Jázmin megtalálta a hangját, ami azt jelenti, hogy amikor éhes, ha álmos, ha csak épp ahhoz van kedve - kurjongat, sikongat, éles hangon "visít", ami kijön a kis torkán! Valódi koncerteket szokott adni, ha már egyszer nekikezd és nagyon figyeli a reakciónkat. Mi persze vigyorgunk, mint a vadalma, még bíztatjuk is, hogy abba ne hagyja! Nem tudom, mi volna, ha tömblakásban élnénk, a szomszéd tutira hívná a gyámügyet, hiszen, aki nem látja, hogy közben a csajnak fülig ér a szája, azt hiheti, hogy valami baj van. Pedig nincsen, csak a kislányunk primadonnának készül a milanoi Scala-ba, azért gyakorol, a magas C neki smafu! Valószínűleg, egyre többet fog "énekelni", ha látja rajtunk, hogy ezzel örömet okoz és mosolygunk rá. Majd meglátjuk mi lesz még később! :)
Egyébként, amikor álmos vagy a kádban eszi a lábát, akkor inkább beszélget. Be nem áll a szája, akkor sem, ha éppen tele van a lábfejével vagy a kis öklével. Ennivaló, amikor formálja a pici csőrét és mondja, mondja, le sem lehet kapcsolni...d nem is akarjuk, csak gyönyörködünk benne és szinte levegőt sem merünk venni, nehogy megzavarjuk a monológját! :) Kis dumagép lesz belőle, már most látni! :)
