A mai reggel egy nagy meglepetéssel indult! Miután ugyanis bevittem Jázmint a bölcsibe, - végignéztem, ahogyan megterít magának és megreggelizik -, Szilvike azt mondta, hogy most nyugodtan hazamehetek és majd csak az ebéd után menjek vissza!! Még jó, hogy váratlanul ért, mert így nem volt időm rágörcsölni, kaptam a kicsi lányomtól két puszit és pár perc múlva már hazafelé vezettem. Itthon nem igazán voltam használható, fel nem tudnám sorolni, mit is csináltam azalatt a pár óra alatt, de tutira semmi hasznosat. Az eszem a bölcsiben maradt, a gondolataim csak a hercegnőnk körül jártak: vajon most mit csinálhat, remélem, nem sír...a telefonom folyamatosan a kezemben volt, hátha hívnak, hogy gond van. De szerencsére nem csörgött a mobil és amikor visszamentem, egy mosolygós, nyugodt csajszi várt. Jázminnak a távozásom után sem jutott eszébe az egereket itatni, tetszett neki a sószoba, boldogan játszott a fiúkkal a pavilonban - még tornyot is épített -, majd kint járta végig az összes mászókát, csúszdát, közben pedig mondókázott! :) Háromszor repetázott a tízóraiból és az ebédjét is szépen megette, majd elpakolt maga után. Éppen babázott, amikor megjelentem, a Szilvikének szót fogadva kijött a pavilonból, mert a fiúk már feküdtek le aludni. Jázmin ágya is oda volt már készítve, hogy szokja a gondolatot, de majd csak holnap fogjuk megmutatni neki és felkínálni a lehetőséget, hogy a többiekkel aludhasson. Hazafelé még elmesélte, kikkel játszott, mit rajzolt, itthon pedig nagyot aludt a sok élmény után. Hihetetlenül megnyugtató, hogy ilyen remekül veszi ezt az akadályt, hogy ilyen könnyen beilleszkedik és tudja, hogy pontosan ott leszek akkorra, amikorra mondtam. A neheze azonban még csak most jön..az alvás! De remélem, hogy azzal sem lesznek gondok. :)
