Tegnap elvittem a kicsi lánykámat a doktor bácsihoz, hogy megkapja a 4 hós és az agyhártyagyulladás elleni védőoltást. Egész délelőtt készültem lelkileg a szurira és sokszor eszembe jutott - amikor láttam a Jázmint mosolyogni -, hogy szegénykém, nem tudja mi vár ma még rá. Ilyen napokon már reggel ideges vagyok, mert tudom, mi lesz aznap és úgy féltem, annyira sajnálom a kis csöppömet! Szinte úgy érzem, becsapom, amikor megyünk be és a füléig ér a szája és gyanútlan... Komolyan lelkiismeretfurdalásom van ilyenkor, hogy nem tudom "megmenteni" és legszívesebben messzire futnék vele!
De tegnap nem a szokott módon történtek a dolgok, mert elfogyott a védőoltás, az új szállítmány pedig még nem érkezett meg, így Jázmin "megúszta" a szurit! :) Velem madarat lehetett volna fogatni, örömömben pedig vettem a kis hercegnőmnek 3 nyári kis kalapot! :)
