Horváth Jázmin

Nem akarom elkiabálni, de az utóbbi napokban megváltozott a kislány altatási rendje! Hogy az elején kezdjem, születésétől kezdve a saját szobájában alszik, külön tőlünk. Először a karomban altattam, kókuszpólyában, énekelve. Aztán a kiságyban, döcölve a popsiját, simogatva a hátát, még mindig énekelve. :) Ezután jöttek a mesék, döcölés nélkül és a legújabb változat szerint se mese, se én, ugyanis...EGYEDÜL ALSZIK EL! :))) Csak úgy jött egy ötlet, hogy amikor szundiznia kellett délután, betettem az ágyába, betakartam és kimentem, de az ajtót félig nyitva hagytam. Jöttem-mentem a házban, nem suttogtam, csináltam a szokásos dolgokat, szóval nem volt néma csend. Amikor elmentem a szobája előtt és hallottam, hogy odabent duruzsol, beszóltam, hogy: szundi, itt vagyok! Csak, hogy tudja, nem hagytam magára a sötét szobában, a közelében vagyok és nyugodtan elaludhat. Kihallatszott, hogy mesél a babájának - benne volt a cipesz is -, de fekve maradt. Nem kellett sok idő és már semmi neszt nem hallottam bentről, akkor bementem és betakartam az alvó kislányomat, aki életében először egyedül aludt el! Nagyon büszke voltam rá, este pedig újra megpróbáltam és bejött! Azóta délutánonként és este is így alszik el, persze úgy, hogy éreztetem vele, hogy itt vagyok közel hozzá. :) Remélem, megtetszik neki ez az új rend és szokás válik belőle! :) Ami miatt aggódtam, az a mese hiánya, de aztán megbeszéltük Apával, hogy napközben is olvashatunk neki meséket vagy elalvás előtt, egy-egy mese után hagyjuk magára, hogy aludjon el egyedül. Majd kialakul! :)