Horváth Jázmin

Meg kell említenem - hiszen nap, mint nap történik -, micsoda lopakodó vált Apából, mióta megérkezett a kiscsaj! Reggelente a lába szinte nem is érinti a talajt, miközben készülődik dolgozni, talán nem is vesz levegőt - átváltott bőrlégzésre, a vizet is cseppenként engedi, nehogy kicsi lánya felriadjon bármiféle zajra, amit ő okozna! És nem is riad! Amíg Apa itthon van, kicsilány alszik...bezzeg azután! Kb az utcasarkon járhat, amikor Jázmin elkezd mocorogni, apró hangokat kiadva magából jelzi, hogy ébredezik! A fénysebességet átlépve száguldok a szobájába, visszadöcölni álomországba, ami - ha idejében átérek -, általában sikerül is! Aztán visszamászok az ágyunkba, s teszem mindezt csukott szemmel, hátha így tudok aludni még 5 percet. Sajna, mire visszazuhannék, kicsi fiam kel, s szokásos reggeli ténykedéseinek zaja olyan messze van az apjáétól, mint Makó Jeruzsálemtől... Már csak egy folklór táncegyüttes hiányzik, hogy teljes legyen a kép, vagyis inkább a hang! Fogalmam sincsen mi az a csoda, aminek köszönhetem, hogy a Bence reggeli csörtetésére nem szokott felébredni kislányunk. Lehet, hogy szólni kellene Apának, hogy nincsen szükség a lopakodásra hajnalban...? :) Hogy nyugodtan főzze le a kávét mert mezőgazdasági munkagépeket simán lepipáló hangereje ellenére a kávéfőző nem zavarja a hercegnőt. Végezze a reggeli rituáléját görcsölés nélkül, mert Jázmint az sem ébresztené fel, ha lebontanánk körülötte a házat! Igen, azt hiszem, szólok neki...remélem, nem felejtem el! :))