A második napunk is ugyanolyan jókedvvel telt, mint az első! Mivel még nem reggelire mentünk, egyből az udvart céloztuk meg, ahol a rengeteg motor, bicaj, mini-fűnyíró, talicska, seprű mellett a sok mászóka, csúszda és hinta órákra leköti és kreatív játékra ösztönzi a gyerekeket. A tízórait is kint kapták meg, Jázmin is ment a többiek után a finomságért. Amikor éppen a nagy csúszdán játszott, Szilvike megkért, hogy köszönjek el egy órácskára, de maradjak házon belül, hátha nem jól sül el a próba. Jázmin egy nagy cuppanós puszival engedett utamra, miután elmagyaráztam neki, hogy nemsokára visszajövök, de most dolgom van. Egy cseppet sem aggódott, hiszen soha nem vertem át, ha azt mondtam, hogy visszajövök, akkor tuti, hogy így is lesz. Az ebédlőben töltöttem a megbeszélt időt, úgyis ki kellett töltenem az üzenőfüzetét az adataival, a jellemzésével és egy napunk leírásával. Mindez majd a gondozónőknek fog segítséget nyújtani abban, hogy tökéletesebben megismerjék a csajszit és mindig tudják majd, hogyan tegyék felhőtlenné a napjait vagy esetleg hogyan vigasztalják meg. Amikor már készülődtek a kicsik ebédelni, kimentem a lányomhoz és vele maradtam, amíg a többieket bevitték és átöltöztették. Akkor mehettünk mi is be és az átöltözés, kézmosás után Jázmin is csatlakozhatott az ebédelő srácokhoz. Ez új élmény volt neki, hívott is maga mellé, de az evést egyedül oldotta meg. Ahogy ott ücsörögtem mellette, néha megcirógatta a lábamat vagy adott egy-egy puszit, egyszer pedig odafordult hozzám és ennyit kérdezett:"mizu?" A Szilvikével nagyot jót nevettünk ezen, olyan mókás szitu volt! :)) Ebéd után a manók egyesével mentek a kis ágyaikba szundizni, mi pedig elköszöntünk mindenkitől és hazajöttünk. Az, hogy úgy kellett elcsalogatni a bölcsiből, minden szónál jobban mondja el a csajszi véleményét! :)
