Sajnos az utóbbi időben Jázmin éjszakai álmát többször is megzavarja valami. Nem is mindig ébred fel, de nekem elég, ha csak megnyekken, máris kipattannak a szemeim. Régen, fölöttem le lehetett bontani a házat, ha én aludtam, akkor az ágyúszó nem tudott volna felébreszteni. Mióta a Kiscsaj megszületett, csupán felületetesen alszom, ami meg is látszik rajtam néha, de melyik anyuka nem ilyen? Szóval, ha meghallom, hogy a kislányom nyekereg, kiugrok az ágyból / Apa szerint olyan vagyok ilyenkor, mint a puskagyolyó... :) /, s repülök át a szomszéd szobába. Jázmin általában az igazak álmát alussza és csupán az volt a baja, hogy fordult egyet vagy útját állja a kiságy. Ugyanis több kört tesz meg egy éjszaka alatt az ágyában, messze maga mögött hagyva a takaróját. Néha azon nevetek - félig nyitott szemekkel -, hogy olyan, mintha utálnák egymást, mindig az ellenkező sarokban találom meg őket. Pont, mint a boxolók: ..."ééés a piros sarokban Jázmin - a kék sarokban pedig Takaró..."  :))   Szóval ez megy nálunk éjszakánként, talán nem is kellene átmennem hozzá, de úgysem bírnék úgy visszaaludni, hogy azon gondolkodom, hogy talán azért nyüsszögött, mert mászna tovább álmában, de a rács megfogja vagy fázik, mert már ki tudja mikor elhagyta a takaróját, esetleg Apa az esti vadászatkor nem vett észre egy szúnyogot és az megcsípte. Akkor vagyok nyugodt - és biztos vagyok abban, hogy minden anyuka így gondolkodik -, ha átszaladtam, megnéztem és minden okés. Mert egyébként nincs semmi baj az alvással, két hetes kora óta este leteszem, reggel felébred, tüneményes gyerek, nem lehet okom panaszra. Én nem tudom milyen, éjszakákat átvirrasztani a síró gyerekkel, remélem, sosem fogom megtudni. Köszönöm Kincsem! :)