Jázmin már elmúlt másfél éves, igazi önnálló kis hölgy, hatalmas akarattal, vidám természettel és valami olyan édes bájjal, hogy mindenki elolvad tőle. Ha mosolyog, gödröcske van az arcán és a szemei is huncutul csillognak. Minden rosszaságban benne van, de aztán bújik és ölel és "szejetlek" a sötét felhők pedig huss, el... :) Imád a fiúkkal birkózni, vagy ha az apja a bokájánál fogva lóbálja, újra és újra visszamegy: "megint".. ! :) Be nem áll a szája, egész nap tudja mondani és nem kell, hogy értelme legyen, bár legtöbbször van, kívülről tud számos verset, mondókát. :) Mostanában mindentől fél mégis miközben a "cica-micát" félve simogatja, a nálánál háromszor nagyobb kutyust ölelgeti..közben magának mondogatja nyugtatásul:"nem bánt"! Ha eltévesztem és véletlenül szénsavas ásványvizet adok neki, az első korty után mondja:"bubis", "nem baj"... :)
Naaagyon laza, a Bencének "Csá"-val köszön, tenyerét felemelve azonnal "ötöst" kér és a hüvelykujját felfelé tartva mondja a bátyjára:"kijáj" ( király ). Már nem mutogat, ha akar valamit, inkább elmondja, hogy mit szeretne és egymás után több szót használva, immár igazi mondatokban beszél. Ha le akarom foglalni, csak a kezébe kell nyomnom egy könyvet és a hangját sem hallom egy darabig, kivéve, ha a verses könyvecskéje, mert akkor mondókázik, miközben lapogatja. Maga jön a D-vitaminos cseppekért ("cseppecskét kéjem)" és szól elalvás előtt, ha pisilnie kell. A strandon el nem mozdul mellőlem, de ez inkább a neveletlen, lökdösődő kölykök miatt van, akiktől tart. Egyébként gyorsan barátkozik és a játékaival sem irigy. Azt hiszem, eddig jó irányban neveltük, a cél pedig az, hogy maradjunk is ezen az úton, akkor nagy baj nem történhet. :)))
