Horváth Jázmin

Olyan lesz ez a kislány, mint a bátyja, már most térkép a lába, púp van a homlokán, estére csupa piszok...sorolhatnám még ! :)) Nos, ezek is jelzik, hogy már nem a "földönegyhelybenfekvősnyugodtanjátszós", hanem a "duracellnyuszisajtkukacegésznapfutkározós" baba lettünk, aki nekimegy, átesik, tolja maga előtt, virágot palántáz és földet eszik, kagylókat borogat és ropogtat, ágy alá mászik, de kijönni nem tud, meg nem áll egy pillanatra sem...szóval estére el kellene ájulnia ( én közel vagyok hozzá ), de ő neeeeeem!!! :) Próbálkozós korszak ez, sokszor szisszenek fel, de minden gyerek elkezdte valahol, neki is meg kell tanulnia a dolgokat és ő akarja is tanulni! Ha körbe szeretné járni a nappalit - etetőszék, tolóajtó, kanapé, cserepes virág(lassan levelek nélkül), komp mentén -, akkor én hiába akarom fogni a kezét, nem engedi! Hatalmas az önbizalma, pedig még csak egy kis manó, alig egyenesedett fel a mászásból, még csak 10 hónapja csöppent a világra, de már óriási akarata van! Makacs egy csajszi ( vajon kitől örökölte ezt? :) ), lesznek itt még gondok bőven! De a napja mosollyal indul, vigyorogva telik és kacagással fejeződik be! :) Akarhatunk ennél többet? Okos kis csajszi, már most tudja, hogy kinél hol a határ, kinél próblálkozhat, hogy az történjen amit ő akar!! Igazi egyéniség lett mostanra abból a kis nyiklő-nyakló csöppségből, akit hazahoztunk...Ő Horváth Jázmin! :)