Horváth Jázmin

Nagy ijedségen vagyunk túl, egy csúnya, gennyes torokgyulladáson! Hogy honnan/hogyan szerezte a kicsilány, azt nem tudom, csak azt, hogy még a helyettesítő doktornő is megakadt a súlyosságán. Persze, rögtön írt fel antibiotikumot, felsorolta az összes jelét ennek a betegségnek, amiket addigra Jázmin már mind produkált és jelezte, hogy szükség lesz lázcsillapítóra is. A legmegdöbbentőbb viszont a kijelentése volt, miszerint egy felnőtt emberke, ha ilyen beteg volna, lábra sem tudna állni...Jázmin azonban boldogan ugrálva kettőnk között, csicseregve, nézelődve, a betegség semmilyen külső jelét nem mutatva érkezett meg a rendelőbe. Mi természetesen tudtuk, hogy előző nap 39,7-es, aznap reggel pedig 39,4-es láza volt, de külső szemlélő nyomát sem találhatta a kislányon bármiféle kórnak. Sajnos, aznap délután a láza már túllépte a 40 fokot, csak ült az ölemben, kétféle lázcsillapító benne, hideg borogatás a lábain és a tarkóján - nézte Franklint, a teknősbékát. :((( Szerencsére ez volt az utolsó nagy megpróbáltatás, azóta minden rendben, s csak az emlékeztet minket a betegségre, hogy reggel és este kapnia kell antibiotikumot, amíg el nem fogy. Jól megijesztett minket a kicsi hercegnőnk, de remélem, hogy most egy darabig nem lesz beteg...aztán ősszel úgyis jön a bölcsi, a sok bacival együtt! :(