Hát vége! :( Nem is tudom, hogy most örülnöm kellene vagy szomorkodhatok bátran...Jázmin befejezte a szopizást. Tudom, hogy inkább össze kell tennem a két kezem, hogy eddig sikerült ez a kis csoda, hogy idáig volt tejcim és nem bánkódnom, de...annyira csodálatos dolog, semmihez sem volt fogható, amikor odabújt hozzám az én édes kicsi lányom - a "hami" szót hallva - és nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel szopi közben... nem tudom leírni! Most csak fáj, hogy már többé már nem lesz részem benne, de közben örülök, hogy eddig is tartott. Ezeket a meghitt összebújásokat azért pótolom napközben, hiszen szükségem van rá és tudom, hogy neki is! Nagylány már, jövő héten 10 hónapos lesz, lassan mindent eszik, amit mi is, erre kell koncentrálnom és továbbra is mosolyogva tanítani az ÉLETRE! :)