Amíg itt ülök és írom a kislányom blogját, zenét hallgatok. Az imént hallott dal megfogta a lelkemet, olyannyira, hogy gyorsan rá is kerestem és a szövegét is megtaláltam:
Szekeres Adrienn: szeretlek
Csak most érkeztél erre a földre,
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.
Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,
S bőröd illatát magamba szívhatom,
Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,
Indulnom kell,…de a szívemet itthagyom.
Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is, hogy létezel.
Lehet, hogy én kezdek szentimentális lenni vagy attól vagyok sokkal érzékenyebb, hogy tudom, szeptember 21-től bölcsibe jár a pici lányom és ezzel véget ér egy csodás időszak ( tudom, kezdődik egy másik ), esetleg egész egyszerűen ez egy nagyon szép dal... :))) De nekem rögtön a bölcsi jutott az eszembe, az elválás, hogy mi lesz, amikor el kell mennem és ő ottmarad! :((
