Erre a napra volt időpontunk a Heim Pál-ba, a dokink szerette volna, ha szembelnyomást mérnek a kislányon, csak a megnyugtatásunkra. Mivel az egyik szemét egy picit nagyobbnak látta, mint a másikat, a doki szerint jobb, ha szakorvos is megnézi. A legfontosabb: minden rendben a szemével, semmi gond nincsen! Tudtuk mi ezt előre! :))) De ez a kórház! Öreg és leélt, sötét folyosókkal, helyenként kiégett, a kortól megsárgult neoncsövekkel, régi kopásálló padokkal... lesújtó volt látni, hogy egy gyermekkórház(!) nem a legfelszereltebb, legmodernebb!!! Hirtelen eszembe jutott, hogy a mi kórházunk nem is olyan régen lett felújítva és milyen gyönyörű, tiszta. Oké, persze akkor is kórház, ahová az ember nem szívesen megy, de a környezet mégiscsak sokat nyom a latban! Itt, ezen a lepusztult helyen látni a beteg gyerekeket rosszabb volt, mintha az utcán vagy egy parkban találkoztam volna velük, tudva azt, hogy betegek. Szerencsére nagyon gyorsan végeztünk, pedig át is irányítottak minket egy másik ajtóhoz, ahol hamarosan szólították a Jázmint. Egy nagyon kedves doktornő vizsgálta meg, aki rögtön fennakadt a nagyfokú hasonlóságon apa és lánya között. :) Kislányunk csak nézelődött a vizsgálóasztalon, tetszett neki a doktornő órája, gyűrűje, gombja. Az ismerős doktor bácsi széles mosolyt kapott, aztán a doktor néninek is dobott egyet! Legyen szép napja! :) A vizsgálat után egy másik épületbe irányítottak minket, ahol egy szintén kedves doktornő apró gépet tett a Kiccsaj szeme elé, hogy megmérje azt a bizonyos szembelnyomást. Előre szólt, hogy nem fog fájni a picinek, de pár pillanatig nem szabad mozdulnia!!! Jázmin és a mozdulatlanság... :))) De aztán mégis sikerült pár perc alatt mind a két szemét megvizsgálnia, ugyanis kislányunk nagyon ügyesen viselkedett, alig mozgott és így sikerült a gépnek végigpásztáznia a szemeit. Már vittük is vissza a papírt az első helyre a dokinknak, majd vissza a kocsihoz. Röpke fél óra alatt végeztünk! :) Ki gondolta volna! Szerintem van, aki még most is ott ül, ahol hagytuk... Nagyon szerencsések voltunk, hogy ilyen hamar sikerült elintézni mindent! Jázmin pedig egy kis angyal volt, sehol nem sírt, nem ijedt meg a fehér köpenyektől, a dokiktól, a műszerektől, a zajtól, a többi gyerektől...sorolhatnám, mitől riadhatott volna meg. De nem, csak mosolygott szüntelenül! Persze ebben nagy szerepe van annak, hogy velünk volt a kedvenc: a Bence! :) Ha ő ott van, Jázminnak fülig ér a szája, bármit mondhat neki a bátyja! De legtöbbször csak ennyit szól: Nyuszifül! S már vigyorog is a Kiccsaj. :))))
A nyomasztó kórház után egy kicsit ki akartuk szellőztetni a fejünket, felmentünk a Citadellához. Jázmin fent el is aludt, az ebédjét sem ette meg, olyan álmos volt. Mi még körbejártunk, élveztük a gyönyörű kilátást a városra, fényképeket készítettünk.
Aztán szépen lassan elindultunk lefelé, elértünk az "ágyúnak látszó tárgyak" felé. Van rendes nevük is, Apa mondta mi a hivatalos kifejezés rájuk, de már most nem tudom. Mindegy valami lövedéket lehett vele kilőni, jó messzire. Bence persze megmászta mindet, tekerte, csavarta a mozgó alkatrészeket, mint amolyan fiúgyerek. :) / még jó, hogy a legtöbb le volt rögzítve.../ Tovább sétálva eljutottunk a Hungary-árusokhoz, akik Matrjoska-babákat(!) és kötött gyerek kardigánokat árultak!!! Ja és háztartási kekszből, csavartcső tésztából és szárított pirospaprikából készített hajcsattokat... no comment!
Mire leértünk, Jázmint felébresztette korgó pocakja, így a Citadellán, egy nyitott busz tetején, lábai alatt Budapesttel elfogyasztotta az ebédjét. Meg kell említenem, hogy az előző napi orkán erejű szél jó messzire hordta el magát, mert ott egy levél nem mozdult a fákon, semmi légmozgás nem volt a hegy tetején!
Hazafelé még beugrottunk a Bencének cipőt venni, ami inkább egy kisebb csónakra emlékeztet, legalábbis, ha az enyém mellette van, lilliputinak érzem magam... / Apának is találtunk egy tök jót és lazát /, s irány az autópálya. 
Jó volt ez a pár nap, nagyon élveztük, hogy végre több időt lehettünk együtt, már nagyon ránk fért ez a kis kikapcsolódás! Most, hogy végre itt a nyár, egyre többet tudunk majd így elmenni kirándulni. Jázmin is jól viseli az utazást, Bence is benne van minden kalandban, így lesz még miről írnom! :)
