10 hónaposak lettünk, hihetetlen, mennyire szalad az idő...Jázmin jön-megy, többnyire már csak állva közlekedik, fogva a kezemet - a kis felvágós, már csak az egyiket hajlandó megfogni. Most is itt kapaszkodik a kiságy rácsaiba, szép lassan halad. Az ágy végénél átpártol a hintalóhoz, ami ingatag jószág, de fogodzónak megteszi. Közben be nem áll a szája, énekelget, magas és mély hangok egymás után, rendezetlen sorban. Tüneményes, sosem unom meg hallgatni! :) Most meglátta a polcon az új játékot, amit még nem mutattunk meg neki...hatalmas szemekkel bámulja! Egy ügyességi játék, a pillangó drót szárnyain végig kell húzni a színes formákat. Elkezd nyújtózkodni, az egyik kezével a hintalóba kapaszkodva...de nem éri el! Rám néz, várja a segítséget, de én nem mozdulok, engedem kibontakozni. Lassan araszol a polc felé, a mozgó hintaló nemhogy nem segíti, inkább hátráltatja, pár perc múlva mégis eléri a polcot. Mostmár abba kapaszkodik, a pillangót is elérné, de nem nyúl érte, már nem érdekes. Addig volt az, amíg elérhetetlennek tűnt. Egy pillanat alatt lehuppan a popsijára és már mászik is villámgyorsan a habtapihoz, hogy szétcincálja! Az új játékot már el is felejtette...
