Most jutott eszembe, hogy még nem is írtam Apáról! Pedig ő kicsi családunk feje ( Anya pedig a nyaka... :) ) és ebben a házban mindig az történik, amit Apa mond...vagy Anya...vagy a Bence...vagy a Jázmin! :)
Apa egy tüneményes emberke, mindig mosolyog, nem lehet nem szeretni!!! Ha nevet, még a huncut szemei is mosolyra állnak és sokat nevet! Kicsi lánya is ilyen lesz, remélem! Bence ezermesternek hívja, mert mindig mindent a kezébe nyomunk, hogy legyen szíves, javítsa meg és attól függetlenül, hogy "nem ért hozzá", azért megcsinálja. :) A nagymaminál is ő van a kosárban, annak dacára, hogy "rádöntötte" a diófát...
Én tudtam, hogyha megszületik a kislánya, még inkább kenyérre lehet majd kenni, s így is lett. Persze, úgy indult, hogy ő nem kényezteti el, ááááá dehogy! :) Ezen már akkor mosolyogtam, amikor kimondta... Igazam is lett, Jázminnak elég, ha csak lefelé görbül a kicsi szája, Apa már ott is van és emelgeti és nevet rá és repülünk...!!! Csak nehogy rossz kedve legyen a kis csöppöcskének! Az első perctől az ujja köré csavarta az apját és ez már mindig így lesz! :) Még jó, hogy a Bencét neveli és nem elkényezteti! :) A két gyerkőc imádja Apát, nem is lehetne jobb apa ennél! Csak az elkényeztetést kell majd kordában tartanom... :)
