Horváth Jázmin

Új időszámítás kezdődött ma, az első igazi bölcsis látogatásunkkal. Mivel a beszoktatás alapja a fokozatosság, reggel 9-10-ig voltunk hivatalosak a csoportba...vagyis három kisfiú mellé...ők mind a csoport! :)) Vittük a felszerelés felét ( a másik felét holnap ) és egy hatalmas adag lelkesedést, ami a korábbi játszóházas látogatásoknak köszönhető. Jázmin cseppet sem volt félénk, alig tudtam levenni róla a sportcipőjét, már ment is a többiek közé! :)) Az volt a terv, hogy játszik bent egy órát, aztán indulás haza...nos, ezt simán keresztülhúzta, ugyanis esze ágában nem volt otthagyni azt a csomó új, érdekes játékot! A srácok kimentek az udvarra, de Jázmin továbbra is bent akart autózni(!) a Szilvivel. Ő lett a kicsilány nevelője és az első pillanattól fogva jól megértik egymást. Ez neki is és nekem is nagyon fontos, hiszen nem mindegy, hogy kivel tölti a napjai nagy részét! :))) Én az ajtó melletti "anyuka-széken" ücsörögtem és onnan figyeltem a bölcsis nagylányomat, miközben hullámoztak bennem a pozitív és a negatív gondolatok. Persze nagyon figyeltem, hogy amikor a csajszi pár percenként rámnézett ( azért még az a tuti, ha anya itt van a közelben ), akkor széles mosolyt lásson az arcomon. De olyan nehéz volt néha... kiadom a kezemből ezt a drága kis csöppöt!?!?!? Most született, mintha egy hete hoztuk volna haza a kórházból, hiszen nem is olyan régen még szopizott, itt látom magam előtt az első lépéseit, ahogyan teljes bizalommal fogta a kezem, tudva, hogy megtartom, ha mikulások potyognak is az égből! Olyan kicsi még!!! Vagy nem? Mert közben pedig ránézek és nem egy babát, hanem egy vagány csajszit látok, hatalmas dumával és gyönyörű kis fejében már most penge ésszel! Egy 21 hónapos kiscsajt, aki kívülről fújja versek, mondókák, népdalok tucatjait!! Aki olyan szlenggel kommentálja végig minden napját, hogy Palik Laci csak jelenthet neki! Akivel nekem nap, mint nap meg kell vívnom  a harcomat, hogy én vagyok a főnök! Erős akarata és határozott elképzelései vannak, de azt is tudja, hogy az apjánál bármit elérhet egy huncut mosollyal! Bizony, hiába próbálom "lebabázni", Jázmin már nagylány, akinek több élmény, új közeg, más gyerekek kellenek! Hiszen én is - mint a legtöbb laikus szülő -, zsigerből nevelem a gyerekeimet, csupán az ösztönök vezetnek. De a bölcsödében a nevelőktől azt kapja, ami a korának és érettségének megfelelő, olyan játékokat játszanak vele, amik gondolkodásra sarkallják és fejlesztik. Ezért aztán a pozitív gondolatok győztek bennem és holnap újra mosolyogva viszem Jázmint a srácok közé! Ő már alig várja és nekem ez a legfontosabb!!! :)))