Horváth Jázmin

Olyan jó nézni, amikor valamelyik fiú belép az ajtón és egyből mosolyog!!! Mindegy, hogy Apa az vagy a Bence, ha hazaérnek, fülig szalad a szájuk. No persze nem én váltom ki belőlük ezt a reakciót, annyira azért nem vagyok beképzelt! ( Pocaklakó kora óta én csak a második puszit kapom ) :) Jázmin a mosolyforrás, aki bőszen integeti, hogy "gyere", aztán tárt karokkal és édes vigyorral az arcán fogadja Apát is és a tesót is! Bújik oda mind a kettőhöz, mint egy kiscica, nem érdekli, hogy Apa borostája szúr vagy a tesó épp edzésről jön...ez mind nem fontos! Örül, hogy végre nem csak az anyja hangát hallhatja és el nem engedi őket jó ideig! A kis dumagép mondja is a szöveget rögtön, mintha csak el akarná mesélni, mi minden történt vele aznap és úgy csücsörít a szájával, hogy meg kell enni!!! Ha pedig meg akarom törni a pillanatot, hogy vacsizhassunk és elvenném a kislányt, az rögtön cirkuszolni kezd! Miket képzelek én? Inkább húzza be Apát a szobánkba - ott szoktak babrálni a hi-fin -, vagy a Bencét a szobájába, hintalovacskázni. Ma is repült a bátyja karjaiba, amint az megjött a suliból, én már nem is érdekeltem. :) Természetesen ez nem panasz, hiszen csak örülök, hogy így imádják egymást és értelmes anyuka ilyenen nem megsértődik, hanem boldogan mosolyog. Én is itt vigyorgok, miközben ezt írom...még jó, hogy nem lát senki... :)