Horváth Jázmin

A hátsó terasz tökéletes helyszín arra, hogy kikapcsolódjunk, akár pancsoljunk egy nagyot. Ma is itt állítottam fel Jázminnak a medencét - mint minden forró napon -, amit nagy örömmel fogadott és jót játszott benne a brekivel, a két hápival, és a kisvödörrel / a többi játék csupán színes dísznek van /. Én mellette ültem, arra figyelve, nehogy a nagy pacsálásban a medence mellett kössön ki, amikor azt láttam, hogy szépen guggol, kapaszkodás nélkül...aztán lassan felállt! Nemcsak azért csodálkoztam rá erre a mozdulatra, mert még új dolog, hogy egyedül áll, hanem, mert a medence alja elég csúszós, nem egy stabil felület és nem gondoltam volna, hogy itt is megpróbálja. De mégis ott állt, kicsit behajlított térdekkel, a két karja oldalra emelve és a kutyát nézte!! Mintha mindennapos dolog lenne, hogy egyedül, támaszték nélkül ácsorog, ő a kutyával foglalkozott. Megkockáztatom, azért állt fel, mert ülve nem látta jól az ebet... :) Ma egyébként nagyon ügyes volt, amikor játszottunk, odalépegetett hozzám! Ezt nem tervezte meg sem ő, sem én, csak messze volt tőlem, amikor a hóna alatt fogva tartottam, ő pedig közelebb akart lenni vagy nem is tudom, miért, de a lényeg, hogy elindult felém. Én tartottam, ő lépegetett, a jobb lábát sokkal jobban odacsapva a szőnyeghez, mint a balt. Mik vannak? A kis vasgyúró! Szerintem nagyban közrejátszik az ügyességében az, hogy elég nagy súllyal született és tartja is magát - nem lehet azt mondani rá, hogy vézna. Nem kövér baba, hanem az a jó, dögönyözni való, igazi "babás"! :) Ennek köszönhető, hogy mászik, feláll és mától már jár is! :)