Horváth Jázmin

Korábban már írtam róla, hogy karácsonyra gyermekkorom mesekönyvét kaptam Apától. :) Nagyon kedves volt, hogy megjegyezte, amikor emlegettem és meglepett vele. Jázminnak az első pillanattól az egyik kedvence, olyannyira, hogy már nem igényli az én közreműködésemet, ha bele akar lapozni. Az előbb is kijött a szobájából, kezében a fekete, kis mesekönyvvel és előttem megállva csak annyit mondott: "olvasunk Meseboltot". :) Azzal elindult a kanapé felé, felmászott a sarokba, ölébe vette a könyvet és már mesélt is! Kezdte a borítón szereplőkkel, aztán jöttek a csibék, a labdázó gyerekek, majd felkiáltott:"buji van"! ( buli van ) Akkor ért a lepkeesküvő című vershez, amit nagyon szeret. A kiskakas történetét a garassal már kívülről fújja és néha akkor is ezt a verset mondja, ha jóval arrébb jár, sőt, akkor is, ha már régen mást csinál! :) Ha lapozni szeretne az egész mutatóujját bekapja és egy teljesen másik ujjával hajtja a lapot! :) De látta, hogy valami hasonlót csinálok én is, ha lapozok és, noha nem sikerült a mozdulatot tökéletesen leutánoznia, de azért az igyekezet megvan! rengeteg időt tölt a könyveivel, ebben pont ellentéte a bátyjának. Pedig emlékeim szerint én a Bencénél is pontosan így csináltam mindent...vagy mégsem? ;)