Horváth Jázmin

A homokozás nagy probléma nálunk, mert Jázmin tisztaságmániás. Ha egy porszemet lát magán bárhol, követeli, hogy poroljam vagy mossam le. Így aztán nem csodálkoztam, amikor a homokozó peremén gyökeret vert és se té-se tova! Én vígan tapicskoltam mezítláb a homokban, várat építettem, tortát készítettem, telelapátoltam a teherautó platóját - mindezt széles mosollyal -, de nem hatottam meg a lányomat. Szemrehányó tekintettel állt a homokozó mellett és a koszos kezeimet nézte. A jég akkor tört meg, amikor egy nagy lapát földet véletlenül a lábfejemre öntöttem, ami így eltűnt. Kikerekedtek a csajszi szemei és mint akinél megakadt a lemez, csak azt hajtogatta: "hol van anya lába? Jázminét is belapátozzuk!" Csupán emiatt az új játék miatt volt végre hajlandó édes kis lábait belemeríteni a homokba, de még ekkor sem örömmel tette. Amikor leültettem magam elé, az egyik lábán az ujjak teljesen be voltak görbítve, a másiknak a sarka éppen csak érintette a homokot, a kezei pedig magasra emelve, nehogy koszosak legyenek! :D Amikor az ő lábacskáira is homokot szórtam, az első percekben fel volt háborodva: "ne csináld ezt", "Jázmin lába koszos lett"! Aztán megtetszett neki a dolog és lassan hozzászokott a porhoz. Azt hiszem, kell még pár ilyen alkalom ahhoz, hogy közelítsen a bátyjához, akit reggel kiengedtem a kertbe, a homokozóba és este úgy kellett kikönyörögni onnan! :D Jázmin inkább a szavak világában érzi otthon magát. Tucatnyi mondókát, éneket és verset tud már, most éppen Nemes Nagy Ágnes: Bodzavirág című verse a kedvence, kívülről fújja. Azt hiszem, hogy homlokegyenest ellenkező beállítottságú lesz, mint a Bence. De ez nem baj, hiszen lány, nem biztos, hogy baj, ha az ereje helyett az eszére koncentrál. :)