltöztessem - azért van annyi eszem, hogy csak olyanokat készítek ki, amik okésak - és a cipőjét is egyedül veszi fel. Ha nem stimmel az összhatás, jön a "szejintem ez nem lesz jó"! Az ő feladata a bejárati ajtót kinyitni és közben a slusszkulcs is nála van. Buci babát hozhatom én is, bár néha még azt is ő akarja cipelni. :) Egymaga fésülködik, de azért nagy kegyesen megengedi, hogy összefogjam a haját. :) A bölcsinél az ő dolga becsukni a kocsiajtókat - még jó, hogy apa nem hallja ilyenkor :) - és a csoportszobáig az összes ajtót, kaput ő kezeli. A benti átöltözésnél enged kibontakozni, de valószínűleg csak azért, hogy hamarabb a csoportban lehessen. :) Előtte még ott a kézmosás, törölközés, ebbe nem szólhatok bele, de nem is kell, elintézi és már szalad is a többiekhez. Három puszival búcsúzik, kettő az arcomra, egy a nózimra és már ott sincs! :)) Napközben is csak akkor kér segítséget, ha nagyon muszáj, játékban, evéskor, alváskor, délután pedig megyek érte. Akkor is enyém az öltöztetés, de onnantól fogva újra a Jázmin irányít. Az utcán mindig örömmel rugdossa a leveleket a bölcsi kerítése mellett, ezt a Zsuzska mutatta neki... :) Kiérve az úthoz pedig el nem maradhat a kérdése: "hol a Jázmin autója?" :)) Örülök, hogy ilyen kis önálló akar lenni, de azért én mindig ott vagyok a háttérben, ha esetleg nem úgy sülnek el a dolog, mint ahogyan várta. Nagyon élvezi, hogy a legtöbb dolgot már egyedül is meg tudja oldani, hatalmas sikerélményei vannak! Mi pedig támogatjuk, természetesen! :)