Horváth Jázmin

A márciusi lézeres kezelés után pénteken újabbra mentünk a Kelen-be. Jázmin nem aggódott, semmi gondja a fehér köpenyes bácsikkal, nénikkel. Az ottaniakkal főleg nincsen, hiszen kedvesek, közvetlenek vele, nem adnak okot arra, hogy féljen tőlük. Az egész épületben semmi nem emlékeztet arra, hogy ez egy kórház, csakis a fehér köpenyek. Sokféle játékot készítettek ki a játszósarokba a kicsiknek és mindenki nagyon barátságos, mosolygós. Most Apa vállalkozott arra, hogy beviszi csöpp lányát a műtőbe és addig vele marad, amíg hatni nem kezd az altató. Nem részletezem, milyen állapotban jött ki... A kezelés megint csupán 10 percig tartott, Jázmin nyugodtan aludt, amikor kihozták és a szobájába vitték. Majd' negyed óráig aludt még, aztán jött az anesztes doki és addig simogatta a kis lábát, amíg magához nem tért. Egy kis harc volt, mert nem akarta, hogy a hideg zselé hozzáérjen az arcához, de aztán kiderült, hogy már nem is kell, így hamarosan már újra vidáman futkosott a folyosókon és a társalgóban, haverkodott más gyerekekkel. Amíg a kicsik együtt játszottak, mi a szüleikkel beszélgettünk és bizony ilyenkor jön rá az ember, hogy micsoda harcokat vívnak mások és mi még a szerencsések közé tartozunk. Persze, minden gyerkőc más és mi sem tudhatjuk, hányszor megyünk még a Tanár úrhoz, de most komoly megerősítést kaptunk, hogy folytassuk a kezeléseket, mert érdemes. A finom tea-keksz-kindertojás kombináció minden apró kellemetlenséget feledtetett a kicsilánnyal és amikor elindulhattunk haza, vidáman szórta a puszikat és mindenkinek külön köszönt! :)) Most sem rossz élményként élte meg, mi is figyeltünk erre és a személyzet is mindent megtett, hogy Jázmin jól érezze magát. Legközelebb tavasszal megyünk! :)