Ez egy olyan ritka állapot, hogy nem is igazán tudok vele mit kezdeni! Tegnapra virradóan nagyon vacakul lettem! Reggel elvittem a csajt a bölcsibe, aztán kipakoltam a szobáját, hogy amikor Apa délben felébred ( éjszakás volt ), akkor el is kezdhesse a munkát. Újra lesz festve a ház és a csajszinál kezdjük. Már a rakodásnál szédelegtem, fájt a mellkasom és olyan érzésem volt, mintha valaki ülne a hátamon!!! Különböző - ennél durvább - jelek után úgy gondoltam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha megismerkedek a háziorvosommal ( még sosem látott ). Elmentem a rendelőbe, ahol a bemutatkozás és a vizsgálat után rögtön egy antibiotikum kúrát írt elő nekem, friss ismeretségünket megünneplendő... Emellett még olyan szörnyűségek is elhagyták a száját, mint pl. az ágynyugalom, sok fekvés, pihenés, napi 3-4-5 liter folyadék!!! Itthon becsületesen elmondtam Apának, hogy mit mondott a doki, de bár ne tettem volna! :) Azóta szinte egy poharat sem tehetek arrébb, mindent megcsinálnak helyettem, úgy bánnak velem, mintha porcelánból lennék! Erika is folyton kérdezgeti, hogy ittam-e eleget, pihenek-e, ugye nem erőltetem meg magamat? Kicsi fia pedig nagyon szigorúan betartatja velem az orvosi utasításokat. Bence is aggódott értem és azt akarta, hogy ágyban feküdve pihenjek! Én! Jól esik, hogy ennyire gondoskodóak, de én nem bírok feküdni!!! Főleg ekkora munkák kellős közepén!!! Este Erika feldobta azt az ötletet, hogy elvinné a Jázmint, aludhatna náluk, aztán reggel ő vinné bölcsibe, délben hoz fincsi ebédet, én pedig feküdjek egész nap. Nos, mit tagadjam, legörbült a szám, de Apáé is - Jázmin még soha nem aludt senkinél, csak velünk! Aztán amikor végiggondoltam, igazat adtam neki, hiszen most tényleg dühítően gyenge vagyok és pihennem kell. De olyan rossz volt este, hogy csak egy gyerkőc alszik itthon.. Reggel magamtól felébredtem akkor, amikor a Jázmin szokott, elindítottam a Bencét a suliba, de aztán már nem tudtam visszaaludni. Amikor meghallottam, hogy megjött az Erika, már szaladtam is elé. Már mondta is, kérdeznem sem kellett: természetesen minden rendben ment a csajszival, este ügyesen megfürdött ( azt akarta, hogy a mami is pacsáljon vele!:) ), aztán vacsizott és szépen ment aludni, egy hang nélkül, elég korán! ( Így történhetett, hogy amikor én este telefonáltam, már szundizott! :( )Reggel a szokott időben felébredt, még bemászott a papához puszit adni és rövid készülődés után indultak is a mamával a bölcsibe. Jázmin szófogadó volt és nyugodt, mint mindig. Nem hisztizett ( miért is tette volna? ) és bár kérdezte, hogy hol vagyok, nem esett kétségbe attól, hogy a mamival kell lennie. Igényli, hogy elmagyarázzák neki, mi miért történik és nagyon örülök annak, hogy ennyire könnyen alkalmazkodik az éppen aktuális helyzethez! Okos egy csajunk van, na! :)))
Azért mindennél jobban várom, hogy újra itt legyen velünk és körbepuszilgathassam!!! :)
