Régóta ki tudja mutatni a szeretetét, a ragaszkodását, de mostmár ki is mondja: "szejetjek"! A szavak nem adják vissza azt az érzést, amikor spontán odafordul hozzám és megpuszil vagy átölel. Hát még amikor ez a kis pösze azt mondja: "szejetjek"! Imádom!
Ha kutyust lát kicsit nyugtalan lesz, cseppet tart tőlük. Ilyenkor elbújik mögém, onnan mondogatja:"nem bánt". Érdekes, hogy a hatalmas pacitól egyáltalán nem fél, egész napokat töltene el a hátán, csak a kaját adogassam fel neki. Már most biztos vagyok benne, hogy rendszeresíteni kell majd egy garnitúra játszi ruhát,mert a nyarunkat a húgomnál fogjuk tölteni, a lova társaságában.
Ha elégedett a játékkal, a ruhával amit ráadtam vagy a könyvvel, amit a kezébe adok, csak annyit mond: "jó lesz". :) Hiába, ő a főnök... :)))
Amikor már tele a pocak és nem szeretne többet enni vagy inni, okosan csak közli velem: "nem kéjem". :)
Ha éppen nem esik, napunk nagy részét a kertben töltjük, ahová a saját kis szerszámaival és talicskájával felszerelkezve jön ő is. Mindig szól, hogy hol mehetek:"Úton"! :) Nehogy összetapossam a már elültetett zöldségeket, azt csak neki lehet...
Magát eddig babának hívta, de mostanában átszokott a nevére. Először "Zazmi" volt, újabban viszont ki tudja mondani szebben is, no majd gyakoroljuk még ezt...
Nem igazán szereti a tejet, bezzeg az én cappucchino-m tetszene neki, így ő is ihat a saját poharából hasonlót, csak az épp kakaó. Persze azt hiszi, hogy azt kapja, amit én is iszok és gyönyörűen mondja:"kapuccsínó"! :)
A terelés meg a huncutkodás már nagyon megy neki, igazi "NŐ" lesz! :) A szemei mindig "nevetnek" éppen úgy, mint az apjának, bár kis vigasz, hogy a színét tőlem örökölte. A folyton mosolyra húzódó szája is az apját idézi és hogy mindig kapható egy kis huncutságra. :) A makacssága állítólag az enyém, még jó, hogy valamit rám is lehet fogni... :) Néha hisztizik is, na ezt nem vállalom be! :)))
