A kezdetleges ugrálásnak és a kúszásnak immár vége, Jázmin szabályosan mászik! Ma a szőnyegen játszottunk éppen, amikor a csajszi úgy döntött, hogy neki a szoba túlsó végén levő játék kell és elindult érte. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kapjak a kezembe, a fényképezőgépet vagy a telefont, hogy megörökítsem. De kicsi lányom nagyon kedves volt, mert hagyott nekem időt mind a kettőre. Ugyanis "evéssel jön meg az étvágy", onnantól kezdve nem is csinált mást, csak grasszált a szoba egyik végéből a másikba. :) / Tiszta pirosak lettek a kis térdei! / Rögtön felhívtam Apát és elújságoltam neki, milyen ügyes a lánya! :) Annyira sajnálom, hogy csak így tudja meg, hogyan fejlődik, miket tanul nap, mint nap és nem láthatja, csak esténként.
Később szundizni készülődtünk, én éppen pakoltam össze a játékait, közben pedig beszéltem hozzá. Mondtam neki, hogy most pedig alvás lesz, majd megfordulva azt láttam, hogy a csajszi már az ajtónál tart, meg akart lógni!! :) Elkaptam a kis batyujánál fogva, aztán birkózni kezdtünk, amit nagyon szeret, hangosan kacag közben. Ezzel csak az volt a baj, hogy teljesen felébredt... magammal toltam ki, hiszen így kétszer annyi időbe telt, mire elaltattam. De nem lehetett nem megzabálni, ahogyan kotort kifelé a szobából a szundi szó hallatán! :) Mostantól tényleg igaz lesz az, hogy ott teszem majd tisztába, ahol utolérem! :)
