Horváth Jázmin

Ma először játszóházban voltunk! :) Azért vittem el a csajt, mert okés, hogy itthon nagyon sokat játszunk vele, de mi "csak" felnőttek vagyunk, nem tudjuk neki ugyanazt nyújtani, amit egy hasonló korú aprótalpú tud. Amikor az első pillanattól fogva boldogan és önfeledten játszott a többi kis manóval, én már láttam, hogy itt nem lesz semmi baj! 10-kor kezdődött a buli és fél 12-kor indultunk haza, akkor is nagy harcok árán, mert még nem volt kedve otthagyni a sok érdekes, új játékot. A babák, a kockák, autók, a csúszda, a bőr rámpa, az alagút mind-mind nagyon tetszettek neki és egyszer sem hisztizett, ha egy másik gyerek ugyanazzal akart játszani, amivel éppen ő. A mondókázást hamar megunta, a harmadik után felkelt az ölemből és ment vissza a játékokhoz. Ezzel igazi lázadást szított, mert a többi gyerkőc is otthagyta az anyukáját és mentek babázni vagy kockázni. Az alagútba néha belesett, de nem mászott át rajta, pedig azt mesélték, hogy azok a babák gond nélkül belebújnak a csőbe, akik természetes úton születtek. Jázmin csak guggolt az egyik végénél, vigyorgott a nála bátrabbakra, akik már kifelé tartottak az alagútból, de esze ágában nem volt, hogy kövesse a példájukat. Nem baj, ne akarjunk mindent egyszerre, majd legközelebb. Kicsi buldózerem azon sem akadt meg, amikor egy lányka egész egyszerűen nekiment. Jött vele szemben - Jázmin egy helyben állt - és a kislány nem kerülte ki, hanem nekigyalogolt. Aztán persze összekoppantak, manócim le is huppant a fenekére, de semmi baja nem történt. A másik kislány hangosan sírt, de az én picim nem esett kétségbe, csak ücsörgött és nem értette, miért kell ebből a kis koccanásból ekkora lármát csapni! :) Egyszóval azt hiszem rendszert fogunk csinálni a hétfő délelőtti játszóházakból, mert bejött a hercegnőnek! :)