Horváth Jázmin

Mostanában a mesekönyvek a nyerők, naponta rongyoljuk őket, már meg is látszik rajtuk a használat! Közülük is a fehér kisbárányról szóló a kedvenc. Jázmin lapozza, mutogatja a szereplőket és a tereptárgyakat én pedig beazonosítom és szépen artikulálva kimondom a nevüket, csak semmi pöszeség! Sokszor mondja utánam a szó elejét vagy a végét, mikor melyik a szimpatikusabb vagy könnyebb neki. Aztán van még egy háziállatos könyve is, abból tanuljuk az állatok nevét, az őket körülvevő emberkékkel és használati tárgyakkal együtt. Mókás helyzetek is adódnak, például, amikor a Bence nem "bácsiként" tanította meg neki a könyvben szereplő gazdát, hanem egyszerűen leparasztozta...mostmár így marad. :) Ügyesen felismeri az összes állatot, a traktort, a szalmabálát, elég egyszer elmondani a nevét. A pacinál csettintget a nyelvével, mint amikor hintalovazik! Meg kell zabálni! :) A mesekönyvek lakóit is új megvilágításba helyezte, amikor megölelve a könyvet, csóközönnel árasztotta el a FARKAST!!! Pedig én a Piroskát favorizáltam idáig és őt állítottam be pozitív hősnek, de Jázmin átírta a mesét, neki a régi verzió már elavultnak számít. A farkas kapja a puszikat, a Piroska meg mehet gombászni vagy ahová akar... Úgy látom, hogy sokáig marad ez a szerepcsere, mert a három kismalac sem járt jobban a piros csuhás csajszinál, annál a mesénél is a farkas a kedvenc karaktere, hiába. Ez van. Ha majd jön a Jancsi meg a Juliska, ott valószínűleg a vén banyát fogja ölelgetni, a Hamupipőkénél pedig a mostohák lesznek a barátnői... Nos, nem lehet azt mondani, hogy egy sablon gyerekünk van! :)))