Horváth Jázmin

Nálunk kaland kanálnak lenni, mióta Jázmin rájött, milyen jó játék evés közben ráharapni a kanálra és erősen szorítani azt! Eddig is érdekes volt etetni, mert ő úgy érzi jól magát, ha közben gimnasztikázhat, a kezével megfogja a talpát és kinyújtja a lábát, aztán vissza, megint kinyújtja, megint vissza. Én ezenközben a teli kanállal próbálok úgy lavírozni, hogy eljussak a szájáig - lehetőleg az egész adaggal, ami a kanálon eredetileg is volt...nos, ez általában nem sikerül, de az én lelkesedésem töretlen! :) Aztán jön az a feladat, hogy a kanál ne tartozzon az ebéd azon részei közé, ami a kicsilány pocójában köt ki! Mert, ha rajta múlna, kanalastól nyelné le a falatokat! A kis mohó!!! :) Ha lenne még egy kezem, azzal azt hiszem a lábát fognám le, aztán ha még egy lenne, azzal a kamerát tartanám, mert teljesen más elmesélni a fiúknak, hogy milyen volt az ebéd, mint megmutatni. Aztán, ha lenne még egy kezem...lassan már lehetne Siva-nak hívni... :) Az ivás sem unalmas dolog, mert a vizet cumisüvegben kapja, hogy egyedül is tudjon inni - úszik minden és mindenki a vízben -, viszont a gyümölcslevet csakis pohárból kapja, amit azonban ÉN fogok! Mindenkinek jobb így... :) Később pedig teljesen átállhatunk a pohárra, legfeljebb beszerzünk pár esőkabátot... :))) Most pedig indulunk ki munkásruhában kertet tisztítani!