" Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt, amiélyen éppen abban a percben eszébe jutott.
Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét.
Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogy ő élt.
Mert ő volt! Ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga. "
Emlékszik erre még valaki? Amikor hosszú évek múltán újra elolvastam ezt a pár sort, mintha az időben repültem volna vissza. A Varjúdombi mesék-et kezdte így Bánffy Gyuri bácsi, jellegzetes hangja itt cseng a fülemben! Ennek a mesének a grafikája borzalmas volt ( legalábbis nekem, de tutira akadnak olyan elvont fazonok, akiknek tetszett.. ), a történetek azonban tanulságosak és kedvesek voltak. Ezen kívül csupán két mesélőt szerettem még, Szabó Gyulát a magyar népmesékkel és Helyey Lászlót a Mátyás király mesékkel. Mind a két kölyök szereti ezeket a sorozatokat, bár már csak dvd-n nézik...sőt Bence már ott sem. Azért vannak régi, igazi anti-mesék is, amiket nagyon utáltam és élve szülői jogommal nem is engedem a gyerekeim közelébe, ilyenek a "biga csiga és batka manó", "mazsola és tádé"...vagy az összes új mese! Alig találni köztük kedves, agresszivitástól mentes, tanító jellegűt, amitől nem lesznek a gyereknek rémálmai és nem befolyásolja negatívan a fejlődését. Ezért inkább könyveket nézegetünk, és mesekönyveket olvasgatunk. :)
