Horváth Jázmin

Tegnap leugrott egy kicsit a Kriszta babázni, dumcsizni.. Jázmin éppen a szobai hintájában ült és szégyenlősen fogadta, lehajtotta a fejét, alulról pislogott rá. Aztán feloldódott, talán eszébe jutott az is, hogy már találkoztak, onnantól vidáman játszottak, Jázmin még a pocakját is megmutatta a Krisztának. Sőt, engedte, hogy ne én adjam neki az ebédet, szépen az utolsó falatig megette a főzeléket, amit a barátnőmtől kapott. Utána itt játszott a szobájában, mi csak asszisztáltunk hozzá a jelenlétünkkel, nem sokat foglalkozott velünk. Néha nekünk gurította a labdáját, de egyébként csak konstatálta, hogy mellette vagyunk és ennyi. Délután - a Kriszta nem sokkal ebéd után elment -, kimentünk az utcára megsétáltatni a babakocsit :) és az egyik ház előtt meglátott két tyúkot. Majdnem kirepült a kocsiból, hangos "óóóó"-kal jelezte, hogy nagyon tetszenek neki azok a szárnyasok és onnan egy tapodtat nem mozdulhatunk. Maradtunk is, nézegette őket, beszélt hozzájuk, amikor pedig már lankadt a figyelme és indulhattunk tovább, integetett nekik, pá-pá pipik. Édes volt, mert amikor mondtam, hogy ott vannak a pipik, szégyenlősen a vállára hajtotta a fejét és mosolygott. De most is, ha mondom neki, hogy: pipipipi, ugyanezt csinálja. Nem tudom, miért.. :)