A fejlődéssel együtt járnak bizonyos gondok is, ez nálunk sincsen másképp: az első lépésekkel megérkezett az első púp is! :(
Jázmin már nem elégszik meg a négykézláb mászás örömeivel és a boldog sikerrel, hogy egyedül ácsorog...menni akar!!! Megfogja a kezeimet és megy, le sem lehet állítani! Ha megkísérlem leültetni - csak, hogy szusszanjon egy picit -, hangosan méltatlankodik! Ő még nem fáradt, ő még nem akar leülni és igenis haladjunk tovább! Biztosan sokkal izgalmasabb a világ magasabbról és különben is hatalmas öröm, hogy amikor eljut oda, ahová akart, végre beleshet a kádba, láthatja mi van a felső polcon...stb. :) Ezzel a sétálgatással telik el a nap, ő nem fárad, csak nekem van meg a napi séta a lakásban...százszor! Néha eszébe jut, hogy klassz dolog a mászás is, ilyenkor hamar teszem a saját dolgaimat, hogy amikor újra jön és nyújtja a kezét, akkor mindent eldobhassak és mehessek vele! :))) Nagyon vártam már ezt az időszakot, isteni így közlekedni, hogy fogom a kis praclijait, Jázmin pedig pakolgatja egymás után a tappancsait. ( Erika mama piskóta talpacskáknak hívja őket) :) 
A tempó sem semmi, szinte szalad - főleg, ha labdát kergetünk éppen -, de tegnap példálul mezítláb sétált haza a negyedik szomszédtól, mert nem volt kedve babakocsizni! Egy picit koszos lett a talpacskája, de azt le lehet mosni, kicsilány viszont hihetetlenül élvezte a meleg aszfaltot a lába alatt, nagyokat kurjongatott tetszése jeleként :)
Mivel egész nap talpon van, estére nagyon elfárad, így történhetett meg vele az első baleset. :( Hétfőn este éppen a vacsorát készítettünk a Bencével, vártuk Apát, Jázmin körülöttünk kúszott-mászott, asztal alá, függöny mögé... Tudni kell róla, hogy amikor fáradt, akkor lehajtott fejjel szokott mászni, néha nekikoccan dolgoknak, de nem foglalkozik vele.. :) Így mászott akkor is, de a fáradtságtól kicsúsztak a kis kezei - amiken támaszkodott - és szó szerint lekoccolta a járólapot! :( 
Na, volt nagy sírás-rívás, mirelites zacsi a puklira, de így is meglátszik a nyoma, egy darabig meg is fog. Sebaj - mondtam Apának, aki kétségbe volt esve a púp láttán -, lesz még több is! Nem mondhatnám, hogy ezzel megvigasztaltam... Pedig így van ez, ahogy nő a gyerek, egyre veszélyesebb dolgokat csinál, egyre több lesz rajta a "jóságfolt", függetlenül attól, hogy fiú vagy lány! :)))
