Ma elmentünk Kicsilánnyal sétálni egy jót...gondoltam én! Sajnos ma Jázminnak a séta egy remek alkalom volt csak, hogy megmutassa a világnak, mekkora tüdeje van! Félútig bömbölt, semmi nem tetszett neki, ha a hátára tettem, hasra fordult, aztán az sem volt jó, vissza hátra. Eljátszotta a vajaskifli figurát, attól tartottam, hogy kitörik a nyaka. Ha az út túl sima volt, én rángattam a kocsit fel és le vagy irány az árok széle, mentünk a bozótba! Végül egyik pillanatról a másikra becsukta szemét, száját és mint a kisangyal, elaludt. :) Nemsokára odaértünk a sulihoz, éppen elcsíptük a szünetet. Bence vágtatott a kerítéshez és utána vagy egy tucat osztálytársa, megcsodálni ezt a kis nyugodt, gyönyörű, álmában is mosolygó angyalt. "De édes", "milyen aranyos", "jaj, de cuki baba", "milyen nyugodtan alszik"...persze, nem látták és hallották 10 perccel előtte! :)
Hazáig már csend volt, Jázmin szokás szerint nem ébredt fel sem a mellettünk elcsörömpölő teherautóra, sem egy kocsi dudálására ( pedig én közel voltam ahhoz, hogy kirángassam a pacákot az ülésről ), sem Szőny legendásan rossz minőségű járdáin való rázkódásra. Bezzeg, amint megállt a babakocsi az udvaron, azonnal kinyitotta a szemeit és nézett rám merőn...miért álltunk meg? Kerek fél órát aludt - mostanában ez rekordnak számít napközben -, de amíg éjjel alszik, egy szót sem szólok! Most pedig jön velem a konyhába és készítünk valami finomat, mert ma van Apa szülinapja! :)
