Horváth Jázmin

Ma újra elvittem a kislányomat garázdálkodni más gyerekek közé, hadd szokja a közösséget és azok is őt... :) A játszóházban a mondókázás is egyre jobban megy, bár nehéz rábeszélni, hogy kitartson az ölemben a foglalkozás végéig. A kis sajtkukacnak furcsa, hogy egy helyben kellene ülnie, amíg az anyuja más anyukákkal együtt énekel, mutogat, csapkod, hajlong...szóval röhejesen viselkedik! :) Jobb esetben a gyerkőcök is velünk csinálják a gyakorlatokat, de főleg az én lányom még nem mindig partner ebben, makacs egy csaj lesz...vagy nem tetszenek neki a versek! :) Később, a szabad játék már kedvére valóbb volt, de az abszolút kedvenc a csúszda! Számos percet töltött még egy üres(!) babakocsit tologatva, amiből minduntalan kipakolta, akármit tettem is bele. Persze ő maga megpróbált beleülni, amiből nagy esésre volt kilátás, de mivel remek az egyensúlyérzéke, megoldotta puffanás nélkül! :) Még mindig nem foglalkozik annyit a gyerekekkel, amennyit én vártam vagy inkább reméltem, de utánaolvastam és kiderült, hogy ez életkori sajátosság. Majd eljön annak is az ideje, hogy észrevegye a többi aprótalpút a szobában vagy csak maga mellett, de egyenlőre inkább csak eljátszanak a maguk kis világában. Én nem erőltettek neki semmit, a saját ritmusa szerint éljen meg mindent! :)