Bolygó Hollandisat játszunk, Jázmin össze-vissza kering a házban. Kinyitottam minden ajtót, a csajszi meg bejárja a szobákat, a konyhát, a fürdőt, az előszobát, megles mindent. :) Közben énekel, mesél vagy fújja a nyálbuborákokat ( amire Apa tanította meg!!! ). Az előbb a saját szobájából csattogott elő, megnézte mit csinálok a konyhában, aztán - mint aki jól végezte a dolgát - vissza is ment... :) Pár perce átvertem szegénykémet, amikor kintről zajt hallottam és hangosan kimondtam, hogy biztosan a Bence jött meg. A tesó neve hallatán kislányom úgy mászott ki az előszobába, mint a csík és a szemeit le sem vette a bejárati ajtóról, amin sajnos senki nem jött be, mert nem a Bence érkezett, csak valaki kint becsukott egy ajtót. Jázmin ennek ellenére ott ült az előszobában és várt, várt... aztán felvettem és bevittem a szobájába, ahol a kedvenc dinnye formájú labdájával eltereltem a figyelmét erről a csúnya - de nem szándékos!!! - átverésről.
Egyébként nemsokára várhatjuk a kék-zöld foltok korszakát, mert kicsi lányomnak olyan ambíciói vannak, hogy ő már támaszték nélkül akar állni...Mekkora esések lesznek itt!!! Erős, masszív baba, nagy ereje van, így nem is lehet elvárni tőle, hogy csendben ücsörögjön a földön és nyugodtan játszon, nem is akarnánk! Mi így szoktuk meg, hogy ő egy duracell-nyuszi, annyi energiával, mint amennyi hármunknak összesen van, de ez így jó!! :) Csak azt nem akarom, hogy megerőltesse magát, bár amit a saját erejéből képes megtenni, azt hagyni kell. Ha már elfárad, úgyis leül vagy pihen egy picit. De csak egy picit... aztán újra megy, mászik, csak úgy csattognak a kis tenyerei! Mi hárman pedig megyünk utána, engedelmes kis rabszolgái vagyunk, létünknek csupán egy oka van, hogy szolgáljuk őt! :))))))))
