Horváth Jázmin

Most, hogy végre kitárul Jázminnak a világ, gyakorlatilag KÖZLEKEDIK(!), még jobban oda kell figyelnem rá! Már nem igaz az a megnyugtató mondat, hogy a baba ott marad, ahová letetted! Tegnap a szobájában játszott a habtapin, járta körbe a kis birodalmát, mondva közben a magáét. Bencével, jöttünk mentünk körülötte és a ház többi részén, amikor is benéztem a szobájába a nappaliból és nem láttam a gyereket. Közelebb mentem, még akkor sem tűnt fel a kis kobakja vagy a zoknija. Végül már az ajtóban álltam, de még mindig nem sikerült felfedeznem, csak azt hallottam, hogy motoszkál. Nem olyan nagy az a szoba, hogy egy csöpp kis batyu, kezdő mászó ismeretekkel így el tudjon tűnni benne, én mégsem láttam, hová bújt. Aztán kis koppanást hallottam és benéztem az ágya alá... Ott vigyorgott ez a drága huncutka a rácsok mögött és a kobakja koppant, ahogyan hintázott előre-hátra! :) Meg kellett zabálni, olyan aranyos volt!! Később még megpróbálkozott behátrálni a kis kuckóba, de akkor már résen voltam! :) Lassan segíteni fog nekem takarítani...a ruhájával! Legközelebb pedig, ha nem találom, az első dolgom lesz benézni az ágya alá! :)