Apával az 5 éves évfordulónkon elmentünk vacsorázni a kedvenc éttermembe, Apa pedig az este végén egyszerűen megkérte a kezem! :) Én persze igent mondtam, hiszen imádom!!! Az esküvővel sem vártunk, tegnap besétáltunk az anyakönyvvezetőhöz és összeházasodtunk. :D Immár hivatalosan is egy család vagyunk, Apa és én pedig házastársak! Milyen fura még kimondani, a jobb kezemen pedig szokatlan a jegygyűrű...de nagyon jó érzés! Nem csináltunk nagy felhajtást, az egyikünknek sem a stílusa. Így éreztük jól magunkat, kötetlenül, lazán, csak semmi erőltetettség. Még a szertartás előtt Kriszta barátnőm készített rólunk szép, romantikus képeket a tóparton, később pedig a polgármesteri hivatalban is csattogott a gépe! :) Utána hazajöttünk és egy családias bulival ünnepeltünk, majd elmentünk kettesben - immár férj-feleségként -, szórakozni. Az egész napot sok nevetés jellemezte, Apa humora minden esetleges gátlást feloldott, olyannyira, hogy feleslegesen vittem zsepit, mert eszembe sem jutott sírni! Végig nevettünk, grimaszoltunk, bénáztunk ( amikor nem jöttek le a gyűrűk a bal kezünkről ) és így sikerült egy laza, könnyed szertartás keretein belül összekötnünk hivatalosan is az életünket. Szép nap volt... :D
