Horváth Jázmin

Jázmin megtanult köszönni!!! :) Ma délután a Bettus integetett neki, amikor ment el, kislányom pedig utánozva a húgom mozdulatait, felemelte a kezét és a csuklóját is mozgatva, intette, hogy "pá-pá"! :) Még egy tündéri mosolyt is mellékelt hozzá, hadd legyen a Bettusnak szép napja. Nem sokkal később anyu is indult, Jázmin pedig jó kislányhoz méltóan tőle is elköszönt, lelkesen integetve, látszott rajta, hogy tetszik neki az új móka! :) Persze a mozdulatai még nem voltak tökéletesek, inkább a suta és a bátortalan jelző illik rájuk, de már tudatosan tette, amit tett, nem véletlenül emelte fel a kezét. Olyan büszke voltam, milyen ügyi nagylányunk van, rögtön fel is hívtam Apát, hogy elújságoljam neki, mi történt. :) Este már Ő is megtapasztalta, hogy nem véletlenről van szó, amikor ment lefeküdni, köszönt a Jázminnak, a csajszi pedig visszaintegetett neki! Szégyenlősködve, vállára hajtott fejjel emelte fel a kis kezét, jó éjszakát kívánva Apának! :) Mostantól minden nap gyakoroljuk a köszönést, de ha esetleg épp nem lesz kedve hozzá, az sem baj. Nem sietünk sehová, csupán örülünk annak, ami van. :)