Jázmin már nem szorul rám, ha szomjas. Nem is tudom, örüljek-e ennek vagy inkább bánkódjak, hiszen jó dolog, hogy önállóan tud inni, még akkor is, ha ez nem tudatos cselekedet nála. Csupán ügyes a keze és elbírja az üveget. Nekem annyi a dolgom, hogy ügyeljek rá, hogy teljesen tele legyen és felé nyújtsam. Pillanatok alatt kikapja a kezemből és már húzza a kis szája felé...ügyes nagylány! Bizony, mindjárt fél éves! Hihetetlen, hiszen most született, de már itt dudorászik mellettem és issza a vizét...egyedül! Furcsa érzés... de jó! Persze a pohárral nem így van, azt nem adom a kezébe, csőröset pedig nem fogunk használni, butaságnak tartom. Ne kutyafuttában igyon a gyerek, de ha megáll egy pillanatra, akkor meg nyugodtan ihat normális pohárból is. Én a Bencének sem adtam csőrös poharat és a Jázminnak sem fogok. Ebben a melegben nagyon sok vizet kap, mivel már nemcsak anyatejet eszik, szüksége is van rá és emellett nagyon szereti is. Most éppen a babájának mesél, gügyög és rágja a baba kezét...lehet, hogy nem volt elég az ebéd...? :)
Délelőtt elfutottunk a doktor bácsihoz, mert csúnyán köhög és folyik a nózija. Jázmin egyáltalán nem fél a fehér ruhától és a sztetoszkóp hideg érintése sem ijesztette meg, mosolygott és kurjongatott - mint mindig! Szerencsére a doki bácsi azt mondta, hogy minden okés, folytassuk a kezelést úgy, ahogyan eddig, hamar átfut rajta ez a nátha. Mivel láza nem volt, én sem aggódok nagyon, de azért nyugodtabb vagyok, hogy megvizsgálták és orvostól hallom, hogy minden rendben lesz. Nagy örömömben vettem is neki egy tündéri szandit, amit éppen ebben a percben rángatott le a lábáról...imád mezítláb lenni! Persze, hiszen akkor szabad az út a lábujjakhoz, aminél nincsen finomabb csemege! A mi lányunk nem cumizik, nem szopizza az ujját, de a lábujja csócsálása fontos része a napi teeendőinek. Most pedig megyünk aludni! :)
