Mindig olyan büszke voltam rá, hogy kevés házimunka marad el, de azokat is be tudom időben pótolni, mert Jázmin egy kis tündér és lehet mellette dolgozni. Ha letettem a szobájában a szőnyegre vagy a kiságyába, nyugodtan eljátszadozott, csak néha jelzett, ha már megéhezett, megszomjazott, telerakta a pelust... :) No, ennek az idilli időszaknak most egy csapással vége lett, mert felemelkedett a földről. Eddig nem kellett őrizni, hiszen a parkettán vagy a szőnyegen mászott, ahonnan lejjebb nem lehet esni, szóval nem volt veszélyben. De mivel már a játékai helyett az a buli, hogy megkapaszkodik, feltérdel és hipp-hopp feláll, mindig ott kell lennem vele, mert esni még nem tanult meg. Ilyenkor nagy a veszélye annak, hogy ha elengedi a támaszt, akkor a hátán köt ki és koppan a bucija. Jobb esetben a szőnyegen, rosszabb esetben a járólapon...na, ezért lettem én főállásban kicsi lányom árnyéka. Persze már történt ilyen kisebb baleset, mert nyughatatlan ez a kis csöpp, az én reflexeim pedig megkoptak kissé, de nem volt komoly a dolog. / hárman ültünk a csajszi körül, mégis sikerült aszőnyegen kikötnie../ Biztosan lesz is még ilyen, de azért figyelünk, hogy továbbra se legyen baja a kis kincsünknek! :)
