Ma megkaptam az első puszimat!!! Persze nem cuppant, úgy még nem tud adni, de így is tökéletes volt és már nagyon vártam. Így sem az enyém lett az első, mert tegnap fürdés közben osztotta ki a kis hercegnő az első csókjait, a Bettusnak! Rögtön hármat! Én akkor még hiába kunyiztam, de ma végre sikerült meglágyítanom a csajszi szívét és megkönyörült rajtam, odanyomta a csöpp kis száját az arcomhoz! :)
Délután, a meleg napsütésben kimentünk sétálni, ahol is nagy barátságot kötött a kavicsokkal, ha tehette volna, az összeset felszedi az aszfalt két oldaláról és most egy sóderkupac tetején írhatnám a blogját. Szerencsére beérte két pici darabbal, amit erősen szorongatva vitt magával sétálni az első csatornafedélig, ott örömmel beledobta mind a kettőt a nyílásokba, majd elvárta volna tőlem, hogy szedjem ki! Természetesen nem segíthettem, onnan én sem tudom kivenni! Kétségbe is esett, ott helyben az utca közepén, de csak addig, amíg meg nem mutattam, mennyi kis társa van ezeknek a kavicsoknak még az út szélén. Nagy gonddal válogatott közöttük, néhányat nekem adott megőrzésre, de pár perc után eszébe jutottak és visszkérte mindet! Egy lépést előre, két lépést hátra...lassan kisétáltunk az utca végére, ahol - egy kedvencet kivéve - az összes kövecskét eldobta egy másik jó mókáért, belegázolt egy nagy kupac falevélbe! A röpködő levelek elnyerték a tetszését, nagyokat sikongatott, aztán persze meg akarta őket kóstolni. Mivel MINDENT meg akar, én már ugrásra készen állok, bármi is van a kezében, úgyhogy a falevél-csócsálásból nem lett semmi. De nem vettem el a kedvét, tovább ugrált, majd elindultunk hazafelé. Szegénykémnek már néha összeakadtak a lábai a fáradságtól, úgyhogy felvettem a nyakamba és így utazott hazáig. Rögtön lefektettem és két perc múlva már aludt is, ami nem csoda, hiszen teljesen egyedül ment ki az út végére, még a kezemet sem volt hajlandó megfogni! Annyira szeret kint, nem is tudom, mit csinálok majd, ha vacak lesz az idő!
