Bence most a télen múlt 13 éves. Egy nagy, kamasz kölök, aki mióta beszélni tud, kistesót akart. Így nem csoda, hogy majd' kiugrott a bőréből, amikor elújságoltuk neki a nagy hírt! Imádja a húgát, sokat van vele és bármikor rá is bízhatjuk a babát. Sokan esküsznek arra a változatra, amikor 2-3 év van a gyerekek között, mert akkor együtt tudnak játszani, tanítani egymást, együtt nőnek fel. Oké, biztosan megvan annak is a jó oldala, de én semmi hátrányát nem érzem annak, hogy ekkora korkülönbség van a gyerekek között, sőt! A nagy és egyre komolyabb bátyus nagyon vigyáz a kishúgára, testvéri féltékenykedésről szó nincsen - hiszen egyrészt nagyon akarta, hogy testvére legyen, másrészt pedig van már akkora, hogy megértse a dolgokat és el is fogadja. Tudja, hogy miért kell sokat foglalkozni a babával és nem kell neki magyarázni, hogy "de hidd el, kicsim, nem szeretem jobban a kistesódat"... :) Ezt a picuri születésekor megbeszéltük, megértette és pont. :)
Így már két gyerkőcünk van, egy nagy és egy pici. Egy fiú és egy lány. Kész a családmodell. :))) 
