Sajnos folytatásos lett a betegségének a története, mert vissza kellett menni a dokihoz, maradt a láz, jöhetett az antibiotikum. Láza nem volt azóta sem, olyan furi neki adni a gyógyszert, mintha egy egészséges gyereknek adnám, mert kívülről nem látszik rajta, hogy beteg és úgy viselkedik, mint máskor. Stramm gyerkőc ez! :) Most, hogy jobban van, be tudom pótolni az írásokat és a képeket is, igyekszem!
Tegnap dokihoz mentem délelőtt, addig Erika mama és Bozsó papa vigyázott rá, bár gyakorlatilag az egész időszakot végig aludta, amíg nem voltam... :) De aztán játszhattak vele egy kicsit, mielőtt elhoztam volna. Olyan jó, hogy itt laknak közel, ha bármi miatt nem tudom vinni magammal a Manót, két mami versenyez érte! :) Este pedig Apával volt kettesben pár órát - amíg nekem a helyükre rakták a csontjaimat -, egyedül voltak. Tudtam én, hogy nem lesz semmi baj, Jázmin egy kis tünemény, bár az apja azt mondta, hogy nagyon sokat nézte az ajtót, keresett engem! :))))) Ezt mindig jó hallani, de szerintem ez is a természetes. Evett, megfürdött, aztán játék, míg mi hazaértünk. Semmi hiszti, csak mosoly! Így kell ezt! :))
